Több korábbi bejegyzésem témájául szolgált már a magyar termőföld, annak értéke és megőrzésének szükségessége. Írtam arról is, hogy a legjobb építési telkeket adják a szántóföldi gazdálkodásra legalkalmasabb területek, s hogy emiatt évente több ezer hektárnyi termőföld kerül beépítésre.
Földvédelmi törvények
Jogos társadalmi akció tehát politikusainkkal szemben, ha termőföldjeink védelmét célzó törvények megalkotására sarkalljuk őket. A föld megóvásának azonban több módja is lehetséges. A legegyszerűbb az volna, ha a Kormány a mezőgazdasági művelési ágak valamelyikébe tartozó földterület termelésből való kivonását tiltaná. Ez persze így leírva jól hangzik, azt azonban könnyű belátni, hogy a valóság nem csupán fekete és fehér. Vannak olyan helyzetek, amikor egy bizonyos területet célszerűbb lehet közművesíteni és építési területként hasznosítani.
Lehetőséget nyújt a területek termelésben tartására a földvédelmi járulék befizetési kötelezettsége. A földvédelmi járulékot akkor kell a gazdának az állam felé kifizetnie, ha termőföldjét véglegesen más céllal kívánja hasznosítani. A járulék összege függ a terület művelési ágától és aranykoronában kifejezett minőségétől.
Tételezzük fel, hogy egy vállalat új raktártelepet akar létesíteni Alsómagyarkalászoson. Ehhez ki is nézte és meg is vásárolta 20 hektáros területet egy helyi gazdától. Ezek után a terület aranykoronaszámától függően kell fizetnie a földvédelmi járulékot. A kérdés azonban az, hogy ez az összeg elég nagy-e ahhoz, hogy visszatartson egy tőkeerős – pl. nemzetközi – céget abban, hogy új területet építsen be és vonjon ki a mezőgazdasági termelés alól, vagy egy már meglévőt újítson fel és vegyen igénybe?
