Magyar Asztal

  Annyiszor került már szóba a külföldről, többnyire Dél-Amerikából; Argentínából és Brazíliából behozott transzgénikus szója kérdése, hogy úgy döntöttem, írok pár gondolatot a témáról. Időszerű ez már azért is, mert a legtöbb hírforrás csupán azért tudósít e problémáról, mert kell a látogatottság növeléséhez a pánikkeltés, amelynek ugyan van pozitív hatása is: egyre többen érdeklődnek a biotechnológiai kérdések iránt.

Először is fontos azt tudni, hogy a BSE (Bovine spongiform encephalopathy, kergemarha-kór) betegség elterjedése fő forrásának a kérődzőkből készített hús- és csontlisztet nevezték meg, s emiatt döntött úgy az Európai Unió, hogy betiltja az állati eredetű takarmányok használatát, megelőzve ezzel a BSE terjedését, illetve annak átkerülését az emberekre. A BSE-t és annak emberi megfelelőjét, a Creutzfeldt-Jakob kórt egy prion okoz, mely ellentétben a vírusokkal, baktériumokkal és parazitákkal, nem rendelkezik nukleinsavval (DNS vagy RNS), csupán olyan fehérjék, melyek nem az általános fehérjékre jellemző szerkezetűek.

A probléma azonban az, hogy az állati eredetű takarmányokat azért alkalmazták, mert magas fehérjetartalmuknak köszönhetően igen értékes táplálóanyag-forrásnak számítanak a gazdasági állatok hizlalásakor. Hogy egyetlen példát említsek; borjlercsirkék indítótápjának (a keltetést követő napokban) 22-24% nyersfehérjét kell tartalmazniuk, s ez a szint a hizlalás végéig sem megy 13% alá. Ahhoz, hogy ilyen nagy mennyiségű nyersfehérjét hordozzon a takarmány, olyan növényt is kell tartalmaznia, amely igen koncentráltan tartalmazza ezt az összetevőt.

Mivel a halak nem hordozzák a BSE-t okozó priont, így a halliszt etetése továbbra is engedélyezett, azonban takarmányozása esetén megjelenik a hal kellemetlen íze az állat produktumában; a tejben, húsban, stb... Használata tehát nem túl elterjedt, holott viszonylag olcsón lehet hozzájutni. A további lehetőségek, például az extrahált napraforgódara és egyéb olajipari melléktermékek gazdaságossági okok miatt esnek ki a lehetőségek listájáról. Az egyetlen bennmaradt versenyző a szója, amelynek termesztésére hazánk szélsőséges időjárása sajnos nem a legalkalmasabb. Végsősoron tehát marad az import. Tudom sovány vigasz, de nem csupán a Kárpát-medencéről mondható el, hogy nem a legjobb hely a szója termesztéshez. Egész Európa hasonló cipőben jár, így tehát a környező országok sem képesek exportra termelni, mindenki importra szorul.

Dél-Amerikában, elsősorban Brazíliában és Argentínában azon kívül, hogy tökéletes a klíma a szója termesztéséhez, még a munkaerő is olcsó és nem mellesleg óriási termőterületek állnak rendelkezésre. Nem kell szigorú vidékfejlesztési törvényeknek megfelelni, sőt, valószínűleg a fenntartható gazdálkodásról se nagyon hallottak még. Az EU pedig inkább eteti a GM szóját a népekkel ahelyett, hogy szigorú engedélyekhez kötve ismét zöld utat engedne a korábban használt takarmányoknak.

A legnagyobb kérdés azonban az, hogy mennyi ideig lesz képes Magyarország transzgénikus növényektől mentes státuszát fenntartani, mivel a Európa szép lassan a GMO liberizáció felé halad, s több országban (pl. Romániában) már korábban volt köztermesztésben GM kukorica. Fontos tényező továbbá, hogy meddig lesz érdemes foggal-körömmel küzdeni az új technológia ellen? Ha majd a téma szakértői is hitelesen bizonyítják a GM élőlények ártalmatlanságát rögtön módosítani fogja az alkotmányt a kormány?

Sajnos ez a kérdéskör már rég nem a pro és kontra érvekről szól, hanem az elvekről. Az elvek pedig mint tudjuk, elég gyakran tévesek. Erről pedig rendszerint igen-igen későn győződünk meg.

