A különböző marketing fogásokról már több korábbi bejegyzésben is ejtettem szót, s most ismét megpendítem e virtuális lantomon a húrt.
Bízom benne, hogy többen is emlékeznek még a Boci csoki jópár évvel ezelőtti televíziós reklámjára, amelyben a Boci Napolinit igyekezett tréfás módon minden nagy nemzet a magáénak tudni, de természetesen a végén elhangzott a fő szlogen: "Boci. A csoki magyarul."
Őszintén szólva akkoriban sem voltam nagy csokievő, így nincsenek emlékeim arról, hogy a hajdanán boltba kerülő Boci termékek hol készültek, de a minap bizony nagy meglepetés ért, egy hétköznapi, 100 grammos tejcsokoládés táblával kapcsolatban.
A bolt polcain egymás mellett foglalt helyet a Boci, a Tibi és a Milka csokoládék szinte minden típusa. Katonás sorban. Milká nem veszek, mert osztrák, a Tibi csoki elásta magát mikor a Hajós Andrással reklámoztatta a termékét, szóval marad a Boci. Meg az úgyis magyar, gondoltam én, hiszen egyből eszembe jutott a több évvel ezelőtti - ezek szerint igen sikeres - reklám. Szóval szépen levettem egy "natúr" tejcsokoládés táblát és csak miután hazaértem vele, akkor fogta meg valami a tekintetem.
Gondolom nem kell külön kiemelnem, hogy a fenti képen mi is az, ami böki az ember szemét. Azt hihetnénk, hogy amit úgy reklámoznak, hogy magyar, az tényleg az is. Úgy vélem nem illendő visszaélni az emberek hazaszeretetével és azon nemes szándékával, hogy az itthon előállított termékeket preferálja.
Ugyanakkor ha kis hazánkban gyártanák az itt eladásra kerülő Boci csokit, akkor csak annak örülhetnénk, hogy valamennyi munkahelyet teremt a cég. A haszon úgyis kikerül külföldre, hiszen a Nestlé magyar leányvállalata forgalmazza a Boci csokit.
Régóta foglalkoztat a kérdés, hogy egyes hipermarketekben hogy lehet óriási árkülönbség egy-egy termék között. A kedvenc ilyen termékem a tej.