Gondolom sokan emlékeznek még rá, hogy egy időben több televíziós csatorna is "futtatta" az ország különböző gyermekkórházait és hasonló jótékonysági alapítványokat. Feltehető a kérdés, hogy ez mégis hogy jön ide, egy agrár és élelmiszer témakörrel foglalkozó bloghoz? Roppant egyszerű...
Manapság az élelmiszer megtermelése már nem jelent olyan nagy problémát. Az ország döntő részén nem kell tartani árvíztől és a kártevők ellen (kivéve a humán parazitákat) is eredményesen tudunk már védekezni. Ma amihez igazán fel kell kötni a bőgatyát, az az értékesítés. Mert ugye eladni csak úgy lehet, ha van piac. Ha pedig a piac tele van, akkor valahogy el kell érni, hogy a nép a mi termékünket válassza. Itt pedig szinte minden módszer megengedett. Hazudj, írj rá a dobozra bármit, a lényeg, hogy a te termékedet vegyék le a polcról.
Mi az, amivel mindenkit meg lehet fogni? Nem, nem a női mellek. Azokkal csak a férfiakat lehet megállásra késztetni. Jobban mondva a férfiak egy sötétebb rétegét, mert hát az okosabb férfiakra nem lehet rátukmálni egy vödör trágyát, csak mert a hoszteszlány bájosan mosolyog.
Akkor mégis mi az, amire egyaránt ráharap egy férfi és egy nő is, kortól, politikai hovatartozástól és minden mástól függetlenül? Hát az empátia. Haldokló kisgyermekek életbenmaradását kell hozzákötni a termékhez. Ezt tette már nem is egyszer a Danone, mikor felajánlotta, hogy minden megvásárolt termékük után 1, azaz egyetlen forintot adnak a Heim Pál Gyermekkórháznak, hogy vásárolni tudjanak valamilyen életmentő készüléket. Ez az igazi önzetlenség! A vadkapitalizmus korában egy ilyen cselekedet felért a búcsúcédula megvételével. Egyenes az út a Mennyek Országába!
Akkor, amikor kétszeres haszonkulccsal értékesíti a termékeit a Danone, egyetlen forintot fel is tud ajánlani! Akkor, amikor az értékesítési mutatója minden bizonnyal jópár százalékot ugrik egy ilyen nemesnek tűnő, ugyanakkor aljas marketingfogástól nekem kinyílik a bicska a zsebemben... Persze, lehet mondani, hogy így legalább összejött a pénz arra gépre ami jelenleg talán életet ment. De ez így nem egy nemes gesztus. Ezt a cselekedet a színtiszta üzleti érdek vezérelte.
Nincs annál gusztustalanabb és elítélendőbb mint mikor profitszerzés céljából kihasználják az ember érzelmeit és empátiáját.
Így a bejegyzés végén szeretném megjegyezni, hogy erre a húzásra is csak egy francia multinacionális vállalat volt képes. Úgy érzem nagy köszönettel tartozunk raccsoló barátainknak!
