Magyar Asztal

"Az agrártermékek termelőiár-szintje 2009 októberében 7,0 százalékkal csökkent az előző év azonos időszakához képest - tájékoztatott a Központi Statisztikai Hivatal.
A növényi termékek árszínvonala 7,5, az élő állatok és állati termékeké 6,3 százalékkal maradt el az egy évvel korábbitól idén októberben. 2009. január-októberben az agrártermékek termelőiár-szintje 13,9 százalékkal esett vissza, ami a növényi termékek árszínvonalának 19,8 százalékos, valamint az élő állatok és állati termékek árainak 3,9 százalékos csökkenéséből adódott.

2009 októberében a gabonafélék termelői ára a 2008. októberinél 4,0 százalékkal alacsonyabb volt; az olajnövények termelői ára 18,5 százalékkal esett vissza. A burgonya termelői ára 17,4 százalékkal nőtt, a zöldségféléké 11,3 százalékkal mérséklődött.

A gyümölcsök termelői árában 17,5 százalékos csökkenés mutatkozott. Az időszak értékesítésében legjelentősebb súlyt képviselő gyümölcs az alma, melynek ára 18,3 százalékkal esett vissza a tavaly októberihez képest. Ugyanebben az időszakban a borszőlő felvásárlási ára 24,2 százalékkal csökkent.

A vágóállatok termelői ára 2009 októberében 4,4 százalékkal mérséklődött az előző év azonos időszakához mérten, ami a vágómarha árának 2,5 százalékos emelkedéséből, illetve a vágósertés árának 8,0 és a vágóbaromfi árának 2,7 százalékos csökkenéséből adódott.

A vágómarha felvásárlási ára 2009 májusáig (351,4 Ft/kg) növekedett, ezt követően folyamatosan csökkent, októberben 309,7 Ft/kg volt. A vágósertés felvásárlási ára februártól júliusig emelkedett (313,0 Ft/kg-ról 340,5 Ft/kg-ra), majd mérséklődni kezdett, októberben már a 300 Ft/kg-ot sem érte el.

2009. októberben az előző év azonos időszakihoz mérten az állati termékek árai 10,6 százalékkal csökkentek ezen belül az étkezési tyúktojás termelői ára 5,1 százalékkal magasabb, a tejé 16,3 százalékkal alacsonyabb volt.

2009. január�októberben a gabonafélék termelői átlagára 25,1 százalékkal mérséklődött az előző év első tíz hónapjához képest; a búza ára 26,7, a kukoricáé 19,5 százalékkal esett vissza. Az ipari növények ára 14,2 százalékkal lett alacsonyabb. A burgonya ára 5,3 százalékkal nőtt; a zöldségféléké 7,8, a gyümölcsöké 20,0 százalékkal csökkent.

A vágóállatok termelői árai 2,2 százalékkal emelkedtek, ezen belül a vágósertés és a vágómarha ára nőtt (8,3, illetve 8,9 százalékkal), a vágóbaromfié mérséklődött (5,4 százalékkal).

Az állati termékek ára az év első tíz hónapjában 16,8 százalékkal visszaesett, a tej ára 24,4 százalékkal csökkent, a tojásé 5,3 százalékkal növekedett."

- NapiOnline -

Nevetségesnek tűnhet a kérdés a kicsit is tájékozottabb embereknek, pedig bizony nagyon sokan vannak akik pl. abban a tévhitben élnek, hogy a faj megnevezése a tehén és nem pedig a nőnemű egyedeit hívjuk így a szarvasmarha fajon belül. Tehát a közérthetőség kedvéért virtuális papírra vetem hogy mi is kell ahhoz, hogy fejhető legyen egy tehén.

Először a tehén szó szakmai kifejtésére lesz szükség: tehénnek nevezzük a szarvasmarha fajon belül azokat a nőivarú egyedeket, melyek már legalább egyszer borjat hoztak a világra. Azokat a nőivarú marhákat melyek még nem ellettek, üszőnek nevezzük (üszőborjú, vagy az első vehemét hordó előhasi üsző). Az üszők tőgye fejletlen, míg az előhasiaké, melyek első borjukkal vemhesek gyors fejlődés alatt állnak.

Ha tehát megkérdezi valaki, hogy mennyi tejet ad egy üsző, mi a válasz? Természetesen az hogy semennyit, hiszen ha még nem ellett az állat, akkor nincs is teje. Ezzel pedig már meg is válaszoltam a címben feltett kérdést. Akkor fejhető egy tehén, ha az ellést követően elindul a tejtermelés. Borjú nélkül nincs tejtermelés! Mint ahogy az embernél sincs az anyának teje amíg világra nem hozta gyermekét.

Jogosan feltehető kérdés, hogy mennyi ideig lehet fejni egy tehenet? Erre egy nemzetközi irányszámot használnak a szakemberek. Egy átlagos ivari életű (egészséges) tehén laktációja (tejtermelési időszaka) 305 napig tart. Amennyiben elhúzódik a laktáció vagy hamarabb befejeződik, kerekítik a termelést 305 napra, így jobban összehasonlítható az egyedek termelése. A 305 napos termelést követően 60 napig szárazon áll a tehén, tehát felkészül a következő ellésre. Így tehát azzal számolhatunk, hogy egy tehén egy borjat hoz világra egy évben. (A valóságban azonban átlagosan 400-440 nap a két ellés közt eltelt idő.)

A fenti ábra a tejtermelési időszak (laktáció) ideje alatt termelt tej napi eloszlását mutatja. Bár ezen a diagramon csak 280 napot tüntettek fel, jól látható, hogy az ellést követő pár napban hirtelen növekszik a napi termelés és az idő haladtával egyre kevesebb a kifejhető tej mennyisége. A termelés kiegyenlítettsége nagyon kívánatos volna, hiszen az extrém kilengéseket; nagyon magas kezdeti termelést és gyors visszaesést mutató egyedek tőgye nagyon nagy igénybevételnek van kitéve. Előfordulhat hogy a tőgyet függesztő szalagok elszakadnak. Ezen felül a tejtermelés nagyon sok kalcium és foszfor felhasználását igényli, amelyet ha nem képes az állat szervezete a vérből kivonni a csontok bontásával pótolja a hiányt. Nagy termelésű egyedeknél a vér kálciumszintjének esése akár ellési bénuláshoz is vezethet. (Izmok működéséhez szükség van kalciumra.)

Vegyük végig mi is kell akkor a gazdaságos tejtermeléshez? Tegyük fel, hogy van egy holstein-fríz üszőnk, melyet 16 hónapos korban vemhesítettünk (mármint az inszeminátor) és szabály szerint 285 napos vemhesség után sikeresen világra hozza borját. Ekkorra már több mint 2 éves a jószág (25,5 hónapos). Az ellést követő 60-90 napon belül ismét vemhesítjük az állatot. Az elléssel elkezdődik az első laktációja, mely tételezzük fel szintén az etalont követve 305 napig tart. Az apasztást (fejés beszüntetése) követően 60 napig szárazon áll, azaz nem fejjük az állatot. Ezután következik ismét az ellés.

Az egész tejtermelés tehát körfolyamat, melynek ezernyi apró részlete van. Egy jó szakembernek minden ilyen részletre oda kell figyelnie ha állatait maximálisan ki kívánja használni és ha azok egészségére is nagy gondot fordít.

Egy elrettentő példa: az első laktáció során termelt tej 70-80%-át teszi ki a csúcsteljesítménynek, mely a 3. és a 4. laktációra tehető. Ahhoz, hogy az állat igazán gazdaságosan termeljen tehát min. 3-4 laktációt kellene hogy megéljen. Magyarországon az egy tehénre jutó életteljesítmény borjak tekintetében 2 darab! Lenne még hova fejlődni...

Valami nagyon nincs rendjén Európában. Tüntetnek a románok, tüntetnek a magyarok, a szlovákok és a csehek is. Utóbbiak most félmillió liter tejet öntöttek a csatornákba. Pár évtizeddel ezelőtt bármelyik politikust ezért felhúzták volna az első villanyoszlopra, most pedig hiába rugdossák a gazdák az EU-s követeket, hiába is szántanák fel Brüsszel összes utcáját, akkor sem lenne változás.

Hogy miért nem? Mert nem lehet bevallani, hogy az EU beteg. Nem lehet ilyet tenni, mert akkor a tévé előtt ülő embermilliók felállnának és megkérdeznék, hogy akkor mire is volt jó ez az egész? Hiszen az EU agrárpolitikája már akkor is csapnivaló volt amikor mi beléptünk. Akkor minek léptünk be? Miért kell nekünk 2010-re az SPS rendszer, amikor nyugatról már azt rebesgetik a verebek, hogy a visszatáncoláson kellene spekulálni?

