Magyar Asztal

Bár általában igyekszem mellőzni a szubjektív vélemény nyilvánítást a blogról, most mégis kivételt teszek. Igazából hosszú-hosszú ideje érlelődik ez a bejegyzés, annak minden gondolatával és érzelmi kilengésével együtt. Igen, érzelmi hatás is lesz bőven, mert napról napra egyre több és több olyan ember ragad billentyűzetet és nyilatkozik szakértőként olyan kérdésekben, amelyben lényegében semmi jártassága nincs.

Szeretnélek megszólítani Téged, kedves Olvasó, aki naponta több alkalommal osztod meg legújabb kórházi leletedet, vérvételi eredményedet, amely bizonyítja, hogy az iparszerű mezőgazdálkodásból előállított élelmiszerek miatt lettél laktóz- és gluténérzékeny. Téged, aki több vegyi anyagot kensz a bőrödre kozmetikai céllal, mint amennyit egy gazda a növényekre kijuttat egy évben, csak hogy legyen élelmiszer a boltban, amit elérhető áron meg tudsz venni.

Mert Te, kedves Olvasó tudod jól, hogy az egészségedre az égbe repülőkről kiszórt vegyszerek a legveszélyesebbek, nem pedig az alapozó, a kézkrém, a szájfény, a hidratáló kence, a kapszulák formájában elfogyasztott százszorosan dozírozott vitamin, s abban is biztos vagy, hogy a csapvíz az ördög találmánya, éppen ezért olyan ásványvizet iszol, ami pedig a határértéket jóval meghaladó mennyiségben tartalmaz ásványi anyagokat, ezzel garantálva a minél előbbi vesekő kialakulását.

Persze ez nincs így, ezt Te jobban tudod. Mint ahogy azt is, hogy a védtelen állatok lemészárlásával előállított élelmiszerek elfogyasztásának mellőzésével hozzájárulsz ahhoz, hogy egészséged megőrizd, mert ugye az állattenyésztők lapáttal szórják a takarmányba a hormont. Mert Te, kedves Olvasó még nem jártál egy takarmánykeverő üzemben sem, mint ahogy állattenyésztőkkel sem beszélgettél, de biztosan tudod, hogy ez így van. Mert láttál egy videót a YouTube-on, ami ugyan egy Isten háta mögötti kínai tartomány legeldugottabb településén készült, s az ott megörökített módszerek és viselkedés teljesen általános a világ minden országában, beleértve az Európai Uniót is, ahol egy-egy állat származása és egészségügyi ellátása százszorta jobban van felügyelve és adminisztrálva, mint a tiéd, kedves Olvasó.

Olyan emberek kritizálnak általuk kicsit sem ismert rendszert, akik meghatározott időnként a szoba levegőjébe permetezett légfrissítőt szívnak be a nap minden órájában, miközben megosztják facebook-on a vegyicsíkokról szóló városi legendát, s elégedetten dőlnek hátra a bőrápoló szerrel heti rendszerességgel tisztított fotelben, hogy ismét hozzájárultak a világ jobbá válásához.

Arra kérlek kedves Olvasó, hogy mielőtt nagy hirtelenséggel áttérnél a paleo étkezésre, és önigazolásért még a facebook-ot is teleszemetelnéd a megosztásaiddal, olvass utána alaposan a dolgoknak! Ja, és ne a nőknek szóló magazinok hasábjain és weboldalain keresd az igazságot. Annál egy kicsit mélyebbre kell ásni, meg kell keresni a hiteles forrást.

Kívánok ehhez sok sikert!

Még 2011 november 9-én volt egy érdekes Mezőgazdasági bizottsági ülés a Képviselői Irodaházban, ahol a vita arról folyt, hogy az elháríthatatlan természeti károk (vis maior) térítésére létrehozott alapba egy bizonyos területnagyság esetén kötelező legyen a befizetés. A vita akkor lett igazán érdekes, amikor Szabó Rebeka, a Lehet Más a Politika (LMP) képviselője (egyébként a bizottság egyetlen női tagja) furcsa ötlettel állt elő. (Az ülésen készült jegyzőkönyv itt érhető el.)

