Magyar Asztal

"Hamis ötezer és tízezer forintos címletű bankjegyekkel vásároltak meg egy szarvasmarhát egy 62 éves nőtől Jászszentlászlón - közölte a rendőrség kedden az MTI-vel.

Az ismeretlen elkövetők még április 14-én a szarvasmarha háromszázezer forintos vételárát egyenlítették ki a hamisított bankjegyekkel - mondta a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság sajtószóvivője.

A rendőrség pénzhamisítás bűntette miatt nyomozást indított - tette hozzá Mihályné Bornemisza Eleonóra őrnagy."

- MTI -

Aki idős embert ver át? Rendszeresen előfordul, hogy valaki idős embertől vesz jószágot hamis fizetőeszközzel.

Megesett már, hogy hamis 54.000 forintos bakjeggyel vásároltak idős embertől három birkát. Ezek után ez az eset már egy fokkal szelídebb, hiszen most létező címletű pénzt hamisítottak. Hogy miért éppen idős emberek az áldozatai az ilyen eseteknek? A válasz egyszerű. Egy idős emberben kevésbé él a gyanú, hogy csőbe húzhatják, hiszen nem követi figyelemmel a híreket, így akár azt is el lehet vele hitetni, hogy valóban létezik 54.000 forintos bankjegy is. Az pedig már a fiatalabbak fejében sem feltétlenül fordul meg, hogy leellenőrizzék a pénzüket, hogy megtalálható-e rajta a hologram és megvan-e benne a fémszál, stb...

Egy idős ember tehát ideális célpont. Nem fog gyanút, vagy ha igen akkor sem jelent komoly veszélyt.

Mindenesetre szeretném felhívni azon emberek figyelmét akiknek esetleg él idős rokona az alföldi tanyavilágban, hogy figyelmeztesse őket a szélhámosok okozta veszélyre.

Szerintetek mit érdemel az a bűnös aki időseket ver át?

 Magyarországon - akárcsak Európában bárhol - az a divat, hogy a jogalkotásban direkt hagynak a honatyák egy-egy kiskaput, hogy annak aki ismeri és van lehetősége kihasználni, az nyugodt szívvel használhassa is.

A mindennapi, már-már inkább bulvárpolitikának nevezhető törvényhozásban ilyen kiskapu a mentelmi jog is, vagy szót ejthetnénk egyes cégek immunitásáról, adómentességéről is. Az országot át és átszövik a jogi kiskapuk. Miért ne lenne ilyen a mezőgazdaságban, az élelmiszeriparban is?

Egész Európára jellemző a nemzeti érzelem erősödése, a hazai piacok védelme érdekében történő kampányolás. Nyugati szomszédunk például a Nagy Kacsaúsztatón túlról érkező gyorséttermeket kötelezte arra, hogy osztrák földön született és nevelkedett állatok húsából készítse hamburgerjeit. Ez csak egy példa arra, hogy hogyan lehet a globalizmus nyűgjei ellen védekezni, ugyanakkor a repertoár nem túl tág, hiszen az Európai Unió négy alapvető célja közül az egyik a termékek szabad áramlása. Ezzel ellentétes szabályozást nem hozhatnak a tagállamok. Így tehát marad a lakosság gondolkodásmódjának megváltoztatása: az árcentrikusságot váltsa fel a nemzeti érdekek favorizálása.

No igen ám, de mint ahogy említettem, van az élelmiszeriparban is lehetőség a mutyizásra! Ez pedig nem más, mint az értékhozzáadással történő honosítás.

Példának okáért hozzunk be szlovák UHT tejet és tegyük be valamelyik bolt polcára. Értelemszerűen a terméken azt kell feltüntetni, hogy az áru Szlovákiából származik. Ám ha szlovák tejet hozunk be és ebből Magyarország területén készítünk tejfölt, joghurtot vagy bármi más feldolgozott élelmiszert, annak értékét növeltük, a csomagoláson már a magyar eredet szerepelhet.

Persze "visszafelé" is működhet a dolog, hiszen ugyanígy készülhet a magyar mangalicából a spanyol serrano sonka.

A tanulság tehát: Nem mind magyar, amire az van írva.