Gráfék mást se csinálnak évek óta, mint másolják a nyugati mintát, ahelyett, hogy a magyar gazdaságot a magyar viszonyokhoz mérten igazgatnák. Semmi egyéni ötlet! Ekkora lendülettel már 8 általánost végzett emberek is kormányozhatnák az országot, hiszen a nyugati példát ők is képesek átvenni!

Itt egy kontinenst felölelő rendszer, az Európai Unió ami nem képes megoldani még a tej felvásárlási problémáját sem. Szép kis rendszer mondhatom. Mert ugye a verseny szabad, a feldolgozók annyit adnak a tejért amennyiért hajlandóak eladni a gazdák. Persze ez a gondolkodásmód a módi a hipermarketek esetében is... Még a beszállító kuncsorog a Tesconak, hogy ugyan tedd már a középső polcra az első osztályú magyar termékemet! Vagy nem lehet, mert nem tudok fizetni? A francba...

Kérdem én, hogy lehet az, hogy ha fenn a tótoknál is gáz van a tejárral, akkor hogy tudják ilyen olcsón nyomni sokszáz kilométerre is a határtól? Az egész színtiszta ellentmondás. Itt van temérdek mennyiségű tej, amire lenne kereslet, de néhány zsíros cég alacsonyan tartja a felvásárlási árakat, a fogyasztótól pedig behajtja a hatalmas pénzeket! Persze piacvédelemre nincs lehetőség, mert EU. Az EU pedig szent, még akkor is ha beteg és haldoklik is.

Az EU-ban nem lehet kompromisszumot kötni, hogy oké, akkor a gazda kapjon min. X forintot a tejért, de nem kap rá állami támogatást és a feldolgozó pedig max. Y+100 forint haszonkulccsal dolgozhat, azért mert az embereknek ez lenne az érdekük. A gazda boldog lenne, mert jó pénzt kap a termékért, a feldolgozó boldog lehet, mert ő is megél az üzletből (ha nem is irreálisan lesz gazdag) és a fogyasztó is ujjonghat, hiszen olcsón vehet annyi tejet amennyit csak akar.

De ilyen nem lesz, mert EU. Meg mert illene már felnőni és elfelejteni ezt az idealista gondolkodásmódot.

Egyik olvasóm kérdezte e-mailben, hogy mégis hogy érik el a gazdák, hogy egy-egy tehén már inkább tejgyár, mintsem élőlény. Sok képet lehet látni, ahol olyan hatalmas tőgy dagad a tehén lábai közt, hogy az állat már-már alig képes a helyváltoztatásra. Ilyen jelenséggel én is találkoztam már. De a probléma kivesézése előtt ejtek pár szót arról, hogy hogyan keletkeztek ezek a "tejgyárak".

A világviszonylatban elterjedt Holstein-fríz fajtát egyes tudósok a Krisztus előtti időkig eredeztetik vissza. A tenyésztés elsődleges szempontja a tejtermelés volt, azon belül is a tejmennyiségre szelektáltak.

Az erős szelekció eredményezte azt, hogy ez a fajta nőnemű egyedei egy laktáció során a magyarországi körülmények között akár 8000 liter tejet termeljenek.

Az egész alapja persze, hogy egy állat csak akkor képes a génjei által kódolt lehetőségek kiaknázására, ha ehhez a legmegfelelőbb körülmények között tartják őket. Az első és legfontosabb; a takarmányozás.

A laikusoknak két típusa van: az egyik tábor úgy gondolja, hogy elég a jószágot kiterelni a legelőre és ezzel el is van intézve az etetés. A másik tábor pedig a misztikus, hormonokkal és egyéb hozamfokozókkal teletömött takarmányokról szokott legendákat kreálni.

Az intenzív tejtermelő fajták (mint amilyen a Holstein vagy a Jersey) esetében csak a legelőn található zöldtömeg nem elég a termelés színvonalának kiszolgálásához, ezért a szálas növényekénél magasabb energiatartalmú takarmányt is adnak a jószágnak. Ezek leggyakrabban gabonamagvak, azon belül is kukorica, búza, tritikálé vagy őszi árpa. Ezen növényi magvak magasabb fehérjetartalma segít abban, hogy az állat ne a saját izomzata bontásából próbáljon meg energiát biztosítani a tejtermelés fenntartásához. (Ez az "önfeláldozás" többnyire a Holsteinre jellemző, a többi fajta csökkenti a termelést amennyiben nem megfelelő a táplálás.)

