Ami egy kutatót igazán jóvá tesz, az korántsem csupán a mentális képességekben mutatott jobb eredménye. Nem, egyáltalán nem! A legjobb szakemberek igazi ismérve a kiváló megfigyelő képesség. Ehhez a képességhez nem szükséges sem diploma, sem középiskolai bizonyítvány, hiszen több száz évvel ezelőtt az átlagember még az írás vagy olvasás képességét sem birtokolta, mégis olyan felfedezéseket végzett, amelyek a mai tudományok fundamentumát jelentik.
A hétköznapi életben tapasztalt élmények ok-okozati összefüggéseinek megfigyelése és a konklúzió levonása volt az, amely szájról-szájra terjedve lett közismert és az évek múlásával egyre csak bővült. Ilyen volt például az a megfigyelés, mely szerint eső előtt a fecskék alacsonyan repülnek. Mára már ennek a megfigyelésnek tudományosan bizonyított háttere van.
Borban az igazság, sörben a vigasság, vízben a baktérium, szokták mondani a söntésben iszogató atyafiak és ez így van, mindenki beláthatja. De ami a lényeg, hogy az ital kis mértékben orvosság! Erre éppen ma találtam is bizonyítékot!
A csapból is a H1N1 vírus folyik. Van aki hanyatt-homlok rohant az orvoshoz és van olyan, aki mikrochipes világuralmi tervekre hivatkozva elutasítja a vakcinát. Ezt mindenkinek szíve joga eldönteni. Azonban a legegyszerűbb a megelőzés ugyebár... Itt jön a képbe dr. Tihanyi László cikke, melyben leírja, hogy a vörös- és fehérborban található sikiminsav elsőosztályú orvosság lehet a rettegett vírussal szemben! Hatásosságát a Tamiflu nevű virucid (vírusölő) gyógyszerhez hasonlítja. Utóbbi azonban vényköteles, szóval miért is ne választanánk inkább egy pohárka minőségi, gyöngyöző bort a kapszulák helyett?
Sajnos lassan elfelejtjük, hogy sok-sok ezer évvel ezelőtt is léteztek betegségek (amelyek talán ma már nem nincsenek is) és az emberiség a korabeli tudatlanságával is képes volt a túlélésre. Pusztítottak járványok, dúltak háborúk és mégis... Pedig vakcinát csak alig több mint 100 éve használunk. Talán az a természetes táplálkozás, a sokszínű magyar konyha minket is megment anélkül, hogy valami felfuttatott betegség ellen beoltatnánk magunkat. Persze a mértékletességet szem előtt tartva!
Ezen felül valaki készíthetne egy vizsgálatot arra nézve, hogy hány alkoholista volt a H1N1 áldozatai között! :-)
Természetesen nem egy Stendhal paródiáról van szó, hanem a hétköznapi kukorica nem hétköznapi típusairól. Hazánkban köztermesztésben szinte kizárólag a sárga fajtával és annak a fakó, ún. fehér változatával találkozhatunk, míg pl. Peruban és Mexikóban, ahol nagy hagyománya van a kukoricafogyasztásnak, máig is a kék szemű a legelterjedtebb.
Először én is csupán az emberek divathóbortjának tudtam be a különböző színű kukoricák nemesítését, de kicsit utána olvasva rájöttem, hogy bizony sok különbség van az egyes típusok között.
A kék szemű kukoricát már az indián törzsek is előnyben részesítették. Napjainkban intenzív technológiák között nem termeszthető olyan sikeresen, mint a hagyományos sárga szemű lófogú kukorica, mivel nem bírja az intenzív trágyázást, az állománysűrítést. S bár egyik színes kukoricafajta sem kedveli a ma elterjedt, intenzív és félintenzív technológiát, mégis van reális lehetőség a gazdasági haszonvételükre, méghozzá ökológiai (bio) termesztésben. E fajták ugyanis beltartalmi értékek (fehérje-, ásványianag- és zsírtartalom) tekintetében felülmúlják a hibridkukoricákat, bár termésmennyiségük elmarad azokétól.
Termesztésüket nehezíti, hogy Magyarországon egyelőre nem, és Nyugat-Európában is csak génbankokból lehet hozzájutni színes szemű kukoricavetőmaghoz. Beszerzése tehát sokkal költségesebb, s termesztése során plusz kiadást jelent, hogy kevésbé bírja a kémiai növényvédő szereket, így több munkaerőt igényel (kapálás, gyomlálás stb...)