Korábban már írtam a Danone néhány színvonalon aluli termékéről, így például a Nap mint nap nevű eperízű fermentált készítményről, vagy a kekszízű Görög krémjoghurtról, a "Narancs álomról" és persze nem maradhat ki a sorból a "Mézes csoda" sem. Most úgy látszik a Danone ismét előállt valami fantasztikus termékkel, ami túllőtt bizonyos célon.

A (számomra) új termék pedig nem más, mint az almásrétes-, illetve az aranygaluska-ízű Könnyű és Finom termékcsaládba tartozó joghurtok. Amikor megláttam a terméket, az jutott eszembe, hogy vajon ezek után mi lesz a következő lépcsőfok? A mákosgubás, vagy a kürtőskalács-izű joghurt? Miért van szükség olyan ízekkel kombinálni a joghurtot, amelyek önmagukban is különálló, s nemkülönben igen ízletes ételek?

Már akkor is az asztalra csaptam, amikor kutatók megpróbáltak citromos ízű dinnyét előállítani, hiszen ha citrom ízt akarok érezni, akkor értelemszerűen valamilyen citromtartalmú ételt vagy italt fogok készíteni. Ha pedig dinnyét eszek, akkor azt azért teszem, mert szeretem a dinnye izét. Tehát ha a nagymamám almásrétesének ízére vágyok, felkeresem a nagyit vidéken, megkérem, hogy süssön nekem almásrétest és cserébe felásom neki a kertet (amit rétes nélkül is megcsinálnék, de hát a barter az barter).

A legtöbb ember úgy éli életét, hogy a natúr joghurt ízét nem is ismeri, mivel a piacot ma már elsősorban a gyümölccsel (vagy aromával) ízesített típusok uralják. A hajsza pedig, hogy újabb és újabb ízeket állítsanak "hadrendbe" úgy vélem kissé elfajult és rossz irányba halad. Ki-ki tegye le a maga voksát egy-egy íz mellett, de én úgy gondolom, hogy ha egy bizonyos étel ízére vágyakozok, azt az ételt fogom elkészíteni/megvásárolni, nem pedig a hozzá hasonló ízű terméket.