Magyar Asztal

Egyik olvasóm kérdezte e-mailben, hogy mégis hogy érik el a gazdák, hogy egy-egy tehén már inkább tejgyár, mintsem élőlény. Sok képet lehet látni, ahol olyan hatalmas tőgy dagad a tehén lábai közt, hogy az állat már-már alig képes a helyváltoztatásra. Ilyen jelenséggel én is találkoztam már. De a probléma kivesézése előtt ejtek pár szót arról, hogy hogyan keletkeztek ezek a "tejgyárak".

A világviszonylatban elterjedt Holstein-fríz fajtát egyes tudósok a Krisztus előtti időkig eredeztetik vissza. A tenyésztés elsődleges szempontja a tejtermelés volt, azon belül is a tejmennyiségre szelektáltak.

Az erős szelekció eredményezte azt, hogy ez a fajta nőnemű egyedei egy laktáció során a magyarországi körülmények között akár 8000 liter tejet termeljenek.

Az egész alapja persze, hogy egy állat csak akkor képes a génjei által kódolt lehetőségek kiaknázására, ha ehhez a legmegfelelőbb körülmények között tartják őket. Az első és legfontosabb; a takarmányozás.

A laikusoknak két típusa van: az egyik tábor úgy gondolja, hogy elég a jószágot kiterelni a legelőre és ezzel el is van intézve az etetés. A másik tábor pedig a misztikus, hormonokkal és egyéb hozamfokozókkal teletömött takarmányokról szokott legendákat kreálni.

Az intenzív tejtermelő fajták (mint amilyen a Holstein vagy a Jersey) esetében csak a legelőn található zöldtömeg nem elég a termelés színvonalának kiszolgálásához, ezért a szálas növényekénél magasabb energiatartalmú takarmányt is adnak a jószágnak. Ezek leggyakrabban gabonamagvak, azon belül is kukorica, búza, tritikálé vagy őszi árpa. Ezen növényi magvak magasabb fehérjetartalma segít abban, hogy az állat ne a saját izomzata bontásából próbáljon meg energiát biztosítani a tejtermelés fenntartásához. (Ez az "önfeláldozás" többnyire a Holsteinre jellemző, a többi fajta csökkenti a termelést amennyiben nem megfelelő a táplálás.)

Mivel a kutatók megfigyelték, hogy nem elég a tejtermeléshez szükséges fehérjéket pótólni, sokkal inkább fontos, hogy milyen aminosavakat tartalmaz a takarmány, így kidolgozsra kerültek olyan takarmánykiegészítők, amelyek ezeket az aminosavakat igyekeznek pótolni. A tehenek esetében ilyen fontos aminosav a metionin. Az állattal etetett szálastakarmányok (pl. kukoricaszilázs) és abraktakarmányok (pl. kukorica) nem tartalmaznak metioninból eleget ahhoz, hogy az állat laktációja során folyamatosan és kiegyenlítetten termeljen, (--> adjon tejet) így ezeket a por alakú kiegészítőket alkalmazzák. De fontos, hogy ezek nem hormonok és nem illegális hozamfokozók! Használatuk nem etikátlan, pusztán az állat biológiai igényeinek kielégítését célozzák meg.

A szilázst (savanyítással tartósított növényt) és a szénát megfelelő méretűre szecskázzák, hogy a bendőműködés fennmaradjon, tehát az állat ne hagyja abba a kérődzést. Erre azért van szükség, mert ha nincs elég struktúrával rendelkező (értsd: elég nagy hosszúságú) rost a takarmányban, akkor nem indul be a kérődzés, emiatt leáll a nyáltermelés is, ami a szarvasmarhánál megakadályozni hivatott a bendő pH szintjének drasztikus csökkenését. Miután hozzáadták az abrakot és a kiegészítőket, elkeverik az összetevőket és így kerül az állatok elé.

Az azonban, hogy a fejlett nemesítéssel immáron olyan egyedek jöhetnek létre, melyek termelése gátolja őket a normális életvitelben, már felvet némi etikai kérdéseket. Kérdés, hogy ha nem tudják egyesek garantálni azt a technológiai fegyelmet, amely az állatok jóllétét biztosítaná, miért ne kaphassanak büntetést?

Ha valaki nem képes a laktációja elején lévő, frissen ellett tehenet gyakran fejni és ezzel a tőgy akkora méretűvé válik, hogy az már akadályozza az állatot a mozgásban, akkor gazdasági kár is keletkezik (a tőgyet függesztő szalagok meglazulnak, elszakadhatnak, a tőgy alacsonyabban helyezkedik el, tehát nagyobb a gyulladásveszély ---> nem értékesíthető a tej és a gyógykezelés is költséges) azon túl, hogy a tehénnek ezzel fájdalmat okoz.

Csánkig érő ún. "leszakadt" tőgy

Summa summarum: a legfontosabb, hogy a jószágokat a lehető legtermészetszerűbben próbáljuk etetni, valamint azok általános igényeit ki tudjuk elégíteni. Ha mindez megtörténik, akkor még az óriási tőggyel rendelkező egyedeknek sem fog fájdalmat okozni a termelés.

