Bevallom, több oka is van annak, hogy nem igazán szerettem volna bejegyzést írni a Danone Keljföl elnevezésű termékéről. Az első és legfontosabb, hogy nem szeretném, ha a blogot beskatulyáznák, és a manapság divatos, mindent ellenzők táborába lennék sorolva. Egyfelől a Danone-t köztudottan egy zsidó személy, Isaac Carasso alapította, és ha erről a cégről valamilyen negatívumot mondanék, könnyen antiszemitaként végezhetem. Másfelől viszont írásra sarkall a tény, hogy rengeteg pocskondiázó bejegyzés született, amely mellőz mindenféle szakmai alapokra helyezett érvet, vagy legalább valamilyen összehasonlítást más termékekkel, amely alapján pálcát lehetne törni a Keljföl felett pro vagy kontra.
Ki kell ábrándítanom azokat, akik a Danone-t alapító személy vallási (!) hovatartozásának megemlítése után még nem zárták be a böngészőablakot, hogy nem fogok zsidózni, nem fogok szubjektív intuíciókra alapozott véleményt mondani. Azt írom le, amit én gondolok erről a termékről, függetlenül a cég tevékenységétől, üzleti etikájától vagy bármely egyéb körülménytől.
Az első és legfontosabb azt leszögezni, hogy csak úgy kezdek bele egy termék bemutatásába vagy véleményezésébe, hogy megvásárolom azt. (Ezért is nem írok bejegyzéseket luxus autókról. Egy az, hogy nincs rá pénzem, kettő pedig az, hogy nem is értek a kocsikhoz.) Tehát el is mentem rögtön egy közeli üzletbe, és vettem egy Keljfölt. Drágán! Ugyanis 270 forintot fizettem a 450 grammos termékért. Ilyenkor rögtön az jut eszembe, hogy 1 liter nyers tejet lehet venni automatákból kb. 170 forintért. No, de az első próbatételen túlesve először arra voltam kíváncsi, hogy pontosan mit is vettem!
A Keljföl egy élőflórás, natúr savanyú tejtermék, ez olvasható a gyártó hivatalos oldalán és a csomagoláson is. Tehát annyi biztos, hogy tartalmaznia kell valamilyen baktérium kultúrát, amely a tej savanyítását végzi. A termék dobozán egyébként fel is van tüntetve, hogy a Keljföl nem más, mint egyfajta átmenet a tejföl és a joghurt között. Azt hiszem, hogy termék innováció szempontjából a Danone megérdemel egy piros pontot ezért a húzásáért. A Keljföl csomagolása is jó, hiszen a csavaros kupakkal visszazárható, és a felső rész formálása végett az utolsó csepp is kiiható a dobozból. (Ez nagy szó, nekem külön lelki traumát okoz, hogy a joghurtok nagy része a csomagoláson marad, pedig én azt is kifizettem a kasszánál!) A névválasztás is egészen tudatos, bár engem a joghurt helyett inkább a kefir és a tejföl szó összerántására emlékeztet. De itt el is érkeztünk egy nagy kérdéshez! Mit vegyünk? Kefirt, vagy Keljfölt? A kefir bevallom nekem kissé túlontúl savanyú, viszont a Keljfölnek sincs annyival "enyhébb" (?) íze, hogy csak úgy meg tudjak inni belőle 450 grammot! Főleg úgy, hogy ha megfogadom a csomagoláson olvasható tanácsot, és esetleg szendvicshez vagy péksüteményhez szürcsölgetem. Így tehát csak a második alkalommal sikerült az utolsó cseppig elfogyasztanom, bár akkor már kolbászhoz és kenyérhez ittam kísérőnek.
Nyitott kérdés marad számomra, hogy pontosan kik fogják rendszeresen fogyasztani a Keljfölt, hogy hosszútávon forgalomban tudjon maradni. Az viszont megérdemel egy kis boncolgatást, hogy miből készült ez a termék! Mert ugye a mai hipermarket-generációnak kevés újdonságot lehet mutatni! Az, aki már ivott reggeli- és/vagy kakaós italt, vagy bármely hasonló nyalánkságot, biztosan gyanakodva fogadja a Kejfölt, amire nem írhatták rá, hogy joghurt, sem azt, hogy kefir, sem pedig azt, hogy tejföl. Akkor itt bizonyosan valami turpisság lehet a dologban! Pedig a valóság az, hogy azért lett élőflórás, natúr savanyú tejtermék, mert nem tejföl, nem joghurt és nem is kefir. Ennyi. Ahogy a reggeli ital sem tej, és még csak nem is tejital. A csomagoláson az van feltüntetve, hogy pasztőrözött tejből, tejporból és élő kultúrából készül a Keljföl. Az nincs feltüntetve, hogy a tej és a tejpor milyen arányban áll egymással. Mivel titkolva sincsenek az összetevők, így az emberek átveréséről sem lehet beszélni.
Ami miatt én biztosan nem fogok a jövőben Keljfölt venni:
1. Olcsóbban tudok venni joghurtot, amennyiben a baktérium kultúra bélrendszerre gyakorolt áldásos hatását szeretném élvezni.
2. A doboz nyakán feltüntetett R vagy B betű. Az előbbi ugyanis Romániát, az utóbbi pedig Bulgáriát jelöli meg származási országként. (Erre külön fel is hívják a vásárló figyelmét a csomagoláson, eleget téve a törvényi kötelezettségnek.) Én pedig nem fogok olyan terméket vásárolni, amit bármely hazai tejfeldolgozó üzemben elő lehet(ne) állítani, mégis más országból importálják.
A Danone Keljföl tehát egy innovatív tejtermék, amely minden bizonnyal nem a fizikai munkát végzőknek készült, s mint új termék, nyilván ez az árban is megmutatkozik. Aki tehát azt vizionálja, hogy a Keljföl egy ócska és egészségtelen valami, nem pedig élelmiszer, az nagyon téved. Az ilyen embereknek csak annyit tudok mondani, hogy aki nem teheti meg, az úgysem fogja megvenni, aki pedig rákap az ízére, vagy a reform étkezés híve és szeret ilyen és ehhez hasonló terméket fogyasztani, az pedig áldozni fog rá a keresetéből.
A (számomra) új termék pedig nem más, mint az 
