Magyar Asztal

"Azok az ipari tyúkok biztos hormonnal teletömött tápot kapnak, hogy pikk-pakk felnőjenek!" - mondta nekem a nyáron egy idős hölgy, aki az épp lecserélésre váró tojótyúk állomány pár példányát próbálta belegyömöszölni rozsdás ladája csomagtartójába.

"Na de majd én otthon fölhízlalom őket!" - tette hozzá, majd nagy sebbel-lobbal távozott. Ahogy néztem az orosz ipar büszkeségét hangos csattogás közepette kifordulni a telepről, az járt a fejemben, hogy nem ő az egyetlen aki tévhitben él. Sok embertől hallani a piacon, hogy az intenzív technológiával nevelt baromfi az valamilyen illegális módszerrel van "gyártva" és 100%-ig egészségkárosító hatású.

Rántsuk le a leplet erről a városi legendáról! Először is nem árt tisztázni, hogy mit is nevezünk brojlercsirkének és miből áll az intenzív tartástechnológia.

Brojlercsirkének nevezzük az intenzív technológiával nevelt, 7-8 hetes korban levágott, 2-2,5 kg-ig hizlalt tyúkot. (Itt megjegyzem, hogy a tyúk itt fajnév, melybe a kakas is beletartozik.)

Hogy 7-8 hét alatt elérjék a csirkék a 2,5 kg-os vágósúlyt, a lehető legprecízebb táplálásra van szükség. Ezen a téren hihetetlen eredményeket értek el a szakemberek. Pontosan ismerjük, hogy a kiosztott takarmányból naponta hány grammot fogyasztanak, ismerjük annak ásványianyag-tartalmát, a szükséges arányokat. A számítógépes technológia térhódításával már télen-nyáron állandó hőmérsékletet, páratartalmat, légtisztaságot és a termelési ciklusnak megfelelő megvilágítást tudunk biztosítani. Nemrég látott napvilágot egy olyan számítógépes szoftver, amely az istálló klímájának változását érzékeli és aszerint indítja be a szellőztetést vagy a fűtést. Ilyen körülmények között a gondos szelekcióval elért gyors növekedésre alkalmas állomány rohamosan gyarapszik.

Olyan ez, mint mikor egy testépítő saját étrendet állíttat össze magának. Az eredmény gyors és látványos izomépítéshez vezet, mely egyenértékű azzal az izomzattal, amit a kemény munkát végzők hosszú évek alatt építenek fel. A csirkék esetén sincs másról szó. Nem etetnek semmilyen csodaszert, sőt! Magyarországon tilos a takarmányba hormonhatású készítményeket és antibiotikumokat keverni hozamfokozás céljából.

Tehát az eredmény egy káros anyagoktól mentes állat, ami legfeljebb a megszokott háztáji ízek miatt tűnhet attól rosszabb minőségűnek. Ennek oka pedig az, hogy míg a brojler csirkét 49-56 nap alatt nevelik fel, addig a háznál tartott állatok akár 100 napnál is idősebbek lehetnek, mire a gazda rászánja magát a levágásukra. A fiatal állat húsa pedig sokkal több vizet és jóval kevesebb zsírt tartalmaz, mint az udvaron kapirgáló baromfi. Ez okozza azt, hogy ízetlenebb, főzés és sütés hatására pedig könnyen szétesik.

Február 17. óta kering a hír, miszerint az agrár tárca tető alá akar hozni egy javaslatot, mely a magyar termékek arányát kívánja növelni az üzletekben. Sőt! Gráf József mezőgazdasági miniszter tovább ment és kijelentette; ha nem lesz eredményes a törekvés, törvényi úton kívánja szabályozni a magyar áruk előtérbe helyezését.

Egy ún. etikai kódex fogja leírni azon pontokat, melynek az üzleteknek meg kell felelni. Ilyen például a kereskedők által a beszállítók felé állított különböző díjak; a polc-díj és a marketing hozzájárulási-díj eltüntetése, mérséklése, a magyar termékek az alsóbb polcokról felkerüljenek a szemmagasságban lévőkre stb...

A termékelőállítókat köteleznék a származás pontos és jól látható helyen való megjelölésére az élelmiszer csomagolásán. Ez lenne valószínűleg az egyik legfontosabb lépés, hiszen jelenleg úgy kell levadászni a magyar betűket: az összetétel leírását és a gyártás helyét. Továbbá létfontosságú lenne, hogy a külföldi alapanyagokból hazánkban előállított élelmiszer ne kaphasa meg a Magyar Termék jelölést.

Mi is jár annak, aki az etikai kódex ellen vét? Hát, ha cinikusak akarnánk lenni azt mondanánk, hogy egy ejnye-bejnye lenne a szankció, hiszen még a politikusok is csak annyit tudnak a kihágók ellen tenni, hogy nyilvánosságra hozzák az üzlet nevét és bojkottra szólítanák fel a népet.

Kívánom, hogy nagyobb sikerrel járjanak el a bojkott terén mint az a rengteg ember, aki már próbálkozott vele és teszi mind a mai napig.

"Viccelsz,a másfeles csak víz!" - szokták mondani az 1,5%-os tejre a vásárlók. Bevallom eleinte én is valamilyen szintetikus löttynek tartottam a 1,5%-os tejet és a számomra nem tetsző ízén túl emiatt sem részesítettem előnyben. Kicsit utána néztem hát, hogy hogyan készülnek a különböző zsírtartalmú tejek.

