Mit tudsz az ükapádról? Az ő szüleiről, gyermekeiről? Ha tudod is kik voltak a felmenőid, vajon azt tudod-e, hogy mikor milyen betegséggel küzdöttek, hogy ki kezelte őket, milyen gyógyszerrel és milyen dózissal? A helyzet az, hogy a hazai tejelő szarvasmarha állomány élete olyan pontossággal van dokumentálva, hogy a fenti kérdések bármelyikére választ tudnak adni.
A címben is szereplő marhalevél csupán a kezdet. Ezt a dokumentumot igényli a termelő, miután állatot vásárol, vagy születik a tenyészetében egy borjú. Ezen a papíron fel van tüntetve a tartó azonosítószáma, az állat fajtája, neme, születési ideje, saját és anyjának ENAR azonosítószáma. Ha az állat gazdát cserél, vágóhídra küldik vagy netán elhullik, akkor a marhalevél felső része megy az állattal. (Elhullás esetén a tetem megsemmisítését végző szervezethez.)
Mint említettem, a marhalevél csupán az egyed azonosítására, hiteles megkülönböztetésére szolgál. Ennek a papírnak csak akkor van értelme, ha az állat születésekor megkapja krotáliáját, "fülbevalóját", így köthető össze a marhalevéllel. Ezen túlmenően ezernyi más adatot kell az illetékes hivatalok számára rögzíteni. Ezeket hajdanán mind papíron vezették, mára azonban elterjedtek a számítógépes telepirányítási szoftverek. Ezekkel a programokkal végigkísérhető egy-egy állat teljes élete, annak minden mozzanata.
Rögzítve vannak a kötelező és opcionális vakcinázások időpontjai, az esetleges betegségek kezelései, a használt gyógyszer és annak dózisa, illetve ezek élelmezés-egészségügyi várakozási ideje. Vezetni kell az állat lábápolását is (láb- és csülökápolás), amely az időszakos lábfürösztést és körömápolást foglalja magába. Ezt a tevékenységet csak a megfelelő végzettséggel rendelkező személy végezheti, akárcsak az állatok mesterséges termékenyítését. Ezek a személyek egyedi azonosítószámot kapnak a NÉBiH-től, és az ENAR ez alapján fogadja csak el az adott termékenyítés bejelentését. Ezek alapján lehetséges a születő állatok családfájának, pedigréjének pontos ismerete.
Tejelő állományoknál ilyen programokban vezetik (ahol lehetőség van rá) a napi tejtermelést, vagy a havonta történő ellenőrző befejést is (utóbbi esetén az egyedtől fejt tej zsír és fehérjetartalmát is). Természetesen egy nagyobb állomány esetén az állatok elhelyezése is elképzelhetetlen volna egy ilyen szoftver nélkül, hiszen ki tudná megjegyezni, vagy papíron vezetni, hogy melyik jószág melyik istállóban van?
Azok a termelők, akik igazán színvonalas tenyésztést végeznek, ott a tehenek küllemét is bírálják, amely segítségével tenyészérték is becsülhető. Ezek az adatok is rögzítésre kerülnek a telepirányítási programban. Ezeknek az információknak a birtokában szakszerűen kiválasztható az egyed számára legideálisabb tenyészbika is.
A technológiai csúcsát jelenleg a tehenek nyakába akasztott transzpander jelenti, amely folyamatosan rögzíti a tehén aktivitását (ivarzás detektálására szolgál). Lám, van ahol az orwelli világ már régen megvalósult!
Romhányi Józsefet is megihlette a téma. :-)
Első és legfontosabb kérdés, hogy miért is van szükség az állatok pontos megjelölésére? Először azt gondolnánk, hogy a tulajdonos megjelölésére, de mivel ezek a műanyag füljelzők vágóeszköz sítségével viszonylag könnyen eltávolíthatók, így efféle "védelmi" funkciót nem töltenek be. Fő feladatuk tehát:
