Magyar Asztal

 ... a lóbőr, mondta a "Patás", mikor drága Sanyi lovát siratta az Indul a bakterház c., méltán híres filmben. Ha nem is volt teljesen igaza, talán mégis jó irányba tapogatózott...

Direkt nem írtam a pár napja az origo.hu által lehozott cikkről, melyben tételesen felsorolják, hogy melyik Fejér megyei Fideszhez közeli "zöldbáró" hány hektár föld haszonbérleti jogát nyerte el Kormányunktól. A cikkről szinte mindenhol írtak, kivéve persze kedvenc politológusunkat, Török Gábort. Ő inkább firkál a majdhogynem súlytalan MSZP-ről...

Igen érdekes dolog, hogy a Fideszre jellemző frakciófegyelmet az elmúlt két évben nagyobb botránytól mentesen sikerült megőrizni, s erre jött ez a fránya Ángyán prof. Oligarcházott egyet még januárban, erre most kiderül, hogy igaza volt. Bevallom, én is meglepődtem és nem tudtam eldönteni, hogy az a nagyobb szenzáció, hogy valaki igazat mondott, vagy az, hogy van még ember az Narancs Birodalomban, aki képes szembe helyezkedni Orbán Viktorral. Rés van a pajzson! Nem is kicsi!

Érdemes megfigyelni azt is, hogy szinte minden vezető politikusunk rendelkezik termőfölddel. (Ne legyenek illúzióink, ha nem is a saját nevükön, valamely családtagjukén biztosan fellelhető pár /száz/ hektár föld.) A legdrágább dolog tehát a termőföld, főleg most, hogy közeleg a moratórium határideje! Nyugat-Európában az itthoni árak sokszorosáért lehet termőföldhöz jutni, így tehát hihetetlenül nagy az érdeklődés földjeink iránt. Nem véletlen, hogy mindenki, aki csak teheti igyekszik most "bevásárolni". Persze a Kormány tagad. Hisz ez a dolga.

A legdrágább dolog tehát a termőföld. No meg a becsület. Amit most csúnyán elherdált a Kormány azzal, hogy kibabráltak Ángyán Józseffel. A hazugságok fala roskadozik, ezt a mostani esetet pedig frappáns kormányzati kommunikációval nem lehet majd eltussolni. Itt emberek csúnya százalékok úsztak el!

Vannak ugyan teóriák arra vonatkozóan, hogy milyen növények termesztése lenne megoldható a vörösiszappal elárasztott termőföldeken, melyek összterülete közel 800 hektár, reális megoldás azonban még nem született.

Az első és legkézenfekvőbb dolog amit mindenki tudott, hogy élelmiszer termeléséről szó sem lehet a továbbiakban. Mi mást lehetne még termelni ott, ahol a talaj mikróbáinak döntő részét elölte az erős lúg, ahol lényegében nem is lehet talajról beszélni, hiszen a vastag iszapréteg minden, csak nem termékeny.

Nem tudom, hogy a szakminisztérium embereinek fejéből pattant-e ki az ötlet, vagy valaki másnak jutott eszébe, hogy az elárasztott területeken vessenek biodízel előállítására alkalmas növényeket a jövőben. Ilyen ugyebár a kukorica és a repce. A kérdés csak az, hogy ilyen terméketlen, nehézfémmel szennyezett területen képes-e egyáltalán kicsírázni a kukorica, vagy akár bármely más gazdasági növényünk?

Ugyanez elmondható az energiafűzről vagy -nyárról is. Ezen felül ez a két növény csupán 3-5 év után hoz hasznot, így tehát hogy addig miből fog megélni a gazda, azt valószínűleg senki nem fogja tudni megmondani.

Amit viszont reálisnak tartok, hogy az állam majd felajánl a gazdáknak az ország egy másik részén ugyanekkora mennyiségű földet, vagy ha kevésbé korrekt, akkor csak megvásárolja tőlük az itt tönkrement területeket. Ettől még hosszú távon nincsenek kisegítve, hiszen a föld évről évre képes megélhetést nyújtani, a felvásárlásból származó bevétel viszont csak afféle alamizsna lenne...

A termőföldek regenerálására vannak elképzelések, mint például a baktériumtrágyás kezelés, de ezek esetén is érdemes azon elgondolkodni, hogy képesek-e a beinjektált hasznos mikroorganizmusok életben maradni?

Nehéz az ügy, érdemes lesz figyelemmel kísérni.

 Már korábban is írtam róla, hogy bizony a jogi kiskapukat kihasználva könnyedén juthat külföldi személy magyar földhöz. Bizonyítandó, hogy ez nem csupán az én agyam szüleménye, bescanneltem nektek egy cikket. Kellemes olvasgatást!

- Kistermelők Lapja, 2010 május, 2. oldal -

A minap a kezembe került egy könyv, amely több számomra érdekes adatot közölt. Első ilyen, az Európai Unióban egy főre jutó mezőgazdasági terület és a hazai átlag összehasonlítása. Az EU-ban 0,4, hazánkban 0,6 hektár mezőgazdasági terület jut egy főre. Ez azt jelenti, hogy 2000 négyzetméterrel több föld jut minden magyar polgárra.

Ez ugye csak statisztika, ami a két szélsőérték közti utat mutatja meg. Jelen esetben tehát azt, hogy valójában néhány vállalat tulajdonol óriási (4-6000 hektár) földet, a többség pedig kis területen gazdálkodik, vagy egyáltalán nem rendelkezik efféle ingatlannal. Így jön ki, hogy a magyar ember még jó helyzetben is érezheti magát, ha hazája ekkora földkinccsel rendelkezik. Aztán persze a valóság már teljesen más...

A másik érdekesség pedig, hogy évente 5-7000 hektár mezőgazdaságilag hasznosítható területet építünk be. Szerintem ez borzasztó egy adat! Gondoljunk bele, hogy ekkora terület hány családnak adna megélhetési lehetőséget! Főleg azon tények figyelembevétele mellett, hogy építési teleknek elsősorban a sík, alacsony talajvizű területek optimálisak. Pont azok, amelyek a legnagyobb profitot adó szántó művelési ággal is hasznosíthatók volnának.

Mindkét adat Buday-Sántha Attila Környezetgazdálkodás c. könyvéből származik. (Dialog Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2009.)