Az Alföldtej Zrt. egy új, nemzeti színekbe öltöztetett termékcsaládot dobott a piacra. Ezen tejtermékek csomagolásán hangsúlyos helyet és szerepet kapott a származás megjelölése, mint ahogy azt az alábbi képek is prezentálják.

Egyik ismerősöm egy dobozos tejet vadászott le, jómagam pedig egy tejfölt, mely a nemzeti trikolór színeiben "pompázott". Bízom benne, hogy nem csupán ügyes marketingfogásnak használják a nemzeti érzelmekre való építést és tényleg magyar gazdák által termelt élelmiszerek kerülnek a dobozokba és poharakba.

 A tegnapelőtti bejegyzés meglehetősen nagy port kavart. Sokan említették, hogy a nagyüzemi tojótyúktartásnál egy év után lecserélik az állományt és az addig termelésben lévő bagázs szépen megy a vágóhídra vagy a helybéliek vásárolják fel őket.

Szeretnék pártatlan maradni a "ketreces- vs. szabadtartás" vitában, de igyekszem objektíven rávilágítani egyes dolgokra, amelyek szájról szájra terjednek és teljesen vagy részben alaptalanok.

Egyik ilyen tévhit, hogy minden gazda aki ketreces rendszerben tartja állatait, azért cseréli évente állományát mert azok szervezete kimerült, csúnyán fogalmazva "lejárt a szavatossági idejük". Valójában a tojótyúkok - természetes tartásban - azonos időközönként vedlenek, ami a tollazatuk teljes lecserélését jelenti. Ebben az időszakban tojástermelésük gyakorlatilag nullára csökken, szünetel. Ilyenkor ugyanúgy etetni kell a tyúkokat anélkül, hogy termelnének. Ez egy nagyobb (30-60.000-es) állomány esetén nap mint nap óriási költséget jelent, amit a vedlés befejeztével a tojásrakás beindulásával sem tudnak pótolni a tyúkok.

Sok esetben a vedletési időszakot egyszerűbb kiküszöbölni azzal, ha a periódus közeledtével elkezdjük nevelni az állományt felváltó jércéket.

Többen megjegyezték a hozzászólók közül, hogy ha itthon nem állítanánk ennyi árutojást, akkor a szükségleteket keletről pótolnánk, ahol még annyira sem ismerik az állatjólét fogalmát mint idehaza. Egy szempontból jogos ez az érv, másfelől viszont gyermekes ujjal mutogatásnak is tűnhet.

A tojás beltartalmi minőségét pedig egyáltalán nem befolyásolja hogy kis helyen él a tyúk vagy éppen a szabadban szaladgálhat. Az azonban nem vita tárgya, hogy minden állat kiérdemelné a természetessel azonos, de legalább a szabad mozgást lehetővé tevő tartást.

Másfelől nem tudjuk objektíven mérni a tojótyúkok boldogságát, hiszen nem tudják kifejezni érzelmeiket úgy mint mondjuk a kutyák. Legjobban talán az mutatja érzelmi (?) és fizikai jóllétüket, ha testük sérülésmentes és a külvilágból érkező ingerekre kiváncsian reagálnak. Az alábbi képet egy olyan telepen készítettem, ahol az évi elhullási ráta nem éri el a 2%-ot és az állatok láthatóan (és hallhatóan) nem érezték rosszul magukat

Addig viszont amíg emberek önhibájukon kívül, pusztán a lehetőségek hiánya miatt kénytelenek a legolcsóbb (sok esetben rossz minőségű) élelmiszereket fogyasztani és kimerítő fizikai munkát végezni akár napi 10 órában is, addig nem biztos, hogy azért kellene (elsősorban) harcolni, hogy egy-egy tyúk nyerjen plusz tíz négyzetcentimétert.

 2013-tól már hazánkban is tilos lesz a tojótyúkokat a jelenlegi ketreces tartásmódban termeltetni. A határidőig hátralevő időszakban minden gazda igyekszik összeszedni a ketrecek leváltásához vagy átalakításához szükséges pénzt és ilyenkor bizony felmerülhet a jogos kérdés: képes lesz-e a telep a meglévő infrastruktúra (épületek, stb...) felhasználásával ugyanolyan színvonalon termelni mint eddig?