Ha valakinek egyéb - a mezőgazdasággal kapcsolatos - kérdése volna, küldje el a magyarasztal[kukac]gmail[pont]com címre!

A napokban történt események kiválóan tükrözik az igazi magyar mentalitást. A sajtó rögtön rávetette magát a hírre, miszerint Vincze Béla egri borász bort hamisított. Rendben, csalók mindig is voltak és persze lesznek is, de ami az egész ügyben a leginkább aggasztó az, hogy miért tesz ilyet egy olyan borász, akit 2005-ben az év borászának választottak meg? Miért tesz ilyet, amikor a hírnév sok esetben előnyt jelent a bor értékesítésénél?

Megérte vajon Vincze Bélának, hogy ezentúl még a borait kedvelők is szkeptikusan méregessék a palackait és esetleg más pincészettől vásároljanak? Egyes hírek szerint ha a vád bebizonyosodik, akár három évre is eltilthatják a Vincze borászatot az Egri jelző használatától.

Hasonló botrány kerekedett a közelmúltban az Aranynektár Kft-vel kapcsolatban, amikor is a beltartalmi vizsgálatok alkalmával hozzáadott cukrot találtak a beküldött mézmintákban. Azok, akik az Aranynektárhoz hasonló piaci részesedéssel bírnak, miért kell a hírnevet kockáztatni? Megérte? Vagy netán valamelyik piaci konkurens keze van a dolog mögött?

Utóbbi eset is nagyon jellemző a magyarokra. "Ha nekem megdöglött a tehenem, a szomszédnak dögöljön meg kettő!". Ha valaki látja a másik gazdagságát, rögtön kezdődik az áskálódás. Persze az efféle partizánakciók rendszerint visszaütnek, hiszen a közvélemény hatására várható, hogy az összes nagy pincészetet górcső alá veszik a MÉBiH emberei, ahogy ez a mézügy kapcsán is történt.

Hajdanán, a mesteremberek korában mindenki a hírnevét óvta és vigyázta. A suszter olyan cipőt készített, ami hosszú évekig bírta a használatot, mivel ha idejekorán tönkrement a lábbeli, a vásárló rögtön rossz hírét keltette a mesternek, ami pedig az üzletnek cseppet sem kedvezett. Így hát mindenki igyekezett tökéleteset alkotni. Mára ez szinte egyáltalán nem igaz.

Majdnem minden termelő a minél nagyobb mennyiségű termék előállítására törekszik. Minél hamarabb hízzon meg a brojler, minél több tojást termeljen a tyúk, a tehén napi 40 liter tejet adjon minimum, a szőlőtőke hasadjon szét a gallyakon sorakozó fürtöktől, a méh gyűjtsön minél több mézet, mert ha nem, akkor valamilyen etikátlan módszerrel kényszerülnek "javítani" a mutatókon. Így kerülhetett cukor a mézbe és glicerin a borba.

Egy magyar embernek muszáj zsiványnak lennie, szokták mondani. Persze, a zsiványság olykor jól jön, de mérlegelni kell, hogy megéri-e átverni többezer embert. Ilyenkor felötlik bennem Sub Bass Monster Mázli című dala... A magyarnak csalnia és hazudnia kell, hiszen a név kötelez. Még ha ezzel el is veszítjük a maradék jóhírünket.

"Néhány héten belül a dél-szlovákiai Rimaszombatban (Rimavská Sobota) nyitja meg első tejautomatáját a közeli Gernyőpusztán (Bottovo) működő, jelenleg eladási gondokkal küszködő mezőgazdasági társulás.

A gömöri város után máshol is terjeszkedne a 420 tehenes gazdaság.
A szlovákiai Rimaszombati járás egyik legjobb mezőgazdasági vállalkozása december elejére tervezi az automata üzembe helyezését. Saját termelésű tejet forgalmaznának Rimaszombatban. Terveik szerint egy liter teljes zsírtartalmú tejért 50 centet (140 forint) kérnének. A szlovákiai üzletekben jelenleg árusított tej ennél sok esetben drágább, és nem teljes zsírtartalmú - írja az Új Szó című pozsonyi napilap keddi számában.
A gernyőpusztai mezőgazdászok egy éjjel-nappal működő automatát szeretnének üzembe helyezni, az ezzel járó költségeket teljes egészében vállalnák. Nem számolhatnak ugyanis a szlovák mezőgazdasági minisztérium támogatására, mert a szaktárca csak olyan automatához ad támogatást, amelyet közvetlenül a termelői helyen helyeznek üzembe. Gernyőpusztán viszont alig több mint kétszázötvenen élnek, ott nem lenne gazdaságos egy tejautomata telepítése és működtetése.
A vállalkozás a rimaszombati árusítás beindításának tapasztalatai alapján más, nagyobb településeken is terjeszkedne a későbbiekben. Gernyőpusztán négyszázhúsz fejőstehenet tartanak, napi átlagban kilencezer liter tejet termelnek. Korábban nem volt gondjuk az eladással, a felvásárlói árak csökkenése, a támogatási rendszer változása és a gömöri tejipari üzem idei leállása óta viszont egyre komolyabb értékesítési gondokkal kellett megküzdeniük."

