Tegnapelőtti bejegyzésemben említést tettem arról, hogy mennyire rossz irányba halad a hazai média, s hogy a hétköznapi emberek figyelmét milyen komolytalan dolgokkal kötik le a közélet meghatározó emberei. Erre az egyik legjobb példa Szájer József május 10-én, a Kossuth téren elhangzott beszéde. Ebben, a retorikai szempontból egyébként is nehezen alulmúlható beszédben ugyanis olyan prioritást érdemlő célokat tűzött ki, amelyeket egy, a politikával kevésbé foglalkozó laikus is meg tud cáfolni, pusztán saját tapasztalatai alapján szerzett érvkészlet segítségével.
Azt hiszem, hogy Szájer beszéde generált bennem egy új gumicicát, amelyen rágódhatok majd talán hónapokig is, már ha valamely fenomenális képességű kollégája rá nem kontráz a populizmus és demagógia fékezhetetlen biciklijén. Egyszerűen nem tudok napirendre térni afelett, hogy az otthoni pálinkafőzés oly hangsúlyos szerepet kapott a Kossuth téri "speech" során, mint amilyen akár a magyar termőföld védelme, vagy a bankadó. Értem én, hogy efféle, a legegyszerűbb vidéki lakos által is értelmezhető szintre kell levinni az EU-s politikáját a Kormánynak, de azért azt nagyon kétlem, hogy a vidéki társadalom meggyőzésre szoruló része éppen erre a témára lenne a leginkább vevő. Mert ugye aki az elmúlt évtizedekben otthon szeretett volna pálinkát főzni, az eddig is megtette, aki pedig főzetett, az jövőre is főzetni fog. Akinek pedig éppenséggel munkája sincs, annak nem lesz pénze százezreket érő lepárló megvásárlására és üzembe helyezésére. Arról nem is beszélve, hogy a pálinka nagy szerelmeseinek jelentős része még annak a képességnek sincs birtokában, hogy legalább utána nézzen annak, hogy hogyan is működik egy ilyen lepárló. Könyörgöm, tényleg ez a legfontosabb a Kormánynak?! Vagy tényleg csak efféle témájú vitákban érzik kompetensnek magukat? Ugye nem?
Értem én, hogy nem szólhat egy Kossuth téri beszéd két héttel az EP választás előtt arról, hogy előre láthatólag öt forinttal fog csökkenni a közeljövőben a nyers tej felvásárlási ára, és hogy ez hogyan fogja érinteni a termelőket, s azt sem gyónhatja meg a tisztelt publikumnak a Kormány, hogy a magyar termőföld megvédését úgy eszközölték, hogy leosztották a haveroknak amit le lehetett. (Mind a mai napig nem olvastam a fősodratú médiában arról, hogy Mészáros Lőrinc megvásárolta a székesfehérvári székhelyű Aranykorona Zrt-t.) Ezt még úgy meg is értem, hiszen senki nem ellensége saját magának, viszont azt tényleg nem értem, hogy miért nem dob legalább egyetlen csontot a Fidesz az otthon ülő, valódi értelmiségnek?
Miért nem ejt el legalább néhány olyan információmorzsát Szájer József, ami a másodperc töredékére azt sugallja, hogy igen, mi értünk ám a dolgokhoz, de az előttünk álló zászlólengetőket mégsem traktálhatjuk piaci trendekkel és statisztikával. Tudom, hogy egy efféle beszédnek nem szabad erről szólnia, de ha őszintén belegondolunk, semmilyen híradás nem szól ezekről a témákról. Tapasztalatból tudom, hogy a parlament Mezőgazdasági Szakbizottsága milyen színvonalú tárgyalásokat szokott folytatni és őszintén szólva el vagyok keseredve. Figyelembe véve, hogy az új ciklusra felálló bizottság tagjai lényegében ugyanazok, mint az előző négy évben, nem várhatunk frenetikus szakmai felemelkedést.
Sajnos nem érzem a mai kormányzati kommunikációban a szakértői kompetenciák meglétét. Persze, lehet a zászlólengetők 27%-ával is kétharmadot csinálni, de ahogy telik az idő, ez egyre inkább kevés lesz! Rendben, védjük meg a magyar akácot és az otthoni pálinkafőzést Brüsszelben, de ki fog minket megvédeni a tartalomnélküliségtől és a felszínességtől?
