Magyar Asztal

Orosz-ukrán ellentét, Eurovíziós Dalfesztivál, miniszterelnök-beiktatás, EP választás, és még sorolhatnám, hogy mennyi hír foglalja le a magyar közvélemény figyelmét az elmúlt hetekben. A sok botrány között viszont volt egy, amely felett bár nem siklott el a hazai média figyelme, mégsem kapott megfelelő mértékű figyelmet. Ez pedig nem más, mint a május 1-jén lejáró földvásárlási moratórium. Illetve az ezzel némileg összefüggő nemzetközi élelmiszer-termelés. Mert ugye enni muszáj, aki pedig eszik, az fogyaszt, az pedig ugye a gazdaságot pörgeti.

Nem fogok a szokásos klisékbe bonyolódni, és arról sem kívánok rövid értekezést tartani, hogy a kishantosi gazdaság vetésének beszántása milyen jogi kérdéseket vet fel. Inkább szeretnék valami - szerintem - lényeges dologra rámutatni. Egy olyan kérdéssel szeretnék foglalkozni, ami kicsit politika, kicsit etika, kicsit mezőgazdaság.

A hagyományos értelemben vett Európa keleti végein véres háború dúl. Az egyik oldalon ott áll az az Orosz Föderáció, amely az elmúlt évtizedben hallatlan mértékben fejlesztette saját mezőgazdaságát és élelmiszeriparát, a másik oldalon pedig egy Ukrajna, amelyet hátulról tol maga előtt az Európai Unió. Az az Európai Unió, amely egyik legnagyobb közéleti problémája, hogy férfinak, vagy nőnek tekintsen egy osztrák énekest. Érezzük a különbséget? Az Európai Uniót olyan személyek vezetik, mint az a Daniel Cohn-Bendit, aki köztudomásúan pedofil, s az EP-ben olyan politikai csoportok léteznek, amelyeknek tagjai elvileg azonos értékrendet képviselnek, ám mégsem jutnak lényegében semmilyen fontos kérdésben dűlőre egymással sem, nem hogy az ellentétes oldalon ülőkkel.

Hogy éreztessük a különbséget: Magyarországon az a szenzáció, amikor átadják Budapest legújabb metróvonalának egy részét, amelyet tíz éve folyamatosan építettek, míg néhány ex szovjet állam, mint amilyen Kazahsztán, bámulatos fejlődésen megy keresztül. Az elmúlt évek alatt nem vettük észre, hogy bizony tőlünk keletre mind a társadalom, mind pedig a gazdaság elkezdte felfedezni a saját magában rejlő potenciált, és valljuk be, remekül élnek is fejlesztési lehetőségeikkel. Míg mi belső, erkölcsi és értékrendi vitákat folytatunk arról, hogy szabadna-e egy transzszexuális embert mutogatni fő műsoridőben a köztelevízióban, addig Oroszország egyetlen tollvonással leállította a magyar hús importját. Hogy miért? Mert megteheti. Megteheti, mert az elmúlt évek folyamán óriási pénzeket ölt saját ellátásának biztosítására, s arra, hogy a nyugati exporttól való függőségét csökkentse. Míg a mi kormányunk a rezsicsökkentés és az otthoni pálinkafőzés védelmét kívánja folytatni Brüsszelben, addig Oroszország sok százezer hektár földdel növeli vetésterületeit. Hamarosan előfordulhat, hogy nem mi fogunk Ivánnak és Tányának almát vinni, hanem majd ők hozzák azt nekünk. Az Egyesült Államok és Európa is úgy tekint még ma is Oroszországra, mint a kommunista propagandaplakátok mekkájára. Azt hisszük, hogy még ma is két vodka lecsapása között felpattannak az ősöreg MTZ-re, aztán dülöngélve és csalinkázva elvetik a jövő évi krumplit, hogy legyen miből szeszt főzni. A valóság teljesen más.

Persze, lehet gazdasági ki, ha én nemet játszani, de be kellene végre látnunk, hogy míg mi a melegek házasodásához való jogaival pingpongozunk, addig a leglényegesebb kérdésekben teljesen impotens mind hazánk, mind pedig az EU. Komolyan a rezsicsökkentés fogja talpra állítani Magyarország gazdaságát? Tényleg a házi pálinkafőzés a leglényegesebb problémánk?

