Mikor egy-egy nő ismerősöm valamilyen ruhadarab színét zöldséghez vagy gyümölcshöz hasonlítja (pl. padlizsán színű sál) tréfából mindig közlöm, hogy a férfiak szeme 16 színt kezel, mint a Windows alap beállításon. Így tehát a pirók színnel is problémának kellenie, bár ez se nem gyümölcs, se nem zöldség.
Kerestem is gyorsan egy képet, amin tudom prezentálni, hogy milyen is a pirók szín, ami egyébként a szürkemarha borjakra igen jellemző.
Természetesen nem egy Stendhal paródiáról van szó, hanem a hétköznapi kukorica nem hétköznapi típusairól. Hazánkban köztermesztésben szinte kizárólag a sárga fajtával és annak a fakó, ún. fehér változatával találkozhatunk, míg pl. Peruban és Mexikóban, ahol nagy hagyománya van a kukoricafogyasztásnak, máig is a kék szemű a legelterjedtebb.
Először én is csupán az emberek divathóbortjának tudtam be a különböző színű kukoricák nemesítését, de kicsit utána olvasva rájöttem, hogy bizony sok különbség van az egyes típusok között.
A kék szemű kukoricát már az indián törzsek is előnyben részesítették. Napjainkban intenzív technológiák között nem termeszthető olyan sikeresen, mint a hagyományos sárga szemű lófogú kukorica, mivel nem bírja az intenzív trágyázást, az állománysűrítést. S bár egyik színes kukoricafajta sem kedveli a ma elterjedt, intenzív és félintenzív technológiát, mégis van reális lehetőség a gazdasági haszonvételükre, méghozzá ökológiai (bio) termesztésben. E fajták ugyanis beltartalmi értékek (fehérje-, ásványianag- és zsírtartalom) tekintetében felülmúlják a hibridkukoricákat, bár termésmennyiségük elmarad azokétól.
Termesztésüket nehezíti, hogy Magyarországon egyelőre nem, és Nyugat-Európában is csak génbankokból lehet hozzájutni színes szemű kukoricavetőmaghoz. Beszerzése tehát sokkal költségesebb, s termesztése során plusz kiadást jelent, hogy kevésbé bírja a kémiai növényvédő szereket, így több munkaerőt igényel (kapálás, gyomlálás stb...)
Áruk ellenére (a kék kukorica lisztjéből 2,25kg kb. 4450Ft) változatos és egészséges étrendbe jól beilleszthetőek ezek a régi, kissé mókás kukoricafajták. Érdekes és gusztusos ételek készíthetőek belőlük. Ilyen pl. a kék kukorica lisztjéből sütött kenyér, ami minden bizonnyal nem csak impozáns, de biztosan finom is!
Talán külön a fiatal hölgyeknek nemesítették ki a Hopi Pink Corn, rózsaszín kukorica fajtát.
"Fehér tojás könnyen törik." - szokták mondani, s ebből kifolyólag általában a magyar ember nem szereti a hófehér héjú tojásokat. Ez a tévhit is - akárcsak a brojler csirke esetében - egy afféle "városi legenda". A vidéki emberek előszeretettel hangoztatják, hogy a tápos csirke rak fehér tojást, valamint hogyha a tojássárgája kissé fakó az azt jelenti, hogy nem olyan alkalmas a sütésre, nem lehet belőle jó habot verni a süteményekhez és általában nem annyira tápláló és egészéges, mint egy barna héjú és sötétsárga tojássárgájú darab.
sem tartalmaz 
többet egyik a másiknál. A tojáshéj törékenységét az állattal etetett takarmány kálcium- és foszfortartalma, valamint egészségi állapota határozza meg.
Amennyiben valaki mégis elutasítja a ketreces tartásból származó tojást, (ez a technológia 2012-ig megszűnik) úgy van módja kiválasztani az egyéb, alternatív úton előállítottakat. A tartástechnológiáról és a tojás származásáról a héjon elhelyezValójában a tojás színét csak az befolyásolja, hogy az állat maga milyen színű. A fehér tyúk fehéret, a sötét tollazatú pedig barna tojást rak függetlenül attól, hogy ketrecben vagy az udvaron tartották. Ugyanígy nincs hatással a tojáshéj színére az állattal etetett takarmány sem. Hiába is etetnénk mannát egy hófehér Leghorn fajtával, akkor is hófehér tojást rakna. Egy sötét tollazatú Leghorn tyúk azonban a silány minőségű takarmányból is barna tojást állít elő. Ezen kívül minőségbeli különbség sincs a két színváltozatú tojás között. Egyik sem törik jobban, és ásványi anyagokból ett pecsétből lehet informálódni. A sorban első helyen szereplő szám jelöli a tartástechnológiát. A 3-as a ketreces tartást, a 2-es az ún. alternatív, azaz mélyalmos, míg az 1-es a szabad tartást jelöli. Nemrég jelent meg a 0-ás jelölés, mely az ökológiai, azaz bio származású tojást jelenti. Az ezután található két karakterű betűkód a származási országot, a további számok pedig a gazdaság pontos helyét és számát jelentik. Ezáltal egy-egy tojás visszakövethető egészen a termelőig. Valójában egyik tartástechnológia sem szolgáltat finomabb és jobb tojást a másiknál. A különbség az előállítás költségében van.
Visszatérve a tojássárgája színére: a fakó és az egészen pirosas sárgájú tojás is ugyanolyan minőségű és értékű, hiszen azokból is életerős kiscsibe kelhetett volna ki, ha történt volna megtermékenyítés. (Ezzel kapcsolatban hiszik sokan azt, hogy a felütött tojásban látható fehér csomós anyag egy kiscsibekezdemény. Valójában az a jégzsinór, ami a tojássárgáját a tojás közepében tartja.) A tojássárgája színét lehet variálni az etetett takarmánnyal, így pl. a kukorica sötétíti, a búza halványítja.
