Magyar Asztal

Az elmúlt hetek egyik legfontosabb és legnagyobb port kavaró agrárpolitikai eseménye volt Ángyán József ex államtitkár igen vehemens riportja, amelyben felhívja a társadalom figyelmét arra, hogy a Fidesz-KDNP kormány nem azon az úton halad, amelyet a választásokkor kijelölt. Hogy miért lett az ügyből ekkora botrány? Mert a magyar politikában nem szokás az igazságról ilyen nyíltan beszélni. Példa nélküli, hogy egy országgyűlési képviselő ilyen elemi szinten bontsa le azt a kommunikációs falat, amelyet saját pártja és kormánya épített.

Nagyon sok elmélet látott napvilágot Ángyán lemondása óta. Vannak, akik azt mondják, hogy az előre látható rossz termés (búza vetése sok helyen elmaradt az aszály miatt, a repce nagy része nem kerül betakarításra a károk miatt, stb...) okozta kommunikációs nehézségek, illetve a kármentesítési alap kasszájának üressége okán önként távozott. Mások meg vannak győződve arról, hogy a Szent István Egyetem professzorát a kormány embereit markukban tartó zöldbárók, oligarchák rudalták kijjebb, eltávolítva embereit a minisztériumi pozíciókból, ezzel ellehetetlenítve munkáját.

Maga Ángyán József persze az arany középutat választva azt kommunikálta le, hogy a Nemzeti Vidékstratégiában kitűzött célok nem kaptak elég hangsúlyos helyet a Darányi Ignác Tervben. Ebben lényegében benne van a "nagyok" befolyásának bírálata, de mégsem nyíltan ragasztja a fideszes képviselőkre a korrupt jelzőt. Érdemes egyébként figyelni a szövegben elhangzó szolnoki ügyvédre, akiről minden politikában jártas ember tudja, hogy Nyerges Zsoltról van szó. Sokak szerint testvérével Attilával ketten jelentik a legnagyobb lobbierőt Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszternél (is).

A magyar politika egyik csodáját pedig - hogy a címben sugalltakra térjek - a személyiségzavarban szenvedő MSZP és a Demokratikus Koalíció igyekszik véghez vinni akkor, mikor bírálja a kormányt és vizsgálóbizottság felállítását kezdeményezné a parlamentben. Az az MSZP emel szót, amely 2006-tól relatíve szabadon rabolta szét az országot, illetve az a Demokratikus Koalíció, amelynek vezére az előbb említett tevékenységet levezényelte.

Az is észrevehető, hogy valószínűleg a fent említett hitelességi problémák miatt az MSZP nem a megszokott agrár-arcait (Gőgös, Harangozó, Ficsor) küldte be az MTV Ma reggel című műsorába, hanem Beke "noname" Károlyt, akiről nem hogy azt nem tudjuk, hogy ki fia borja, de még azt sem, hogy egyáltalán ért-e a mezőgazdasághoz! Így a riport során nem tűnik releváns vitapartnernek a két országgyűlési képviselő (Szabó Rebeka és Varga Géza) mellett, akik ráadásul a Mezőgazdasági Bizottság tagjai is.

A videó esszenciája mégis az, mikor Varga a riport vége felé (7:57) modern szóhasználattal élve leoltja Bekét: "Az persze jó, hogy most az MSZP megvilágosodott, de azért erre mondjuk tényleg nyolc év lett volna, hogy ezt a valóban vidékfejlesztési, a közjót szolgáló stratégiát megvalósítsa..."

Erdélyország bizony sok magyar számára valóban a Tündérkertet, a varázslatos tájakat és a természetközeliséget jelenti. Jómagamnak is, - hála Istennek - több alkalommal volt lehetőségem megfordulni Erdélyben, Székelyudvarhelyen át a Fogarasi-havasokig, Torockón át a Békás-szorosig. A legnagyobb csalódás mindig a gyönyörű természeti kincseket körülvevő környezet állapota jelentette.

Mind a Sebes-Körös partján, mind pedig a Szent Anna tónál ugyanaz a látvány fogadott minket: itt is, ott is egy-egy papírzsebkendővel letakart emberi piszok, sörösdobozok halmai, chipses- és nylonzacskók mindenfelé. Számomra vérlázító volt azt tapasztalni, hogy egy olyan természeti kincsre, mint például a Szent Anna tó, egyáltalán nem vigyáz a román hatóság. Megkockáztatom, hogy én még a tóban való fürdőzést is megtiltanám, hiszen ez a tó csupán a lehulló csapadékból nyeri vízutánpótlását, így tehát vizének állapotára, élővilágára sokkal jobban oda kell(ene) figyelni, mint bármely "átlagos" állóvíz esetén. De ez csak a jéghegy csúcsa.