Azt javasolta, hogy a legelő- és rétgazdálkodást folytató gazdaságok számára is legyen nyitott a vis maior alap, tehát önkéntesen ők is fizethessenek be a kasszába és amennyiben káreset éri őket, ők is részesüljenek kártérítésben. Felszólalásának ide tartozó részlete (jegyzőkönyv 10. oldal, 2. bekezdés):

"A másik pedig az, hogy az állattenyésztők tulajdonképpen részben kimaradnak ebből atörvényből, illetve konkrétan azok, akik legeltető állattartással foglalkoznak. Tudjuk, hogyezek az extenzív állattartási formák a környezet szempontjából is sokkal inkábbelőnyösebbek, és a rét, legelő, kaszáló, ezek nincsenek a törvény hatálya alatt. Én nem tudom,hogy miért nem lehet ezeket belevenni, nyilván egy valamiféle differenciált, kisebbkárenyhítési összeggel. Egyébként 2010 május-júniusában tudjuk, hogy mekkora esőzésekvoltak, hogy mennyi belvíz volt, és a Magyar Állattenyésztők Szövetsége szerint nagyon sokhúsmarha-, illetve juhtartó komoly károkat szenvedett, többek, kisebb gazdálkodókgazdálkodása ellehetetlenült. Én azt gondolom, valahogyan át kellene gondolni, hogy őrájukhogyan lehetne kiterjeszteni a kárenyhítést, főleg mert egyébként a kormány azt szoktamondani, hogy az állattenyésztés is fontos, és ezt is támogatja."

A fideszes honatyák persze rögvest támadásba lendültek. Arra kíváncsi lennék, hogy vajon férfiúi önbecsülésüket sértette, hogy egy nő hívta fel a figyelmüket egy ilyen súlyos kérdésre, vagy csak a bizottságban is meglévő 2/3-os többség bátorította őket fel annyira, hogy az ötlet mérlegelése nélkül ellentmondjanak neki, bár Ódor Ferenc még egészen finoman fogalmazott (jegyzőkönyv 10. oldal utolsó bekezdése és 11. oldal első bekezdése):

"Arra, amit Szabó Rebeka képviselő asszony mondott a területekkel, az extenzív állattartásban lévőkkel kapcsolatban, annyit, hogy azok általában azért ilyen értelemben egy kicsit kitettebb területek. Biztos, hogy mindent nem fogunk tudni ebbe behozni, mert akkor ott veszik el, amiresok forrást kell fordítanunk, tehát egy olyan, amihez földműveléssel kell, ahol meg kellszántani a területet, vagy növényvédelemnél sokkal nagyobb gondokat okoz, mint esetlegesenaz a rendkívüli időjárás, ami azért jóval kevesebb alkalommal jelenik meg, mint akár anövényi kultúrákban, a szántóföldi növényi kultúrákban megjelenő vihar vagy felhőszakadás.Értem a jó szándékot, csak azt gondolom, hogy ha mi mindenre mindig mindent kiterjesztünk,akkor pont arra nem jut, ami a legtöbb pénzt fogja felemészteni a termelőknél."

Alapvető probléma az, hogy az extenzív állattartást, a "low input" elv végett rögtön azzal azonosítják, hogy nem keletkezhet a területben nagy értékbeli kár. Pedig még mennyire, hogy keletkezhet! De erről majd kicsit később, inkább nézzük meg, hogyan rúgott óriási öngólt Font Sándor is (13. old. 6. bekezdés)!

"Tisztázzuk! Biztosítást olyan területre érdemes kötni,amelyen nagy a várható veszteségérték. Legelőnél ez nem nagy, de hektármennyiségbenviszont nagy, tehát rosszul járnának, mert a hektármennyiség után egy jelentős összegetfizetnének, miközben a várható veszteséget először is roppant nehéz lenne nevesíteni,valamihez mérni szeretné mindenki, hogy és mennyi a vesztesége önnek, amikor kisül a gyepegy legelőterületen, mihez képest mekkora a veszteség? Ennek nincs hozama,referenciaértéke, tehát amikor a piaci biztosító odamegy, én azt gondolom, fizikai képtelenségértéket és ezáltal veszteséget megállapítani."

