A minap a kezembe került egy könyv, amely több számomra érdekes adatot közölt. Első ilyen, az Európai Unióban egy főre jutó mezőgazdasági terület és a hazai átlag összehasonlítása. Az EU-ban 0,4, hazánkban 0,6 hektár mezőgazdasági terület jut egy főre. Ez azt jelenti, hogy 2000 négyzetméterrel több föld jut minden magyar polgárra.
Ez ugye csak statisztika, ami a két szélsőérték közti utat mutatja meg. Jelen esetben tehát azt, hogy valójában néhány vállalat tulajdonol óriási (4-6000 hektár) földet, a többség pedig kis területen gazdálkodik, vagy egyáltalán nem rendelkezik efféle ingatlannal. Így jön ki, hogy a magyar ember még jó helyzetben is érezheti magát, ha hazája ekkora földkinccsel rendelkezik. Aztán persze a valóság már teljesen más...
A másik érdekesség pedig, hogy évente 5-7000 hektár mezőgazdaságilag hasznosítható területet építünk be. Szerintem ez borzasztó egy adat! Gondoljunk bele, hogy ekkora terület hány családnak adna megélhetési lehetőséget! Főleg azon tények figyelembevétele mellett, hogy építési teleknek elsősorban a sík, alacsony talajvizű területek optimálisak. Pont azok, amelyek a legnagyobb profitot adó szántó művelési ággal is hasznosíthatók volnának.
Mindkét adat Buday-Sántha Attila Környezetgazdálkodás c. könyvéből származik. (Dialog Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2009.)
