Az agrár-közigazgatásnak van egy érdekes, a többi szektorra nem jellemző vonása, ez pedig az automatizmusa. Ezt bizonyíthatja az is, hogy az első és második Gyurcsány-kabinet szinte egyetlen pozitív szereplője tudott maradni az akkori földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, Gráf József. Ez olyannyira igaz, hogy a Magyar Nemzet cikkezett Gráf lehetséges miniszterelnök-jelöltségéről is, aminek oka pedig igen egyszerű és kézenfekvő volt: az agráriumban dolgozó politikusok ritkán kerülnek akkora rivaldafénybe, mint a populárisabb témával foglalkozó kollégáik. Ez igaz volt a választások előtt, és úgy tűnik ma is helytálló kijelentés.
Aktuális példának vehetnénk akár a jelenleg regnáló Kormány miniszterét, a karcagi ügyvédet, Fazekas Sándort. A többség talán csak akkor találkozik a nevével, ha a földmoratóriumról, vagy egy-egy frekventáltabb témáról, esetleg a betakarítások utáni jelentésekről nyilatkozik. Persze a jelenlegi helyzetet kissé színesebbé teszi az Ángyán József által kevert konfliktus, de a kabinet még így is viszonylag kis veszteséggel tudta átvészelni az elmúlt két évet. Természetesen a félidőben tett számvetés csupán jóslatokhoz adhat alapot, hiszen az eddig meghozott törvények a kormányzati kommunikáció és a valóság malomkövei között őrlődnek. A lényegi, végső kérdés az, hogy vajon képes lesz-e a Fidesz-KDNP frakció a '13-as kampány kezdetéig rendbe szedni embereit, összezárni sorait, hogy az ellenzékkel való szópárbajok során legyen elég töltény abban a bizonyos revolverben.
Az első nagy, hibás lövés egyértelműen Ángyán lemondása (egyesek szerint lemondatása) volt, mivel az általa biztosított tudományos hitel hiánya igen sokat csorbít a Fazekas-kabinet megítélésén, már csak azért is, mivel az egyetemi professzor vezette a szocialisták idejében a tüntető gazdák és a kormány közti párbeszédet.
A második baklövés az ún. chips-adó bevezetése volt. Az egyes élelmiszerek egészségkárosító hatására hivatkozva történő többletbevétel beszedés kimondottan rosszul csapódott le a hétköznapi emberek, a fogyasztók között. Az amúgy is rossz vásárlóértékű fizetés mellé még drágult több olyan élelmiszer, amely a nyári időszakban tömegesen fogy: az ízesített sörök, üdítők, ropogtatni valók. Persze a válasz, mely szerint így növelhető a gyümölcslevek és lekvárok piaca, elvethető, hiszen a gyümölcsösök döntő részét a fagy és az aszály tönkretette.
Roppant rosszul jött ki a választások során igen hangsúlyozott méltányos földreform, mely során a Kormány garantálta, hogy nem a nagybirtokos, ún. zöldbárók fogják kapni az állami földek bérleti jogát, s végül éppen Ángyán hozta nyilvánosságra a Fejér megyei földmutyit, melyben a fideszes és hozzájuk köthető emberek nyerték meg a pályázatok közel 90%-át. Ezek után csak hab volt a tortán, amikor fideszes országgyűlési képviselőkről derült ki, hogy valamilyen úton-módon termőföldhöz jutottak a pályázatok során. Emellett persze megtelt a sajtó a Nyerges-testvérek és sok más oligarcha térnyerésével.
Bár még a kukorica és a napraforgó betakarítása nem történt meg, már kijelenthető, hogy összességében a tavalyinál rosszabb évet tudhat maga mögött az agrárium, amit meg fog sínyleni a mezőgazdasági szakigazgatás is. A földtörvény még mindig várat magára, így különösen nagy hangsúly kerül majd a szeptemberben kezdődő parlamenti ülésszakra. A Fidesz negyedik tölténye a földmoratórium lesz. Ebben a kérdésben a lehető leggyorsabban kell olyan megoldást találniuk, amely az EU számára is elfogadható, illetve teljesíti a szavazók egyöntetű akaratát is. Bár politikai elemzés során nem illő jóslatokba bocsátkozni, az azonban elmondható, hogy ha a második Orbán-kormány nem fogja tudni hathatósan megvédeni a magyar termőföldet és vízkincset, az igen rövid úton a '14-es választások elbukását jelentheti a számukra.
Szeptembertől újra szól a hatlövetű, meglátjuk, immáron célba találnak-e a szakpolitikusok!
