Magyar Asztal

Miért szokás kecskebakot tartani a juhnyájban?

Várom az ötleteket!

Még 2009. december 22-én leközöltem egy hírt az EU sertéstenyészeteinek szalmonellafertőzöttségéről. S lássatok csodát, a Magyar Élelmiszerbiztonsági Hivatal erről csak a január 6-ai hírlevelében tett említést. Több mint két hét a lemaradás. Rendben, tudom hogy a hírlevél csak kéthetente jelenik meg és emiatt a nagy késés, de a dolog azért elgondolkodtató.

Ha valaki hozzám hasonlóan a televízió okozta mentális leépítést mellőzve tengeti napjait és az internetes szakoldalakról gyűjti be az információkat, példának okáért hírlevelek formájában, akkor bizony kőkemény lemaradást fog eredményezni az a 14 nap amíg a MÉBiH elkészíti és kiküldi az aktuális hírcsokrot. Egy fontosabb esemény akár még aktualitását is elveszítheti ennyi idő alatt.

Ha tehát nem akarsz lemaradni az efféle agrár és élelmiszer témakörű dolgokban, dobd be a Magyar Asztal blogot RSS-be!

Gondolom mindenki látott már Ázsiában készült dokumentumfilmet az ottani gasztronómiai csodákról, mint a szakéban ázó kígyó, a szárított csótány és hasonlók... Arról már kevesebben tudnak, hogy mitől is lesz valójában bíbor árnyalatú az eperízű joghurt...

A probléma az, hogy bizony a legtöbb tejtermék ízesítőanyagának (gyümölcspépek) színe változik a pohárba töltést követően. Márpedig a vevő nem akar barnás árnyalatú eperízű joghurtot enni, még akkor sem ha tudatják vele, hogy semmi baja a terméknek. Szóval muszáj színezni valamivel a termékek többségét, hogy eladható legyen. Itt jön a következő probléma.

Az engedélyezett ételszínezékek sora meglehetősen szűk. A zöld színt klorofillel, a barnát kávé- vagy kakaókivonattal, a sárgát karotinnal, annattoval vagy kurkumával, a pirosat pedig kékszőlő-, cékla- vagy bíbortetű-kivonattal érik el.

A fenti kép a bíbortetű faj (Dactylopius coccus) egy nőstényét (♀) ábrázolja. A kb. 5mm-es állat szárnytalan, s alkoholos-vizes oldattal vonják ki belőle a színanyagot, a kármint. Hazánkban nem él ez a faj. Tenyésztése többnyire a Dél-amerikai és Délnyugat-európai országokban folyik.

Emelett érdemes tudni, hogy a rovarok rengeteg féregnek lehetnek köztesgazdái, én inkább eszek natúr, színezékmentes, vagy ha nagyon muszáj akkor céklakivonattal festett ételeket.

"Kergemarhakórral (BSE) fertőzött szarvasmarhát találtak Ausztriában, két év után először - jelentették be pénteken.

A BSE-esetet az ország északi részén, Felső-Ausztriában találták. A 12 éves állat húsa nem került kereskedelmi forgalomba - közölte az egészségügyi minisztérium.

A fertőzésre a szarvasmarha levágásakor, a kötelező ellenőrzéskor derült fény. A tesztet minden alkalommal elvégzik, amikor kétévesnél idősebb marha kerül vágóhídra.

Eddig összesen hét kergemarhakóros szarvasmarhát találtak Ausztriában. Az első fertőzés 2001-ben, a legutolsó 2007-ben vált ismertté.

Európában tavaly 69 BSE-fertőzést mutattak ki a minisztérium adatai szerint. A fertőzések száma folyamatosan csökkent 2001 óta, amikor 2167 esetet regisztráltak."

- MTI -

"Rájár a rúd mostanában a magyar baromfira. Mája és tolla után most szalmonellafertőzöttsége került napirendre. Újfajta gyorsteszt mutatta ki fehéren-feketén, hogy a magyar baromfi mintegy 70 százalékban szalmonellabaktérium-hordozó, míg máshol csupán 5-25 százalék a fertőzöttség. Az Európai Unió most "bekeményített", elfogadhatatlannak minősítette ezt az állapotot, és 2010 végére radikális változást ír elő. Ez azt jelenti - miként Bárány László, a Baromfi Terméktanács elnöke felhívja rá a figyelmet -, hogy erre a határidőre el kell érni az európai átlagot, tehát minimálisra kell csökkenteni a baromfiállomány fertőzöttségét."

- MTI -

A fenti adatok megint meglehetősen rossz színben tüntetik fel a magyar baromfiipart. A tragédia mindebben persze nem az, hogy sok-sok millió forintot kell majd költeni a baromfiállomány szalmonellamentesítésére, hiszen az EU olyannyira kegyes hozzánk, hogy a tenyészállatok számára ingyenes vakcinát biztosít. (Persze egy gyógyszertyártó cégnek már ez is többszáz milliárdos üzletet jelent.) Eme intézkedéssel elméletileg elérhető lesz, hogy a vágóállatnak szánt naposcsibék nem fertőzötten bújnak ki a tojásból, s csak utólag fertőződhetnek meg ismét, vagy az istállóban vagy pedig a vágóhídon.

Ahhoz, hogy gyakorlatilag nullára csökkentsük a szalmonellafertőzések számát majdhogynem steril környezetet kell biztosítani az állatok számára a nevelés során. Ez újfent megoldhatatlan, hiszen az istállókban használt alomanyag nem hőkezelhető. A naposállatok betelepítése előtt pedig elgázosítják az istállót az alomban található mikroorganizmusok elölése érdekében. Ennél többet úgy vélem senki sem tehet az ügy érdekében.

Az a tény pedig, hogy a szalmonella embert is fertőzni képes törzsei már 70°C-on is elpusztulnak, egyértelműsíti, hogy a megfelelő konyhai kezelés (sütés, főzés) biztosítja a baktériumok hatástalanítását.