Laikusoktól rengeteg támadás éri a tejtermelő szarvasmarha-telepeket, mondván, a tehén által világra hozott bikaborjút rögtön leölik, mivel nincs hasznuk. Persze ha valaki életében legalább egyszer járt ilyen telepen, nagyon jól tudja, hogy ez nincs így, hiszen senki nem ellensége saját pénztárcájának.
Az igazság az, hogy a megszülető borjú bizony - gyakran nem is kevés - pénzébe kerül a gazdának! Gondoljunk csak bele, hogy az örökítő anyag, amelyet felhasználnak a tehén (vagy üsző) termékenyítésére, pénzbe kerül. Egyetlen műszalma (amiben tárolják a spermát) ára attól függően, hogy milyen pedigrés bikától származik, 2500-15.000 forint között változhat. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy gyakran nem is vemhesül a tehén az első próbálkozásra, az összeg jelentősen megnövekedhet. Erre a költségre jön még rá a vemhesség utolsó nagyjából 60 napja, amikor a tehenet már nem fejik. Ezt az időszakot hívják szárazon állásnak. Ez idő alatt a tehén nem termel azonnal könyvelhető hasznot, csak eszik, ráadásul egyre drágább takarmányt, hogy a benne fejlődő borjú igényei ki legyenek elégítve. Ez a takarmányköltség is növeli a még meg sem született borjú árát.
A világra jött borjú ha nőivarú, úgy automatikusan tenyészutánpótlást jelent. Mivel hazánkban (is) roppant szigorú követelményeknek kell megfelelniük a tenyésztésre használt bikáknak, így csak nagyon kevés bikaborjúból válik tenyészbika. Azokat a roppant magas genetikai értékkel bíró teheneket nevezzük bikanevelő tehénnek, amelyek utódja potenciális tenyészbika-jelölt. Mivel a telepek legjava nem rendelkezik a bikaneveléshez szükséges épületekkel, lehetőségekkel, így jellemzően a születő bikaborjak rövid időt töltenek a telepen, hizlaló telepekre kerülnek, vagy környékbeli gazdák veszik meg őket, s ők hizlalják addig, míg el nem érik a kívánt vágósúlyt. A bikaborjakért kapott összeg jó esetben egyenlő azzal a pénzzel, amelyet a tehén (vagy üsző) vemhesítésre, takarmányozásra és a borjú eladásáig annak táplálásra költöttek.
Ha valóban leölnék a született borjút, úgy minden esetben számolhatnának a tetem megsemmisítésének összegével is, hiszen ha egy tehén vagy üsző leellik, azt az ENAR felé jelenteni kell, ahogy a született borjú nemét, súlyát, valamint füljelzőjének számát is. Olyan tehát nem fordulhat elő, hogy egy korábban már bejelentett vemhes tehén a rendszerben "nem ellik le", tehát elsunnyogják a született borjút. Nyilván az sem játszik, hogy az adott telepen minden bikaborjú papíron elhullik, mert erre aztán percek alatt csapna le a NÉBiH.
Látható tehát, hogy egyetlen tejtermelő telep sem mészárszék, minden megszülető borjú értéket képvisel és eszerint maximális figyelemmel és gondoskodással bánnak a jószágokkal.
A vízjellel ellátott képen látható borjút magam segítettem a világra, üsző lett és köszöni szépen jól van. :-)