Hozok egy példát, csak hogy érzékeltessem a magyar-orosz viszonyt! Hazánkban a legnagyobb vetésterülete évről évre a kukoricának van, megközelítőleg egymillió hektár. Oroszországban 2012-ben csak pohánkából (hajdinából) vetettek ennyit (FAOSTAT).

Szóval, tisztelt Európa, el kellene gondolkodni azon, hogy jó irányba halad-e a kontinens, és hogy vajon megfelelő értékrenddel vagyunk-e felvértezve a kelet felől érkező, egyáltalán nem toleráns, viszont annál hatékonyabb politika ellen? Őszintén szólva, a tegnapi dalverseny döntőjénél, mikor a roppant toleráns és ájrópai közönség kifütyülte az orosz versenyzőket, én csak tapsoltam volna. Tapsoltam volna a két hölgynek, és a közönségnek. Előbbieknek elismerően, a másik csapatnak pedig szánakozva. Szerintem Putyin is csak tapsolni tud a mélyen tisztelt Nyugatnak. Ahhoz a teljesítményhez, amelyet húsz éve produkálunk, csak gratulálni lehet.

  Annyiszor került már szóba a külföldről, többnyire Dél-Amerikából; Argentínából és Brazíliából behozott transzgénikus szója kérdése, hogy úgy döntöttem, írok pár gondolatot a témáról. Időszerű ez már azért is, mert a legtöbb hírforrás csupán azért tudósít e problémáról, mert kell a látogatottság növeléséhez a pánikkeltés, amelynek ugyan van pozitív hatása is: egyre többen érdeklődnek a biotechnológiai kérdések iránt.

Először is fontos azt tudni, hogy a BSE (Bovine spongiform encephalopathy, kergemarha-kór) betegség elterjedése fő forrásának a kérődzőkből készített hús- és csontlisztet nevezték meg, s emiatt döntött úgy az Európai Unió, hogy betiltja az állati eredetű takarmányok használatát, megelőzve ezzel a BSE terjedését, illetve annak átkerülését az emberekre. A BSE-t és annak emberi megfelelőjét, a Creutzfeldt-Jakob kórt egy prion okoz, mely ellentétben a vírusokkal, baktériumokkal és parazitákkal, nem rendelkezik nukleinsavval (DNS vagy RNS), csupán olyan fehérjék, melyek nem az általános fehérjékre jellemző szerkezetűek.

A probléma azonban az, hogy az állati eredetű takarmányokat azért alkalmazták, mert magas fehérjetartalmuknak köszönhetően igen értékes táplálóanyag-forrásnak számítanak a gazdasági állatok hizlalásakor. Hogy egyetlen példát említsek; borjlercsirkék indítótápjának (a keltetést követő napokban) 22-24% nyersfehérjét kell tartalmazniuk, s ez a szint a hizlalás végéig sem megy 13% alá. Ahhoz, hogy ilyen nagy mennyiségű nyersfehérjét hordozzon a takarmány, olyan növényt is kell tartalmaznia, amely igen koncentráltan tartalmazza ezt az összetevőt.

Mivel a halak nem hordozzák a BSE-t okozó priont, így a halliszt etetése továbbra is engedélyezett, azonban takarmányozása esetén megjelenik a hal kellemetlen íze az állat produktumában; a tejben, húsban, stb... Használata tehát nem túl elterjedt, holott viszonylag olcsón lehet hozzájutni. A további lehetőségek, például az extrahált napraforgódara és egyéb olajipari melléktermékek gazdaságossági okok miatt esnek ki a lehetőségek listájáról. Az egyetlen bennmaradt versenyző a szója, amelynek termesztésére hazánk szélsőséges időjárása sajnos nem a legalkalmasabb. Végsősoron tehát marad az import. Tudom sovány vigasz, de nem csupán a Kárpát-medencéről mondható el, hogy nem a legjobb hely a szója termesztéshez. Egész Európa hasonló cipőben jár, így tehát a környező országok sem képesek exportra termelni, mindenki importra szorul.