 Te ettél már GM élelmiszert?

Gyakran hallani, hogy szójával "hamisítják" a hústermékeket, így például a hamburgerben találhatú húspogácsa nagy arányban tartalmaz szójababot.

A témában járatlan ember azt gondolhatja, hogy a szója esetleg ártalmas lehet az egészségre, holott ez természetesen nem igaz (optimális elkészítés - lásd lejjebb - és megfelelő higiénia mellett persze). Csupán etikátlan dolog hús néven (és árban) eladni azt a terméket, ami akár 10-40%-ban tartalmazhat szójadarát. Azt pedig, hogy mindez lehetséges, a szója azon tulajdonságának köszönhető, hogy a növények közül ennek a hüvelyesnek hasonlít legjobban a fehérjegarnitúrája az állati termékekéhez (a húséhoz). Ezért is fogyasztják a vegetáriánusok úgymond hús helyett a szóját.

A hús drága, spórolni pedig a világ minden táján szeretnek az emberek, így kerül sok esetben a húspogácsába, a fasirtba, a párizsiba, a virslibe...

Magyarországon 2007-ben 32.900 hektáron termesztettek szójababot, 1.64t/ha termésátlaggal. Tonnájáért 68.262 forintot adtak átlagosan, ami 111.950Ft/ha bevételt jelent hektáronként. Szép summa. Jobban megéri mint a szigorú állattartási-, vágási-, feldolgozási- és csomagolási szabályoknak megfelelve húst termelni. Ezen felül hoztak még az országba (szintén 2007-ben) 6409 tonna szóját. Egy szó mint száz, van szója bőven. Persze a készlet nagy része ipari felhasználásra megy (olaj) és csak 21.413 tonna került belföldi élelmezési értékesítésre. Szójababból készül a híres keleti étel, a tofu is. Egy felmérés szerint a rendszeres tofufogyasztók között gyakoribb az Alzheimer-kór, szóval a heti 2× tofu ebéd kilőve. Ezen kívül a nyers szója tripszin inhibítor anyagokat tartalmaz, tehát a fehérjebontó enzim keletkezését akadályozza. Főzéssel és sütéssel ez a hatás elkerülhető.

Summa summarum, jó dolog a szója, ha az ember azt akar enni. Ha pedig húst kívánunk fogyasztani, akkor bizony nem örülünk neki, már pedig nagyon sok húskészítményben van ilyen. Sajnos.

290 Ft/kg áron mit lehet kapni? Húst biztos nem. De párizsit, vagy ahogy a köznyelv nevezi; parizert igen. Persze ezzel bizonyára a többségnek nem mondtam újat, a legtöbben tisztában vannak vele, hogy az ilyen felvágottak csak hírből ismerik a húst. Vagy még onnan se. Górcső alá vettem hát az interneten található információkat, s megpróbálom bemutatni, hogy miből is van egy átlagos párizsi.

Először is, ami egyikből sem hiányozhat: vágóhídi bőr. Ez hulladéknak számít, mivel a bőripar nem tudja felhasználni (az állat levágása közben darabolódik). Van tehát jó sok (pl.) szarvasmarhából származó bőrhulladék, amit alaposan feldarálnak, emulgeálják, hogy ne legyen darabos.

A nagy kondér darált és simára kevert bőrbe kell még egy kis fehérje is, így öntenek bele albumint, amit a vágóhídon leölt állatok véréből vonnak ki.

Ezek után egy kis vágóhídi szalonna (háj) kerül az anyagba, valamint 2-3% hulladékhús is (a hulladékhús nem azt jelenti, hogy fogyasztásra nem alkalmas, csupán önállóan nem értékesíthetők, mivel senki nem venné meg). A kialakuló masszát kell valami ami összefogja, így kerülnek a keverékbe a különböző stabilizátorok (egy rakás E...)  valamint íz is kellene, szóval aromákat és ízfokozókat is használnak dögivel...

Az eredmény, egy ált. finom valami, ami hústerméknek igazából nem nevezhető, de roppant olcsó és ahogy mondani szokás: 100%-os a feldolgozottság. Semmi nem megy kárba...