Magyar Asztal

Hatályba lépett a rendelet, mely kötelezővé teszi a jövőben a tojások kilogrammonkénti árának feltüntetését a dobozokon és tálcákon, természetesen az eddig használt forint/darab ár mellett, olvasható a Vidékfejlesztési Minisztérium közleményében.

A rendelet célja, hogy többlet információval lássák el a vásárlókat, akik ezen adatok alapján feltételezhetően tudatosabban tudják majd elkölteni pénzüket. Az új szabályt - ahogy arra a VM hivatkozik is - a Tojástermelők Szövetségének felkeresésére hozták létre.

Felmerülhet azonban a kérdés, hogy melyik tojást lesz érdemes preferálni, azt, amelynek magasabb a kilónkénti ára, vagy amelyiknek alacsonyabb? Feltételezhetjük-e, hogy a tojások méretétől függetlenül a megvásárolt tojásokban a héj és a hasznos rész közti arány állandó? Hiszen ha az adott tojást termelő fajtára vagy hibridre a vastagabb (0,37 mm) héj jellemző, akkor a tíz darabos kiszerelésű étkezési tojás súlya nagyobb lesz, valószínű tehát, hogy többet is fognak elkérni érte az üzletek. De az biztos, hogy a vásárlók nem kívánnak a "többlet" héjért többet fizetni, így tehát a héj:hasznos rész arányt is illendő volna feltüntetni. Erre persze egyelőre nem lesz lehetőség, sem a termelő és/vagy csomagoló üzemben, sem pedig az üzletekben. A tojáshéj vastagsága, minősége pedig több környezeti faktortól is függ.

Első és legfontosabb ilyen befolyásoló tényező a takarmányozás. A vitamin-, foszfor-, kalcium-, vagy fehérjehiányos takarmányozás okozója lehet a deformált, vékony héjú tojások termelésének. Ezek a tojások nagyobb eséllyel sérülnek meg, vagy törnek össze a szállítás során. Meghatározó továbbá az állatok tartásának technológiája, a technológiához kapcsolódó szabályok betartása, így például az állománysűrűség, vagy az egyes stresszhatások.

Nem lehet tehát kijelenteni, hogy valamely fajta, vagy hibrid szebb, a kívánalmaknak megfelelőbb tojásokat termel, mint ahogy a tojáshéj vastagságára sem szabad szelektálni, hiszen a vastag tojáshéj gátolhatja a tenyésztojásban lévő csibe fejlődését, a vékony héjú tojás pedig ki van téve a fizikai sérüléseknek. Az tehát, hogy étkezési célra direkt vékony héjú tojást termeljenek a gazdák, nem lehetséges.

Ezen felül a VM leközölt a cikkében egy apró tévedést, mégpedig a tojásméretek származásával kapcsolatban. Nem igaz, hogy a kisméretű tojások külföldről, a nagyok pedig magyarországi termelőtől származnának. Az előfordulhat, hogy a hazai boltok polcain található külföldi tojások jobbára a kisebb (S) kategóriába esnek, de ez nem azért van, mert szlovák, vagy lengyel. Ez azért van, mert az adott cég ilyen árut rendelt onnan. Ahogy bármely magyarországi termelőnél jönnek létre kis méretű, és akár extra nagy (XL) tojások is. Beltartalmuk tekintetében pedig nincs különbség az egyes méretek között. Az más kérdés, hogy a héj-hasznos rész arány milyen az eltérő kategóriák esetén.

Summa summarum: a tojások árának pontos meghatározásához, ahhoz, hogy a fogyasztó valóban tudatosan tudjon választani, a tojás hasznos részeinek (sárgája, fehérje) és héjának súlyban kifejezett arányát kellene a csomagoláson feltüntetni.

"Fehér tojás könnyen törik." - szokták mondani, s ebből kifolyólag általában a magyar ember nem szereti a hófehér héjú tojásokat. Ez a tévhit is - akárcsak a brojler csirke esetében - egy afféle "városi legenda". A vidéki emberek előszeretettel hangoztatják, hogy a tápos csirke rak fehér tojást, valamint hogyha a tojássárgája kissé fakó az azt jelenti, hogy nem olyan alkalmas a sütésre, nem lehet belőle jó habot verni a süteményekhez és általában nem annyira tápláló és egészéges, mint egy barna héjú és sötétsárga tojássárgájú darab.

sem tartalmaz többet egyik a másiknál. A tojáshéj törékenységét az állattal etetett takarmány kálcium- és foszfortartalma, valamint egészségi állapota határozza meg.

Amennyiben valaki mégis elutasítja a ketreces tartásból származó tojást, (ez a technológia 2012-ig megszűnik) úgy van módja kiválasztani az egyéb, alternatív úton előállítottakat. A tartástechnológiáról és a tojás származásáról a héjon elhelyezValójában a tojás színét csak az befolyásolja, hogy az állat maga milyen színű. A fehér tyúk fehéret, a sötét tollazatú pedig barna tojást rak függetlenül attól, hogy ketrecben vagy az udvaron tartották. Ugyanígy nincs hatással a tojáshéj színére az állattal etetett takarmány sem. Hiába is etetnénk mannát egy hófehér Leghorn fajtával, akkor is hófehér tojást rakna. Egy sötét tollazatú Leghorn tyúk azonban a silány minőségű takarmányból is barna tojást állít elő. Ezen kívül minőségbeli különbség sincs a két színváltozatú tojás között. Egyik sem törik jobban, és ásványi anyagokból ett pecsétből lehet informálódni. A sorban első helyen szereplő szám jelöli a tartástechnológiát. A 3-as a ketreces tartást, a 2-es az ún. alternatív, azaz mélyalmos, míg az 1-es a szabad tartást jelöli. Nemrég jelent meg a 0-ás jelölés, mely az ökológiai, azaz bio származású tojást jelenti. Az ezután található két karakterű betűkód a származási országot, a további számok pedig a gazdaság pontos helyét és számát jelentik. Ezáltal egy-egy tojás visszakövethető egészen a termelőig. Valójában egyik tartástechnológia sem szolgáltat finomabb és jobb tojást a másiknál. A különbség az előállítás költségében van.

Visszatérve a tojássárgája színére: a fakó és az egészen pirosas sárgájú tojás is ugyanolyan minőségű és értékű, hiszen azokból is életerős kiscsibe kelhetett volna ki, ha történt volna megtermékenyítés. (Ezzel kapcsolatban hiszik sokan azt, hogy a felütött tojásban látható fehér csomós anyag egy kiscsibekezdemény. Valójában az a jégzsinór, ami a tojássárgáját a tojás közepében tartja.) A tojássárgája színét lehet variálni az etetett takarmánnyal, így pl. a kukorica sötétíti, a búza halványítja.