Hogy mi is a hiba? Font Sándornak talán nincs állattartásból semmilyen ismerete? Hogy mondhat ilyet egy ilyen régi motoros? A gazdálkodó az előző években felhizlalt állatok alapján tudja bizonyítani, hogy mekkora volt a tavalyi hozam, illetve az elkészített bálák száma alapján is! A szénabáláknak és a felhizlalt jószágoknak is konkrét áruk van a piacon, így tehát könnyen meg lehet mondani, hogy mekkora kár is történt például egy belvíz alkalmával. Szabó Rebeka persze gyorsan fel is hívja a figyelmet a hibára:

"A Magyar Állattenyésztők Szövetsége jelezte egyébként, hogy a gyepterületek kieső hozamának meghatározásához is léteznek egzakt módszerek - nem tudom, hogy erről egyébként mi a minisztérium véleménye -, tehát hogy ez azért nem elvi lehetetlenség."

Hopsz.. Farkas Sándor (Fidesz) is gyorsan csatlakozott a vitához (15. oldal első bekezdése):

"Tudomásul kell venni, hogy a rég-, legelőgazdálkodás egy speciális területe amezőgazdasági tevékenységnek, mert ugyanúgy, ahogy itt elhangzott, hogy vannak bizonyosbelvizes évek vagy jó időjárású évek, van, amikor nem tudja lelegeltetni, vagy többszörikaszálással sem képes olyan jó minőségű terméket, szénát vagy akármilyen más egyébterméket betakarítani ezekről a területekről, és ez komoly gondot okoz." ... "Éppen ezért én azt szeretném mondani, hogy szerintem nem kellene ezzel, ennek a rét-, legelőgazdálkodásnak vagy ezeknek a területeknek az ebbe a törvénybe való beemelésévelennyit foglalkozni, mert az előtt már pont ennek az ellenkezője is elhangzott, hogy akkorművelésiág-változást kell végrehajtani."

A legelő- és rétgazdálkodás a mezőgazdaság egy speciális területe? A mezőgazdasági biotechnológia talán az, de a legeltetés biztos nem. Már csak azért sem, mert ez a legősibb állattartási forma. A kaszálások számától függ a termény minősége? (Persze az idősödő növényi állomány már eltérő minőséget ad, de ha májusban nem lesz jó minőségű a lucernaszénánk, akkor a következő kaszálástól nem fog javulni.) Ha egy legeltetéses állattartót természeti káreset ér, az rögtön váltson művelési ágat? Kicsit diszkriminatív kijelentés, nem?

Jakab István (Fidesz) már sokkal bölcsebben közelít a kérdés felé (16. oldal):

"Nagyon őszintén: ezt nem vitattuk ki, és ezért aztgondolom, egy egészséges párbeszéd ebben az ügyben a bizottság előtt is lefolytatható.Természetes, hogy az ártéri gazdálkodás egy külön kategória, az ártéren a gazdálkodó vállalta,az az ő ügye. Találkozunk azonban olyan esetekkel, amelyeket az élet produkál, amikor egyrendkívüli természeti katasztrófa kapcsán a legelőterületeket - ami nem ártéri - elönti a víz, éskell valami biztosítás. Én mint lehetőség mérlegelését vetem ezt fel; nagyon megfontolandó,hogy mint ahogy a kisebb gazdaságoknak lehetőséget adunk arra, hogy részt vegyenek aprogramban, ugyanúgy a rét-, legelőgazdálkodók számára lehetőséget kellene biztosítani,hogy amennyiben be kívánnak szállni a programba, akkor ez számukra lehetővé váljon. Aztgondolom, hogy ezzel senkinek a jogait nem korlátozzuk, sőt esélyt, lehetőséget adunk aválasztásra az összes szakmai szempont mérlegelése és figyelembevétele mellett. Eztállattenyésztőként nagyon jó szívvel ajánlom megfontolásra, szerintem biztos, hogy ebbenkialakítható egy jó szakmai kompromisszum."