- MTI -

Úgy tűnik a közvetlen értékesítésé lesz a jövő. Most, hogy 40 forint körüli áron tudják a gazdák eladni a teljes tejet a felvásárlóknak és feldolgozóknak, érdemesnek és jövedelmezőnek tűnik a viszonteladókat kikerülve rögtön a fogyasztóknak árulni a portékát.

Erre az egyik legjobb módszer a tejautomaták üzemeltetése. Ezek a gépek lényegében ugyanúgy működnek mint bármelyik italautomata. A legtöbb típus 50 liter körüli befogadóképességű és a kiömlő nyílás alá helyezett, általunk vitt üvegbe, palackba tölti a hűtött tejet.

Több internetes fórumon is olvastam, hogy az automatába steril tej kerül. Ez természetesen nem igaz, mivel sterilnek egyedül az UHT kezelésen átesett tej mondható. Az automatába kerülő tej hőkezelésen átesik ugyan, de ettől még nem lesz steril.

Sokan szóvá tették már az automaták elég magas beruházási költségét, de a 140-150 forint körüli literenkénti árból viszonylag hamar megtérül a befektetés.

A politikai életben kicsit jártasabb emberek bizonyára hallottak arról, hogy Morvai Krisztina nyílt levélben tett fel kérdéseket Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszternek. Bár a levél első bekezdésében egy jogszabály idézet található, mely kimondja, hogy a Miniszter Úr köteles választ adni a feltett kérdésekre, bátorkodok megelőzni a magyar mezőgazdaság fejét és magam adok válaszokat a teljesség igénye nélkül. Az egyszerűség kedvéért a kérdéseket is bemásolom.

"- Történt-e Magyarországon ilyen proaktiv intézkedés, megvédjük-e ma Magyarországon a piacot (az EU elvárásoknak megfelelően) a „mű-tejtermékektől”? Megtörtént –e a forgalomban lévő minden egyes tejtermék minőségi szűrése az idézett EU rendelkezés értelmében? A hajtógázos "tejszín" nevű szójás cukros „valami” az egyik legnyilvánvalóbb példa arra, hogy nem."

Hát persze, hogy nem. Ezért lehet minden boltban kapni tejitalt, aminek persze a világon semmi köze nincs a tejhez, de máshogy nem lehet eladni.

"Magyarországon számíthatnak-e a gazdák a közvetlen kifizetések jelentős részének október 16-án kezdődő folyósítására? Nyújtott-e a magyar kormány (magyar állam) a likviditási gondokkal kűzdő tejtermelőknek állami támogatást, amennyiben igen hány gazdának, milyen mértékben ? Milyen állami kölcsön felvételi lehetőségeket kaptak a magyar gazdák?"

Válság van, nincs pénz. Ezen felül a többezer hektáron gazdálkodó részvénytársaságok hitelképesek, a kistermelők pedig várjanak csak támogatásokra decemberig. Ha pár gazda tönkremegy, majd az Rt-k felvásárolják a földjüket és meg van oldva minden.

"Kérem Miniszter Urat, szíveskedjen részletes tájékoztatást adni arról, hogy a fent felsorolt támogatási lehetőségek közül melyikkel milyen mértékben élt a magyar kormány. Hány gazdának nyújtottak s milyen mértékben a felsorolt támogatási formákból? Milyen intézkedéseket tett a kormány a termelőhelyen történő értékesítés elősegítésére? (A gazdák hozzám érkező panaszaiból úgy tudom, hogy számos helyen az illetékes hatóságok mindent megtesznek a termelőhelyen történő értékesítés akadályozására, teljességgel szembemenve ezzel az EU javaslatának és a helyi értékesítést következetesen bátorító, támogató politikájának.) Hogyan ösztönzi a kormány erős termelői szervezetek kialakulását a tejágazatban? (A Dokumentum későbbi részéből tudjuk, hogy az EU arra is biztatja a tagállamokat, hogy a termelői szervezetek/szövetkezetek működési költségeihez járuljanak hozzá, ily módon is lehetőséget adva kialakitásukra és fennmaradásukra. Van-e erre példa Magyarországon? Milyen példák vannak a termelői szövetkezetek kialakulásának egyéb formában történő ösztönzésére?)"

Amennyiben a gazdák helyben értékesítenék a termékeiket, az élelmiszerárak lecsökkennének, a városok hipermarketei hatalmas bevételtől esnének el... Ezen felül megnőne a termelés is, ami tekintve a kontinensre jellemző túltermelést nem lenne előnyös a Nyugat-európai államokra nézve.