Magyar Asztal

Ettől a témától hangos a napi sajtó, és néhány szintén aktuális kérdéstől eltekintve lényegében a legnagyobb port is a termőföld tulajdonlását és használatát szabályozó törvény kavarja. Megszólaltak már külhoni és hazai gazdasági elemzők, birtokpolitikai szakértők, valamint a magyar gazdatársadalom is. A kicsik itthon földet (vagy több földet) szeretnének, a nagyok pedig féltik az elmúlt évtizedek alatt megszerzett (vagy összeharácsolt) területeiket. Szigorú törvényt kell alkotnunk, ha valóban meg kívánjuk védeni földjeinket, de meddig szabad elmenni? Néhány gondolatomat szeretném megosztani az alábbiakban.

Lehetünk-e túl szigorúak?

Erre a kérdésre sokan rögtön rá is vágták, vagy az igent, vagy pedig a nemet. A válaszadás előtt szeretném feltenni a kérdést, hogy fordított esetben hogyan vélekednénk. Ha példának okáért Hollandiában vagy Dániában lenne hasonló a birtokpolitikai viszony, őket fenyegetné a veszély, hogy a magyarok vásárolják fel az ottani termőföldeket, ezzel tönkretéve a helyi lakosokat, gazdákat, vajon ők küzdenének a moratórium fenntartásáért, vagy valamilyen törvényi szabályozással ellehetetlenítenék a külhoni tőkések földhöz jutását? Bizonyosan.

Természetesen a külföldi tőkebeáramlás és intenzív térnyerés nem valótlan veszély, nem városi legenda. Az ország nyugati megyéinek többségéből egyre gyakrabban hallani a helyi gazdák és a környéken strómanokon keresztül földet vásárló külföldiek közötti vitákról, peres ügyekről. A veszély tehát valódi, amire a magyar törvénykezésnek reagálnia kell.

Szabad-e nyíltan, vagy burkoltan államosítani?

Érzékeny kérdés, hiszen Magyarországon hozzászoktunk, hogy jog-, és nem igazságszolgáltatás van. Sok esetben a külföldi állampolgárok törvényes úton, a jogrendszerünk kiskapuit kihasználva jutottak termőföldhöz, s ily módon jogosan is használják azt. Ha tehát az állam elvenné tőlük a földet, szerződéseiket semmisnek tekintené, akkor támadható volna a bíróságon. Először tehát a magyar jogrendszert kell módosítani ahhoz, hogy annak a korábbi szerződések ne tudjanak eleget tenni, s így a földeket elveszítené a jelenlegi bérlő vagy tulajdonos. Ezt nevezném burkolt államosításnak. Hogy szabad-e ilyet tenni? Igen. A magyar kormánynak a magyar emberek megélhetéséért kell küzdenie. Ha sérül közben pár külföldi állampolgár érdeke, akkor egyetlen vállvonással el tudnánk intézni a dolgot: a szlovák nyelvtörvény is homlokegyenest megy az EU-s alapelveknek, mégis életben van mindmáig. Akkor pedig nekünk mi félnivalónk van?

Piaci stabilitás, termelékenység

Több névtelenségbe burkolózó ( ---> számomra hiteltelen) közgazdász is azt nyilatkozta, hogy a földtulajdonlás szigorú feltételekhez kötése akár 40%-kal is csökkentené hazánk termelését, illetve piaci egyenlőtlenségeket okozna, sérülne a verseny hazánkban.

Melyik az a közgazdász, amely az országunkat jellemző piaci helyzetet bármikor is igazságosnak vélte? Mikor beszélhettünk egyenlő versenyhelyzetről, amikor egyes cégek (éppen a legnagyobb tőkével rendelkezők) adómentességet élveztek és élveznek mindmáig? Ilyen adózási háttérrel úgy vélem nem lehet azt mondani, hogy a jelenlegi földtörvény túlkompenzálja a kis- és közepes gazdaságokat. Természetesen azt sem hiheti senki, aki kicsit is jártas a jogi kérdésekben, hogy majd egyik napról a másikra válnak majd gazdátlanná a földek.

Mi miatt kell tehát félnünk?

Ami miatt komolyabban kell aggódnunk, az a kormánypártok hintapolitikája, azaz hogy a kezdeti határozottságuk a tárgyalások végére majdhogynem teljes önfeladással, "meghunyászkodással" végződik. Míg a szlovák kormány kiállt a nyelvtörvénye mellett és beintett az EU-nak, addig itthoni vezetőink az IMF minden feltételét elfogadták, lényegében feladva álláspontjaikat. Amint tehát Brüsszel bírálni fogja az új földtörvényt, azt kis vitatkozást követően módosítani fogják.