Jakab István véleménye után egy érdekes fordulat következik be, a fideszes képviselők többsége behúzza a féket. Ez persze nem akadályozta meg Feldman Zsolt helyettes államtitkárunkat abban, hogy szorosan beálljon Farkas Sándor mellé a díszpintyek sorába (23. oldal, utolsó előtti bekezdés):

"Több szakmai érv elhangzott, amelyekkel egyet tudok érteni, tehát hozamértékcsökkenést ezeknél a területeknél képtelenség számolni, nincs rá szakmai módszertan, amivelezt meg lehetne oldani, és éppen ezért egyszerűen nem kezelhető biztosítási vagy ilyenkockázatkezelési szempontból."

A következtetéseket vonja le mindenki maga. Szabó Rebeka ötletét egyébként Varga Géza jobbikos képviselő is támogatta (szóval ennyit a notórius nácizókról!).

Ui.: Az idézetekben lévő szóközhibákért felelősséget nem vállalok, Schmitt+C - Schmitt+V technológiával dolgoztam.

Vannak ugyan teóriák arra vonatkozóan, hogy milyen növények termesztése lenne megoldható a vörösiszappal elárasztott termőföldeken, melyek összterülete közel 800 hektár, reális megoldás azonban még nem született.

Az első és legkézenfekvőbb dolog amit mindenki tudott, hogy élelmiszer termeléséről szó sem lehet a továbbiakban. Mi mást lehetne még termelni ott, ahol a talaj mikróbáinak döntő részét elölte az erős lúg, ahol lényegében nem is lehet talajról beszélni, hiszen a vastag iszapréteg minden, csak nem termékeny.

Nem tudom, hogy a szakminisztérium embereinek fejéből pattant-e ki az ötlet, vagy valaki másnak jutott eszébe, hogy az elárasztott területeken vessenek biodízel előállítására alkalmas növényeket a jövőben. Ilyen ugyebár a kukorica és a repce. A kérdés csak az, hogy ilyen terméketlen, nehézfémmel szennyezett területen képes-e egyáltalán kicsírázni a kukorica, vagy akár bármely más gazdasági növényünk?

Ugyanez elmondható az energiafűzről vagy -nyárról is. Ezen felül ez a két növény csupán 3-5 év után hoz hasznot, így tehát hogy addig miből fog megélni a gazda, azt valószínűleg senki nem fogja tudni megmondani.

Amit viszont reálisnak tartok, hogy az állam majd felajánl a gazdáknak az ország egy másik részén ugyanekkora mennyiségű földet, vagy ha kevésbé korrekt, akkor csak megvásárolja tőlük az itt tönkrement területeket. Ettől még hosszú távon nincsenek kisegítve, hiszen a föld évről évre képes megélhetést nyújtani, a felvásárlásból származó bevétel viszont csak afféle alamizsna lenne...

A termőföldek regenerálására vannak elképzelések, mint például a baktériumtrágyás kezelés, de ezek esetén is érdemes azon elgondolkodni, hogy képesek-e a beinjektált hasznos mikroorganizmusok életben maradni?

Nehéz az ügy, érdemes lesz figyelemmel kísérni.

 Van alternatív zene, alternatív öltözködési stílus, alternatív megoldások problémákra, stb... Minden lehet alternatív, azaz eltérő, kissé szokatlan. Miért ne lehetne alternatív a mezőgazdaság is? Pedig lehet... Persze a többség nem is tudja, hogy hogyan.

A szó nomád értelmében alternatív gazdálkodásnak számít az, ha az iparszerűtől, a konvencionálistól eltérő termesztési vagy nevelési (állattenyésztés esetén) módszert alkalmaz a gazda. Mindössze persze azért alternatív például a legeltetésre alapozott tejtermelés, mert nagyon kevesen alkalmazzák. Természetesen ennek is meg van az oka: alternatív gazdálkodással nem lehet olcsó tömegterméket előállítani.