Rengeteg helyen lehet látni, hogy a románok egyszerűen csak legurulnak a vadonatúj dacia-val a folyópartra, kipakolnak a kocsiból, esznek és isznak, majd minden hulladékot a helyszínen hagyva tovább állnak. Önkénytelenül is a Függetlenség napja című film jut eszembe, amelyben is az Egyesült Államok elnöke sáskának titulálja a Föld elfoglalására, annak nyersanyagkészletének felélésére törekvő földönkívülieket. (Itt megjegyzem, hogy az ember is azért kutatja a világűrt, hogy új, élhető bolygóra költözhessen, ilyenformán tehát nem különbözik a filmben bemutatott fajtól!) A hasonlat azt hiszem megállja a helyét.

Örömmel olvastam tehát a hírt, hogy a román kormány a piknikezést szigorító törvényt fogadott el, mely a korlátozza a tűzrakás, a parkolás és sok egyéb szabadidős tevékenység helyét. A törvényt természetesen sokan bírálják, mivel igen magas bírsággal sújthatják az azt megszegőket, illetve mert a társadalom döntő része nem kíván megválni régi, jól bevett szokásától.

Persze jobb későn, mint soha, ugyanakkor furdal a kíváncsiság, hogy mégis hogy válhatott keleti szomszédunk az Európai Unió tagjává addig, amíg ilyen mérhetetlenül alapvető, teljesen általános szabályozás nem volt még megalkotva?! Kapjunk a fejünkhöz emberek, Magyarországon tűztilalom idején egy cigarettacsikk eldobásáért is súlyos büntetések járnak, akárcsak az illegális szemétlerakásért (ami ennek ellenére persze virágzik), és amióta az eszemet tudom, közel sem voltak a magyar pihenőhelyek, erdők és folyópartok olyan szemetesek, mint amilyet tucatszám látni románlakta területeken.

Szeretném hangsúlyozni, hogy nem volt célom e cikkben soviniszta hangnemet megütni, sem burkoltan, sem pedig direkt. Csupán a tapasztalataimra alapozott tényeket közöltem.

Egyre több helyen jelennek meg hírek, hogy szorul Magyarország nyaka körül a hurok, mivel nem teljesítettük az EU-s állatjóléti előírásokat 2004-es belépésünk óta. A tojóketrecek komfortosabbá tételét célozták meg a szabályok. Az egy-egy állatra jutó nagyobb mozgástéren túl az ösztönös viselkedési motívumok kiélésének lehetőségét is biztosítaniuk kell az új ketreceknek. Így kaphatott helyet a leárnyékolt ülőrúd, azaz a tojófészek, illetve a műfű, amelyen kapirgálhat az állat.

A gyakorlatban volt szerencsém számos tojótelepen megfordulni, kikérni a tulajdonosok, üzemeltetők és telepvezetők véleményét az új szabályozásról. Túlzás nélkül mondhatom, hogy egyhangúan elutasították az újításokat, de nem azért, mert ők nem hisznek az állatjólét "intézményében", hanem pusztán azért, mert a jelenlegi helyzetben az állatok több veszélynek vannak kitéve mint korábban.

Az első és leggyakrabban említett negatívum, hogy a kapirgálási ingerek kiélésére a ketrecbe rakott műfűben remekül érzik magukat a különböző élősködők. Így fordulhatott elő, hogy az eddig ilyen szempontból teljesen mentes állomány 100%-ban fertőzött lett tetűtől. A nagyobb mozgástér pedig azt eredményezte, hogy az állatok elkezdték egymást csipkedni, ami pedig az elhullási mutatókat növelte +2-4%-kal. Az egyik telepen ez ellen úgy kívántak védekezni, hogy vörös fénnyel világították meg az állatokat, mivel egy kutatás azt mutatta ki, hogy így elkerülhető a kannibalizmus. A dolognak az lett az eredménye, hogy a tyúkok látása drasztikusan romlott.

