Magyar Asztal

A tegnapi napon részt vettem a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal által szervezett állatjóléti felelős képzésen. A munkahelyemen kértek meg rá, hogy legyek én a szóban forgó felelőse a telepnek. Az előadás közben pedig egy furcsaságra lettem figyelmes.

Éppen a víziszárnyasok témaköréhez értünk, ami ugye gócpontja az állatvédelmi kérdéseknek, "hála" a Négy Mancs nevű üzletorientált, ál állatvédő szervezetnek, akik anno erőteljesen kikezdték a liba- és kacsatömő telepeket, gazdaságokat. A botránykeltés után készítettem pár fényképet egy ilyen tevékenységet folytató üzemben, s meg is jelentettem őket az oldalon. A bejegyzés persze máig megtalálható. A szóban forgó poszt utolsó fényképe szerepelt az előadó által kivetített prezentációban, persze úgy, hogy a vízjelet alulról levágták. Ez így, hogy még energiát is fektettek a dologba, már elég kemény plágiumnak minősül.

Persze pert azért nem fogok indítani, de egy hivataltól kicsit többet várna el a plebsz. Például senki nem halt volna bele abba, ha felkerül a kép alá a blog címe, forrásként megjelölve. Persze az én májam még tömés nélkül is hízott, hogy a hivatalos szervek is tőlem szerzik a képeket. :-)

A blogon elhelyezett fényképeket egyébként a Google az első oldalon dobja ki, ha a libatömés szóra keresünk, tehát valószínűleg egy egyszerű kereséssel intézték el az illusztrációt.

Sajnos az előadás anyaga nem lesz nyilvános, így "bizonyítékom" nincs az esetre. Mindazonáltal csak nem hazudnék ekkorát, nem? :-)

Évek óta küzdenek a magyar és francia agrár érdekképviseletek a töméses takarmányozási módszerrel előállított termékeik piaci helyzetének stabilizálásával, illetve az elvesztett fogyasztói bizalom visszaszerzésével. Hogy mennyire voltak sikeresek az akciók, az majd néhány év elteltével lesz megmondható.

Már korábban is összefogásra, piaci érdekeink közös védelmére sarkallta a magyar és francia agrár-közigazgatást, amikor a Kölnben megrendezésre kerülő ANUGA kiállításról az állatvédő szervezetek nyomásgyakorlására hivatkozva a szervezők kitiltották a hízott liba- és kacsamájat. Akkor a francia hivatalnokok már másnap hivatalos levélben keresték meg német kollégáikat, s kérték őket a helyzet tisztázására. A franciák akkor az EU vonatkozó alapszabályára, a termékek szabad áramlására hivatkozva elérték, hogy kiállítóik megjelenhessenek a neves élelmiszeripari rendezvényen.

Itthon a Négy Mancs, osztrák gyökerekkel rendelkező szervezet kezdte ki a hizlalásos liba- és kacsamáj előállítókat, majd a nyúltenyészőket is. Az óriási botrányok után az állattartók rájöttek, hogy a legjobb védekezés, ha proaktív módon, ők maguk állnak a média nyilvánossága elé, és bemutatják, milyen körülmények között és hogyan állítják elő termékeiket. (Ezen kezdeményezések keretében készíthettem jómagam is fotókat egy libatömő telepen.) Ezt követően persze bírósági perek tucatjait zúdították a Négy Mancsra.

Ahogy azt már a bevezetőben is írtam, természetesen nem most fog véget érni a vita. A többnyire dilettáns állatvédő szervezetek, illetve a lobbiérdekek által irányított propagandák hosszú időre lekötik majd az állattartók energiáit. Ugyanakkor hasznos eredménye is lesz a folytonos támadásoknak: piaci érdekeltségük védelmére össze kell hogy fogjanak a termelők és értékesítők, mind itthon, mind pedig nemzetközi színtéren, így például a franciákkal.

A kacsa- és libatömésről még 2009 márciusában készítettem blogbejegyzést.