Az alternatív gazdálkodás több emberi munkaerőt igényel, több időt és precízebb munkavégzést. Ezt pedig manapság gazdaságosan nem is nagyon lehet működtetni úgy, ha az ember nem kéri meg az árát az előállított termékének. No ezen persze nem lehet meglepődni, hiszen amiből kevés, de legalábbis kevesebb van, az mindig drágább a hétköznapi termékeknél. A kisebb méretű családi gazdaságok jövőjét jelenthetné az alternatív gazdálkodás, hiszen ők nem tudnak versenyezni konvencionális termelés terén a "nagyüzemekkel". De nem állnak át. Csak páran. Hogy miért? Az ok már-már hungarikum.

Az egész magyar mezőgazdaságot átjárja a Pató Pál érzés: "Ejj ráérünk arra még!" és "Jó az úgy", mondják gyakran a gazdák sok olyan apróságra, amelyek jelentéktelennek tűnnek, de mi persze tudjuk, hogy a lényeg mindig a részletekben rejlik. Így fordulhat elő, hogy az istálló tetején nincs eresz, a víz az állatok kifutójára ömlik és az állatok csánkig járnak a trágyalében. Ebből persze később betegségek tömkelege alakul ki, amelyek gyógykezelése rengeteg pénzt emészt fel. Nos, akkor apróság az eresz, vagy jó lesz továbbra is anélkül gazdálkodni?

Üszők állnak a híg trágyában. Nem így kellene lennie...

Szakdolgozatom témája a másodvetésű pohánka takarmányozási felhasználása. A témaválasztás alapja az volt, hogy a másodvetésben, július végén, augusztus elején történő vetés következtében a talaj fedésben marad további 1-1,5 hónapig, ezzel megelőzve annak drasztikus kiszáradását. Az ilyetén való növénytermesztés hazánkban bizony alternatívnak minősül, több szempontból is. Elsősorban azért, mert bár régóta kutatják itthon is a másodvetés előnyeit - bizony sok előnye van -, mégsem terjedt el a gyakorlatban, kevesen alkalmazzák. Itt pedig vissza is térhetek a fent említett "Pató Pál" életérzésre. Statisztikák bizonyítják, hogy a mezőgazdaságban dolgozók többsége immáron 55 évnél idősebb... Tőlük már nem is lehet elvárni az újításra való nyitottságot. Nekik már tényleg jó úgy, ahogy eddig csinálták, ahogy hajdanán, az iparszerű termelés virágkorában tanították nekik. Ezek az emberek tökéletesen elvannak a hagyományos növények termesztésével (kukorica, búza, napraforgó) és technikákkal.

Úgy tűnik, hogy a mezőgazdaság átalakítására további 20-30 évet kell majd várnunk. Amikor már a híres Nyugat még a sóderból is mannát fog termelni, addigra eljutunk mi is oda, hogy változtatunk a nézeteinken.

 Várhatóan pereket indítanak a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) ellen azok a korábban nyertes fiatal gazdák, akiket az MVH a közelmúltbeli felülvizsgálat nyomán kizárt a támogatásokból adta hírül Weisz Miklós, az Agrya Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetségének társelnöke. (via agromonitor)

Az üggyel kapcsolatban kis kutakodás után találtam információt az MVH oldalán is:

"A 113./2009. (VIII.29) FVM rendelet alapján a fiatal mezőgazdasági termelők indulásához a 2009. évtől nyújtandó támogatás keretében 2009. szeptember 15. és október 31. között benyújtott 6164 db támogatási kérelemből 906 került jóváhagyásra.

A forráshiány miatt elutasított kérelmezők jelentős része a pontozással kapcsolatban tett észrevételt, hiszen a legtöbb esetben ezen múlt a támogatás megítélése. A Hivatalhoz érkezett panaszok minden esetben kivizsgálásra kerültek. E folyamat során, illetve állampolgári bejelentések nyomán került sor a jóváhagyó határozatok felülvizsgálatára is. A felülvizsgálat lezárult, mely alapján 78 ügyfél esetében került sor a támogatási döntés visszavonására, egyben a támogatási kérelem elutasítására. Az ezáltal felszabadult forrás újra felhasználható, amivel további ügyfelek lehetnek jogosultak a támogatásra.