Az pedig, hogy hazánk nem tudott átállni az új rendszerre, nem csoda. A nálunk sokkal jobban szervezett mezőgazdasággal rendelkező, százszorta tőkeerősebb Hollandiának sem sikerült maradéktalanul felszámolnia a korábbi, nem EU-konform ketrecrendszereket. Az viszont elgondolkodtató lehet, hogy milyen szankciókkal lesz képes sújtani az EU azon országokat, amelyek az elkövetkezendő két hónapnyi türelmi idő alatt sem fog teljesen átállni az új, állatbarát technológiára. A Nyugat-európai piac igen fogékony az efféle animal-welfare kérdésekre, így minden bizonnyal el fogják utasítani az azon országokból érkező étkezési tojásokat, amelyek még nem alkalmazzák az új vívmányokat. Ezen gondolatmenetet követve felmerülhet, hogy az új szabályozásra kimondottan azért volt szükség, hogy ismét versenyképesek lehessenek az igen drágán üzemelő brit és egyéb telepek.

Persze a szabályhoz igazodnia kell Magyarországnak, a 2004-es EU-hoz való csatlakozásunkkor vállaltuk a kötelezettségeket. A kérdés persze az, hogy milyen átalakulást fog okozni az itthoni termelésben, illetve a tojás árában (ami nem csak a közvetlenül fogyasztásra szánt, hanem az élelmiszer alapanyagnak felhasznált tojásra is vonatkozik).

 Bevallom személyesen is "érintett" vagyok a témában, mivel volt alkalmam vizsgázni Ángyán professzornál az egyetemen, de úgy gondolom mégis tudok elfogultság nélkül írni a témáról.

Lemondott Ángyán József államtitkár. A laikusok számára ez csupán egy súlytalan hír, de azok, akik kicsit is jártasak az agrárpolitikában, tudják, hogy Orbán Viktor éppen most vesztette el egyik pajzsát. Ángyán professzor (csak azért se fogom államtitkár úrnak írni!) volt az, aki a szoci érában vezette a tárgyalásokat a gazdák részéről és közvetített köztük, valamint a kormány között a tüntetések alkalmával. Szakértelmével és a tüntetések során a gazdák körében szerzett elismertségével a Fidesz szépen be is húzta a sok-sok százaléknyi szavazót az ő segítségével. A választásoknak azonban vége, a választási törvény módosítva, ezzel elkerülhető a 2014-es bukás, tehát nem is okozhat olyan nagy problémát, ha a kormány módosít agrár-arculatán (is).

Fotó: Magyar Hírlap

A hírrel kapcsolatban igen érdekes, hogy szinte az összes, akár jobb, akár baloldali hírportál és sajtótermék viszonylag hitelesen írta meg a lemondás hátterében húzódó okokat. A Magyar Hírlapban is olvasható (bár csak második okként lett megemlítve), hogy az Ángyán József által képviselt kisgazdasági rendszer helyett a szaktárca vezetése inkább a részvénytársaságok érdekét kívánja majd a jövőben szem előtt tartani.

Amikor meghallottam, hogy Ángyán József tényleg beadta lemondását (korábban voltak híresztelések, hogy már többször is be kívánta nyújtani, de rendre lebeszélték róla) eszembe jutott egy ominózus Mezőgazdasági bizottsági ülés a Képviselői Irodaházban, amikor is Vancsura József meghívott vendégként vett részt az ülésen. Miközben éppen a Gabonatermesztők Országos Szövetségét ajnározta (amelynek ő az elnöke), említést tett arról, hogy a szövetség 1,2 millió hektárt integrál és körülbelül 1300-1400 gazdálkodót fog össze. Egy roppant bonyolult matematikai műveletsorozatot követően ki is derült, hogy az átlagos birtokméret az ő esetükben 800-900 hektárra esik. Nem hiszem, hogy ez lenne az "Ángyáni-ideál".

Ángyán prof. lemondása intő jel az emberek számára és mutatja, hogy a Fideszen belül is igen erős érdekellentétek vannak, illetve hogy működik az egyes érdekcsoportok lobbija. A nagyoké persze erősebb.

Azzal, hogy Ángyán elhagyta a kormány kötelékét, az általa bevitt szavazatokat viszi majd magával. Fontos kérdés, hogy melyik ellenzéki párt fogja tudni majd az így leszakadókat bevonzani.

Summa summarum: egyik szemem sír, mivel Ángyán József volt az egyetlen igazán jó szakember a kormány gárdájában, másik szemem viszont nevet, hiszen ő legalább nem adta fel elveit az államtitkári pozícióért.

Még 2011 november 9-én volt egy érdekes Mezőgazdasági bizottsági ülés a Képviselői Irodaházban, ahol a vita arról folyt, hogy az elháríthatatlan természeti károk (vis maior) térítésére létrehozott alapba egy bizonyos területnagyság esetén kötelező legyen a befizetés. A vita akkor lett igazán érdekes, amikor Szabó Rebeka, a Lehet Más a Politika (LMP) képviselője (egyébként a bizottság egyetlen női tagja) furcsa ötlettel állt elő. (Az ülésen készült jegyzőkönyv itt érhető el.)

Azt javasolta, hogy a legelő- és rétgazdálkodást folytató gazdaságok számára is legyen nyitott a vis maior alap, tehát önkéntesen ők is fizethessenek be a kasszába és amennyiben káreset éri őket, ők is részesüljenek kártérítésben. Felszólalásának ide tartozó részlete (jegyzőkönyv 10. oldal, 2. bekezdés):

"A másik pedig az, hogy az állattenyésztők tulajdonképpen részben kimaradnak ebből atörvényből, illetve konkrétan azok, akik legeltető állattartással foglalkoznak. Tudjuk, hogyezek az extenzív állattartási formák a környezet szempontjából is sokkal inkábbelőnyösebbek, és a rét, legelő, kaszáló, ezek nincsenek a törvény hatálya alatt. Én nem tudom,hogy miért nem lehet ezeket belevenni, nyilván egy valamiféle differenciált, kisebbkárenyhítési összeggel. Egyébként 2010 május-júniusában tudjuk, hogy mekkora esőzésekvoltak, hogy mennyi belvíz volt, és a Magyar Állattenyésztők Szövetsége szerint nagyon sokhúsmarha-, illetve juhtartó komoly károkat szenvedett, többek, kisebb gazdálkodókgazdálkodása ellehetetlenült. Én azt gondolom, valahogyan át kellene gondolni, hogy őrájukhogyan lehetne kiterjeszteni a kárenyhítést, főleg mert egyébként a kormány azt szoktamondani, hogy az állattenyésztés is fontos, és ezt is támogatja."

A fideszes honatyák persze rögvest támadásba lendültek. Arra kíváncsi lennék, hogy vajon férfiúi önbecsülésüket sértette, hogy egy nő hívta fel a figyelmüket egy ilyen súlyos kérdésre, vagy csak a bizottságban is meglévő 2/3-os többség bátorította őket fel annyira, hogy az ötlet mérlegelése nélkül ellentmondjanak neki, bár Ódor Ferenc még egészen finoman fogalmazott (jegyzőkönyv 10. oldal utolsó bekezdése és 11. oldal első bekezdése):

"Arra, amit Szabó Rebeka képviselő asszony mondott a területekkel, az extenzív állattartásban lévőkkel kapcsolatban, annyit, hogy azok általában azért ilyen értelemben egy kicsit kitettebb területek. Biztos, hogy mindent nem fogunk tudni ebbe behozni, mert akkor ott veszik el, amiresok forrást kell fordítanunk, tehát egy olyan, amihez földműveléssel kell, ahol meg kellszántani a területet, vagy növényvédelemnél sokkal nagyobb gondokat okoz, mint esetlegesenaz a rendkívüli időjárás, ami azért jóval kevesebb alkalommal jelenik meg, mint akár anövényi kultúrákban, a szántóföldi növényi kultúrákban megjelenő vihar vagy felhőszakadás.Értem a jó szándékot, csak azt gondolom, hogy ha mi mindenre mindig mindent kiterjesztünk,akkor pont arra nem jut, ami a legtöbb pénzt fogja felemészteni a termelőknél."

Alapvető probléma az, hogy az extenzív állattartást, a "low input" elv végett rögtön azzal azonosítják, hogy nem keletkezhet a területben nagy értékbeli kár. Pedig még mennyire, hogy keletkezhet! De erről majd kicsit később, inkább nézzük meg, hogyan rúgott óriási öngólt Font Sándor is (13. old. 6. bekezdés)!