Először is érdemes tudni, hogy a magyarországi tejtermelés a kanadai eredetű Holstein-fríz fajtára épül és e fajtának teje átlagosan 3,5%-os zsírtartalmú (2006-os HFTE adat). Ennek teljes mennyisége emulgeálva, tehát apró cseppekben eloszlatva található meg a tejben.

A feldolgozás első lépésében a beérkeztt ún. nyerstejet fölözik, ami egy gyorsan forgó dobú gépben, a szeparátorban történik. A folyamat végén tejszín, illetve soványtej keletkezik, valamint az ún. tejiszap, amit rendszeresen eltávolítanak és megsemmisítenek. A soványtej jelenti a későbbi folyadéktej (fogyasztói tej) alapját, melybe a fölözés során kapott tejszínt adagolják úgy, hogy a kívánt zsírmennyiséget kapják a végtermékben. A fölözéssel a tej megtisztul, s a művelet végeztével a soványtejben visszamaradó zsírmennyiség 0,03% lehet maximum. A visszajuttatott tejszín 10-60% zsírtartalmú.

A 1,5%-os tejsbe tehát a tömeg 1,5%-ának megfelelő tejzsírt juttatnak vissza, míg a 3,5%-ösbe pedig 3,5%-nyit. Jómagam inkább a nagyobb zsírtartalmú tejeket kedvelem, mivel táplálóbbak és egyéb tejtermékek készítésére is alkalmasabbak.

Tegnap a Tescoban sétálva megakadt a szemem egy lengyel szépségen. No persze nem a lengyel nők egyikén, hanem északi barátaink egy termékén. A gyönyörűség neve Edel. Akár még női név is lehetne, ha nem éppen egy 1,5%-os UHT tejről lenne szól.

Gondoltam üsse kő, már csak a teszt kedvéért befektetek és veszek egyet kő kemény 107Ft-ért. Rajtam kívül más is filozofált a nagy rakás tej mellett és vad szemöldökhúzogatás közepette méregették a már-már túl olcsó portékát. Valóban túl olcsó volt, mint arra ma reggel rájöttem. Pedig ezen még magyar szót is találni, nem úgy mint a Mlékó névre hallgató - ha jól emlékszem szintén lengyel - UHT tejen.

Azt kell mondjam, Edel nagyon rossz ízű és így, az első randevú után ki merem jelenteni, hogy nem lesz folytatása a kapcsolatnak. :-)

Régóta foglalkoztat a kérdés, hogy egyes hipermarketekben hogy lehet óriási árkülönbség egy-egy termék között. A kedvenc ilyen termékem a tej.

Igyekeztem olyan helyen és olyan terméket kiválasztani, ami a legtöbb átlagos magyar vásárlót érinti, így jutottam a hosszan friss, azaz az UHT tejhez, annak is az 1 literes kiszereléshez:

1 liter Mizo UHT tej 279Ft, 1 liter Tesco Gazdaságos UHT tej pedig csak 155Ft. Természetesen mindkettő 2,8%-os zsírtartalmú. Az árkülönbség 124Ft.

A minőségbeli különbség adná az árkülönbséget? Erről próbáltam kérdezni néhány tejfeldolgozó vállalatot, de egyikőjük sem állt kötélnek.

Ami pedig végleg odavési a kérdőjelet a mondat végére, az a külföldi - elsősorban cseh és szlovák - tej ára. Egy liter 1,5%-os zsírtartalmú szlovák Tesco UHT tej 126Ft volt egy hete, előtte a Benefit cseh tej 105 magyar forintba került!

A legelső, jogosan felmerülő kérdés:

• Hogy kerülhet kevesebb mint feleannyiba a Szlovákiából behozott tej, mint a magyar, a mai gázolajárak mellett?

Az AKII PÁIR információi szerint 2009. januárjában az országos folyadéktej átvételi ára 57,27 forint volt, tehát a gazda ennyit kapott egy liter tejért a feldolgozótól. Amíg ez a tej eljut a fogyasztóig addig az ára a háromszorosára (a Mizo tej esetében 4,8-szorosára) nő.

• A következő kérdés pedig, hogy Szlovákiában kb. ugyanebben az időszakban mennyit is kaptak a termelők egy liter nyerstejért?

Arról már februárban beszámoltak, hogy a drasztikus tejárcsökkenés miatt elérte a válság a szlovák tejipart is, de pontos árról nem adtak tudósítást. Az index.hu munkatársa azonban elvégezte a keresgélést helyettem is (cinikus hangvételű cikke), így megtudtam, hogy 19 eurócentért - jelenlegi (320Ft/€) árfolyamon tehát 60,8 forintot - adnak egy liter nyerstejért. Az árkülönbség tehát 4 forint, ami nem olyan jelentős, hogy a két adat közti egy hónap különbséget olyan szigorúan vegyük.

Tehát adott a helyzet: nincs jelentős különbség a két ország tejára között, mégis megéri áthozni a szlovák tejet és itt értékesíteni, jóval a magyar árak alatt.

Hogy egészen pontosan kinek és milyen üzleti fogással éri meg idefuvaroztatni az egyébként kb. 88% víztartalmú tejet, arra továbbra sem tudom a választ.