A támogatási összeg 90 százalékának igénylésére a támogatásra jogosult ügyfelek 2010. szeptember 1. és október 31. között nyújthatnak be kifizetési kérelmet az MVH megyei kirendeltségeire." 

Az ügy egészen bonyolult. Először arra gondoltam, hogy az MSZP korszak alatt - esetleg nem tiszta lapokkal játszva - pályázatot nyert gazdák verik a Fideszes vezetésűvé lett MVH-nál a kaput, mert azok most rútul keresztbe tettek nekik.

Gondoltam kicsit utána járok a dolgoknak. Először azzal kezdtem, hogy megnéztem, ki is jelenleg az MVH vezetője, elvégre ilyen tisztséget rendszerint a kormányhoz szorosan kötődő emberek kapnak meg. Nem is olyan régen Fazekas Sándor miniszter nevezte ki az MVH élére Palkovics Pétert. (Az MVH teljes vezetősége megtekinthető ide kattintva.) Érdekesség, hogy az MVH elnöki posztjának várományosa volt a korábbi ÁPV Rt-s - ezáltal egyértelműen fidesz-kötődésű - Dancs Gyula is, aki 2004 decemberében lemaradt a helyettes államtitkári posztról (nem csoda, hiszen MSZP korszak volt). Az ÁPV Zrt-t 2007-ben az MSZP-s Veres Jánosék szüntették meg, s jött létre 2008 január 1-jén a Nemzeti Vagyonkezelő Zrt., melynek vezetői, mint pl. Tátrai Miklós keveredtek nemrég a sukorói telekbotrányba, a Komárom-Esztergom megyei és egyéb földmutyikba. Láthatjuk tehát, hogy az agropolitikai vezetőség mennyire benne van a pénzügyi eseményekben.

Palkovics Péterről annyit érdemes tudni, hogy még az első Orbán-kormány idején vezérigazgatója lett a mára már megszűnt Bábolna Zrt-nek, mely a legnagyobb állami tulajdonú mezőgazdasági vállalat volt. A kinevezéséről akkoriban a Népszabadság kétségbeesetten cikkezett. Figyelemmel kísérve a Bábolna Zrt. életútját, megfigyelhetjük, hogy a rendszerváltás óta minden kormány igyekezett a saját embereit a vezetőségbe juttatni, elvégre a vállalat az éppen aktuális állami privatizációs cég (ÁPV vagy MNV) fennhatósága alá tartozott, így a termőföldi mutyik és csúszópénzek melegágyát jelentette, amelyről egyetlen mélyzsebű politikus sem akart lemaradni.

Az eredeti témához visszakanyarodva, azt akartam kideríteni, hogy az Agrya kötődik-e valamelyik párthoz. Először az elnökségi tagokat néztem át és vetettem össze a korábban már linkelt MVH-s vezetői listával, de nem találtam egyezést. A felügyelő bizottsági tagok közt azonban ráleltem Simon Attilára, aki az Agrya oldala szerint Heves megyében, Hatvanban él. Az MVH-s listán szereplő Simon Attila pedig a Heves megyei kirendeltség vezetője. Persze ez még bizonyítja, hogy a két név ugyanazt a személyt fedné, de egy kis netbúvárkodás után rátaláltam Simon Attila életrajzára, amelyen feltünteti, hogy '98 és '03 között (I. Orbán-kormány) a Pályakezdő Fiatalgazdák FVM bíráló Bizottság tagja, valamint szeptember 1-jén megjelent egy cikk az agromonitoron, hogy kilenc megyében választottak új vezetőt az MVH-nál, s köztük szerepel Simon Attila is, aki Nagy Sándorné helyét foglalhatja el Hevesben. Ebből már elég egyértelműen kiderül, hogy a jelenlegi politikai tisztogatás következménye a kirendeltségi vezetői poszt.

Innentől már csak az a kérdés, hogy az Agrya miért is támadja azt az MVH-t, ahol saját Felügyelő Bizottsági tagjuk foglal el tekintélyes pozíciót? Várom a Palkovics Pétert és Simon Attilát közös kávézgatás közben megörökítő kémfotókat! :)