Dél-Amerikában, elsősorban Brazíliában és Argentínában azon kívül, hogy tökéletes a klíma a szója termesztéséhez, még a munkaerő is olcsó és nem mellesleg óriási termőterületek állnak rendelkezésre. Nem kell szigorú vidékfejlesztési törvényeknek megfelelni, sőt, valószínűleg a fenntartható gazdálkodásról se nagyon hallottak még. Az EU pedig inkább eteti a GM szóját a népekkel ahelyett, hogy szigorú engedélyekhez kötve ismét zöld utat engedne a korábban használt takarmányoknak.

A legnagyobb kérdés azonban az, hogy mennyi ideig lesz képes Magyarország transzgénikus növényektől mentes státuszát fenntartani, mivel a Európa szép lassan a GMO liberizáció felé halad, s több országban (pl. Romániában) már korábban volt köztermesztésben GM kukorica. Fontos tényező továbbá, hogy meddig lesz érdemes foggal-körömmel küzdeni az új technológia ellen? Ha majd a téma szakértői is hitelesen bizonyítják a GM élőlények ártalmatlanságát rögtön módosítani fogja az alkotmányt a kormány?

Sajnos ez a kérdéskör már rég nem a pro és kontra érvekről szól, hanem az elvekről. Az elvek pedig mint tudjuk, elég gyakran tévesek. Erről pedig rendszerint igen-igen későn győződünk meg.

 "Miután a tavalyi rizstermésben az amerikai rizstermelők szövetsége nem mutatta ki a génmanipulált (gmo) rizsszemek jelenlétét, az Európai Bizottság (EB) hatályon kívül helyezte azt a 2006-os határozatát, amely megfelelő okmányokhoz kötötte az amerikai rizs behozatalát - közölte a Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal (Mébih). Az Amerikai Egyesült Államokból 2006-ban jelentősebb mennyiségű, géntechnikailag módosított hosszú szemű barna rizzsel kevert kereskedelmi rizs érkezett az Európai Unió tagállamaiba.

Az Európai Bizottság akkor határozatot hozott a rizstermékekben nem engedélyezett, géntechnológiával módosított „LL RICE 601” szervezetre vonatkozó szükségintézkedésekről. A határozat előírta, hogy az USA-ból származó azon rizstermék szállítmányokat, amelyek esetében elképzelhető, hogy azokba géntechnológiával módosított „LL RICE 601” szervezet keveredett, csak olyan dokumentumok kíséretében lehet forgalomba hozni, amelyek igazolják, hogy az érintett termékek nem tartalmaznak ilyen szervezetet.
Az „LL Rice 601” egy olyan hosszúszemű rizs, amelyet genetikailag módosítottak annak érdekében, hogy ellenálló legyen gyomirtó szerekkel szemben, de a fogyasztása nem jelent veszélyt az emberek egészségére. Az USA mezőgazdasági minisztériuma megállapította, hogy az „LL RICE 601” szervezettel való keveredés korlátozott volt. Emellett az ottani Élelmiszerügyi és Állat-egészségügyi Hivatal és a rizstermesztők szövetségének az elmúlt években hozott intézkedései eredményre vezettek – áll a Mébih tájékoztatójában.
A 2009-ben betakarított – zöld rizsnek is nevezett – rizstermésben az egyesült államokbeli rizstermesztők szövetségének vizsgálatai nem mutatták ki az „LL RICE 601” szervezet jelenlétét. Ezért a 2006-ban hozott EB-határozat feltételei már nem állnak fenn, így azt a bizottság hatályon kívül helyezte. A tagállamok ugyanakkor megfelelő szintű - véletlenszerű - vizsgálatot végeznek annak ellenőrzésére, hogy a géntechnológiával módosított „LL RICE 601” szervezetet tartalmazó - abból álló vagy abból előállított - rizstermékek ne kerüljenek forgalomba."

- agromonitor -

 2013-tól már hazánkban is tilos lesz a tojótyúkokat a jelenlegi ketreces tartásmódban termeltetni. A határidőig hátralevő időszakban minden gazda igyekszik összeszedni a ketrecek leváltásához vagy átalakításához szükséges pénzt és ilyenkor bizony felmerülhet a jogos kérdés: képes lesz-e a telep a meglévő infrastruktúra (épületek, stb...) felhasználásával ugyanolyan színvonalon termelni mint eddig?