Ezt a videót a National Geographic Channel készítette a fehér-kék belga szarvasmarhafajtáról. Egy francia szakembert, Dr. Patrice Lobe-ot kérdezik a fajta kinemesítéséről.
A fajta egyedeinek szuperizmoltságát nem szteroidok okozzák. A közel száz éves nemesítés során mindig a legnagyobb izomtömeggel rendelkező egyedeket használták továbbtenyésztésre mind a tehenek, mind pedig a bikák részéről. Így az utódok egyre nagyobb és nagyobb izomképzése lett a jellemző. Ehhez a tenyésztési módszerhez persze elengedhetetlen a mesterséges termékenyítés, az inszeminálás.
Az extrém izmoltság, azaz a dupla izomzat (melyet a riporter alanya francia akcentusa révén "döböl möszöl"-nek ejt) valójában nem azt jelenti, hogy minden izomból kettő van. Az izmok száma megegyezik a többi szarvasmarhafajtáéval, a különbség azok minőségében van.
A gyors és extrém méretű izmok mögött természetesen egy gén áll, amely a culard (külar) jellemért felelős. Ez a gén feltehetően minden szarvasmarhafajtában jelen van, de a fehér-kék belgánál a tenyésztés révén expresszálódhatott.
Mint ahogy azt feljebb írtam is, ennek a fajtának a tenyésztése mára már elképzelhetetlen a mesterséges termékenyítés technológiája nélkül. Ennek több oka is van.
Az első és legfontosabb, hogy ezzel a módszerrel a legbiztosabb a tehén vemhesülése, hiszen a termékenyítéshez használt örökítőanyag előzetesen több vizsgálaton esett át, így csak a legmozgékonyabb, a legéletrevalóbb spermiumokat használják fel. Másodsorban a mesterséges termékenyítéskor (amit a szakma kézből való fedeztetésnek nevez) biztosak lehetünk az utódállat származásáról. A fajtatiszta nemesítésnek ez az alappillére.
Harmadik és egyben sokak által már etikátlannak tartott vonatkozása a mesterséges vemhesítésnek, hogy az apaállatok súlya legtöbbször jóval 1 tonna felett van. Ezt a súlyt sok esetben a bikák is alig bírják el, nemhogy a tehenek. Ez a hatalmas izomtömeg ára.
A videó végén mikor leveszik az egyik bikától a spermát, valójában nem egy tehénre ugratják, hanem egy hím társára.
A remek genetikai háttér persze mit sem érne a legoptimálisabb takarmányozás nélkül. A kék-fehér belgák tenyészállatai különösen szigorú étrenden élnek, hogy a lehető legjobb minőségű spermát adják és a tehenek a legegészségesebb utódokat hozzák a világra. (Az esetek nagy részében császármetszéssel jönnek világra a fehér-kék belga borjak, a tehenek farának túlizmoltsága miatt.)
Ezt a fajtát fajtatiszta tenyésztésben csupán azért tartják, hogy más fajtákhoz keresztezési alapot nyújtsanak, s génjeikkel javítság azok húsformáikat, hizodalmasságukat stb... Ilyen példát mutat az alábbi ábra, ami egy kék-fehér belga és egy holstein-fríz keresztezéséből létrejött egyedet ábrázol.
Természetesen nem egy Stendhal paródiáról van szó, hanem a hétköznapi kukorica nem hétköznapi típusairól. Hazánkban köztermesztésben szinte kizárólag a sárga fajtával és annak a fakó, ún. fehér változatával találkozhatunk, míg pl. Peruban és Mexikóban, ahol nagy hagyománya van a kukoricafogyasztásnak, máig is a kék szemű a legelterjedtebb.
Először én is csupán az emberek divathóbortjának tudtam be a különböző színű kukoricák nemesítését, de kicsit utána olvasva rájöttem, hogy bizony sok különbség van az egyes típusok között.
A kék szemű kukoricát már az indián törzsek is előnyben részesítették. Napjainkban intenzív technológiák között nem termeszthető olyan sikeresen, mint a hagyományos sárga szemű lófogú kukorica, mivel nem bírja az intenzív trágyázást, az állománysűrítést. S bár egyik színes kukoricafajta sem kedveli a ma elterjedt, intenzív és félintenzív technológiát, mégis van reális lehetőség a gazdasági haszonvételükre, méghozzá ökológiai (bio) termesztésben. E fajták ugyanis beltartalmi értékek (fehérje-, ásványianag- és zsírtartalom) tekintetében felülmúlják a hibridkukoricákat, bár termésmennyiségük elmarad azokétól.
Termesztésüket nehezíti, hogy Magyarországon egyelőre nem, és Nyugat-Európában is csak génbankokból lehet hozzájutni színes szemű kukoricavetőmaghoz. Beszerzése tehát sokkal költségesebb, s termesztése során plusz kiadást jelent, hogy kevésbé bírja a kémiai növényvédő szereket, így több munkaerőt igényel (kapálás, gyomlálás stb...)