Mivel a kutatók megfigyelték, hogy nem elég a tejtermeléshez szükséges fehérjéket pótólni, sokkal inkább fontos, hogy milyen aminosavakat tartalmaz a takarmány, így kidolgozsra kerültek olyan takarmánykiegészítők, amelyek ezeket az aminosavakat igyekeznek pótolni. A tehenek esetében ilyen fontos aminosav a metionin. Az állattal etetett szálastakarmányok (pl. kukoricaszilázs) és abraktakarmányok (pl. kukorica) nem tartalmaznak metioninból eleget ahhoz, hogy az állat laktációja során folyamatosan és kiegyenlítetten termeljen, (--> adjon tejet) így ezeket a por alakú kiegészítőket alkalmazzák. De fontos, hogy ezek nem hormonok és nem illegális hozamfokozók! Használatuk nem etikátlan, pusztán az állat biológiai igényeinek kielégítését célozzák meg.

A szilázst (savanyítással tartósított növényt) és a szénát megfelelő méretűre szecskázzák, hogy a bendőműködés fennmaradjon, tehát az állat ne hagyja abba a kérődzést. Erre azért van szükség, mert ha nincs elég struktúrával rendelkező (értsd: elég nagy hosszúságú) rost a takarmányban, akkor nem indul be a kérődzés, emiatt leáll a nyáltermelés is, ami a szarvasmarhánál megakadályozni hivatott a bendő pH szintjének drasztikus csökkenését. Miután hozzáadták az abrakot és a kiegészítőket, elkeverik az összetevőket és így kerül az állatok elé.

Az azonban, hogy a fejlett nemesítéssel immáron olyan egyedek jöhetnek létre, melyek termelése gátolja őket a normális életvitelben, már felvet némi etikai kérdéseket. Kérdés, hogy ha nem tudják egyesek garantálni azt a technológiai fegyelmet, amely az állatok jóllétét biztosítaná, miért ne kaphassanak büntetést?

Ha valaki nem képes a laktációja elején lévő, frissen ellett tehenet gyakran fejni és ezzel a tőgy akkora méretűvé válik, hogy az már akadályozza az állatot a mozgásban, akkor gazdasági kár is keletkezik (a tőgyet függesztő szalagok meglazulnak, elszakadhatnak, a tőgy alacsonyabban helyezkedik el, tehát nagyobb a gyulladásveszély ---> nem értékesíthető a tej és a gyógykezelés is költséges) azon túl, hogy a tehénnek ezzel fájdalmat okoz.

Csánkig érő ún. "leszakadt" tőgy

Summa summarum: a legfontosabb, hogy a jószágokat a lehető legtermészetszerűbben próbáljuk etetni, valamint azok általános igényeit ki tudjuk elégíteni. Ha mindez megtörténik, akkor még az óriási tőggyel rendelkező egyedeknek sem fog fájdalmat okozni a termelés.

Ha valakinek egyéb - a mezőgazdasággal kapcsolatos - kérdése volna, küldje el a magyarasztal[kukac]gmail[pont]com címre!

Úgy tűnik a közvetlen értékesítésé lesz a jövő. Most, hogy 40 forint körüli áron tudják a gazdák eladni a teljes tejet a felvásárlóknak és feldolgozóknak, érdemesnek és jövedelmezőnek tűnik a viszonteladókat kikerülve rögtön a fogyasztóknak árulni a portékát.

Erre az egyik legjobb módszer a tejautomaták üzemeltetése. Ezek a gépek lényegében ugyanúgy működnek mint bármelyik italautomata. A legtöbb típus 50 liter körüli befogadóképességű és a kiömlő nyílás alá helyezett, általunk vitt üvegbe, palackba tölti a hűtött tejet.

Több internetes fórumon is olvastam, hogy az automatába steril tej kerül. Ez természetesen nem igaz, mivel sterilnek egyedül az UHT kezelésen átesett tej mondható. Az automatába kerülő tej hőkezelésen átesik ugyan, de ettől még nem lesz steril.

Sokan szóvá tették már az automaták elég magas beruházási költségét, de a 140-150 forint körüli literenkénti árból viszonylag hamar megtérül a befektetés.