Félnünk kell továbbá attól, hogy a Fidesz-KDNP kormány a termőföldek magyar kézben tartásának lehetőségét abban látja, hogy a lejáró földbérleti pályázatokat rendre a saját holdudvarukban lévők kezére játsszák. Ez az út is járható, hiszen Fejér megyében már bevált, de hosszú távon biztosan nem szolgálja a 2014-es választásokra kitűzött célokat.

Összességében elmondható tehát, hogy még a jelenlegi gazdasági helyzetben is eszközölhető volna egy olyan földtörvény, amely nyíltan előnybe hozza a magyar gazdálkodókat és rossz helyzetet teremt a strómanoknak, spekulánsoknak, ehhez azonban igen erőteljes kiállásra lenne szükség mind itthon, mind pedig az európai politikai csatatéren. Idehaza ehhez megvan a támogatás a lakosság részéről, még azt is figyelembe véve, hogy a korábbi földbérleti pályázatok okozta csalódás igen sokakban hintette el a kételkedés magvait.

"Megszüntetné az élelmiszer-kiskereskedelmi polcpénz „multiadó” jellegét és visszaszorítaná az áruházláncok önköltség alatti értékesítését az Orbán-kabinet – derül ki a megvitatás előtt álló kormányprogram vidékfejlesztési fejezetéből. A koncepció az élelmiszer-ellátást a helyi piacokra építve képzeli el. A tervek szerint csökkennének az agrár-foglalkoztatási és a termelői adminisztrációs terhek. Államosítanák a magántulajdonba került vízközműveket és visszaszereznék a nemzeti szuverenitást az energiaellátó nagyrendszerek felett is. A kabinet fenntartaná az ország gmo-mentességét és fellépne a határokon átnyúló „ökogyarmatosítás” ellen. 

Agrár- és vidékfejlesztési stratégiánkat arra építjük, hogy „tiszta és élő környezetben egészséges és biztonságos élelmiszert” állítunk elő, melynek egyik alapkövetelménye az ország gmo-mentessége, a genetikailag módosított szervezetek és termékeik távoltartása – fogalmaz a dokumentum. A kormány megfordítaná az élelmiszer-előállítás eddigi irányát és azt "belülről kifelé" szervezné meg: az új sorrendben a helyi ellátás foglalná el az első pozíciót, utána a regionális, az országos és az exportkereskedelem következne. Ennek megfelelően a helyi élelmiszertermelés és a helyi piacok fejlesztése kapna hangsúlyt.
A kabinet a jogi keretek szigorításával és a szankciók növelésével visszaszorítaná az áruházláncok önköltség alatti élelmiszerértékesítését és megszüntetné a „polcpénz” „multiadó” jellegét. Ezzel erősítené a hazai vállalkozások helyzetét a tisztességtelen kereskedelmi láncok visszaéléseivel szemben – állapítja meg a vidékfejlesztési fejezet.
Az elképzelések szerint csökkennének az agrárfoglalkoztatási és a termelői adminisztrációs terhek. Az erőforrás-gazdálkodásban egy „nemzeti vízprogram" jönne létre, amely az ivóvízbázisok nemzeti hatáskörben tartására koncentrálna. A kabinet államosítaná a közösségi tulajdonba került vízműveket, illetve  minél nagyobb arányban visszatartaná az ország területére érkező vízkészleteket. Környezetvédelmi stratégiája részeként visszaszerezné a nemzeti szuverenitást az energiaellátó nagyrendszerek felett is. További intézkedésként visszaállítaná a palackok betétdíjas rendszerét, illetve kedvező ár- és díjrendszerrel országos szelektív hulladékgyűjtést vezetne be. A nemzetközi egyezmények betartásával elejét venné a hulladékok beáramlásának, az úgynevezett „ökogyarmatosításnak” is.

Az ország gmo-mentességének megőrzése, illetve a génmódosított növényfajták vetőmag-forgalmazásának és szabadföldi termesztésének tilalma mellett a kormány újraépítené a hagyományos haszonnövény- és haszonállat-fajták génmegőrzési hálózatát. Ezen kívül felújítaná az 1970-es években már megfogalmazott fehérjeprogramot is, amellyel lehetővé válhat a takarmányozásban és az élelmiszerekben felhasznált, nélkülözhetetlen fehérjehordozók hazai megtermelése – áll a dokumentumban."

- agromonitor -

Kiváncsian várom, hogy ezen törekvések közül mennyit fog véghezvinni a Fidesz.