"Tisztázzuk! Biztosítást olyan területre érdemes kötni,amelyen nagy a várható veszteségérték. Legelőnél ez nem nagy, de hektármennyiségbenviszont nagy, tehát rosszul járnának, mert a hektármennyiség után egy jelentős összegetfizetnének, miközben a várható veszteséget először is roppant nehéz lenne nevesíteni,valamihez mérni szeretné mindenki, hogy és mennyi a vesztesége önnek, amikor kisül a gyepegy legelőterületen, mihez képest mekkora a veszteség? Ennek nincs hozama,referenciaértéke, tehát amikor a piaci biztosító odamegy, én azt gondolom, fizikai képtelenségértéket és ezáltal veszteséget megállapítani."

Hogy mi is a hiba? Font Sándornak talán nincs állattartásból semmilyen ismerete? Hogy mondhat ilyet egy ilyen régi motoros? A gazdálkodó az előző években felhizlalt állatok alapján tudja bizonyítani, hogy mekkora volt a tavalyi hozam, illetve az elkészített bálák száma alapján is! A szénabáláknak és a felhizlalt jószágoknak is konkrét áruk van a piacon, így tehát könnyen meg lehet mondani, hogy mekkora kár is történt például egy belvíz alkalmával. Szabó Rebeka persze gyorsan fel is hívja a figyelmet a hibára:

"A Magyar Állattenyésztők Szövetsége jelezte egyébként, hogy a gyepterületek kieső hozamának meghatározásához is léteznek egzakt módszerek - nem tudom, hogy erről egyébként mi a minisztérium véleménye -, tehát hogy ez azért nem elvi lehetetlenség."

Hopsz.. Farkas Sándor (Fidesz) is gyorsan csatlakozott a vitához (15. oldal első bekezdése):

"Tudomásul kell venni, hogy a rég-, legelőgazdálkodás egy speciális területe amezőgazdasági tevékenységnek, mert ugyanúgy, ahogy itt elhangzott, hogy vannak bizonyosbelvizes évek vagy jó időjárású évek, van, amikor nem tudja lelegeltetni, vagy többszörikaszálással sem képes olyan jó minőségű terméket, szénát vagy akármilyen más egyébterméket betakarítani ezekről a területekről, és ez komoly gondot okoz." ... "Éppen ezért én azt szeretném mondani, hogy szerintem nem kellene ezzel, ennek a rét-, legelőgazdálkodásnak vagy ezeknek a területeknek az ebbe a törvénybe való beemelésévelennyit foglalkozni, mert az előtt már pont ennek az ellenkezője is elhangzott, hogy akkorművelésiág-változást kell végrehajtani."

A legelő- és rétgazdálkodás a mezőgazdaság egy speciális területe? A mezőgazdasági biotechnológia talán az, de a legeltetés biztos nem. Már csak azért sem, mert ez a legősibb állattartási forma. A kaszálások számától függ a termény minősége? (Persze az idősödő növényi állomány már eltérő minőséget ad, de ha májusban nem lesz jó minőségű a lucernaszénánk, akkor a következő kaszálástól nem fog javulni.) Ha egy legeltetéses állattartót természeti káreset ér, az rögtön váltson művelési ágat? Kicsit diszkriminatív kijelentés, nem?

Jakab István (Fidesz) már sokkal bölcsebben közelít a kérdés felé (16. oldal):

"Nagyon őszintén: ezt nem vitattuk ki, és ezért aztgondolom, egy egészséges párbeszéd ebben az ügyben a bizottság előtt is lefolytatható.Természetes, hogy az ártéri gazdálkodás egy külön kategória, az ártéren a gazdálkodó vállalta,az az ő ügye. Találkozunk azonban olyan esetekkel, amelyeket az élet produkál, amikor egyrendkívüli természeti katasztrófa kapcsán a legelőterületeket - ami nem ártéri - elönti a víz, éskell valami biztosítás. Én mint lehetőség mérlegelését vetem ezt fel; nagyon megfontolandó,hogy mint ahogy a kisebb gazdaságoknak lehetőséget adunk arra, hogy részt vegyenek aprogramban, ugyanúgy a rét-, legelőgazdálkodók számára lehetőséget kellene biztosítani,hogy amennyiben be kívánnak szállni a programba, akkor ez számukra lehetővé váljon. Aztgondolom, hogy ezzel senkinek a jogait nem korlátozzuk, sőt esélyt, lehetőséget adunk aválasztásra az összes szakmai szempont mérlegelése és figyelembevétele mellett. Eztállattenyésztőként nagyon jó szívvel ajánlom megfontolásra, szerintem biztos, hogy ebbenkialakítható egy jó szakmai kompromisszum."

Jakab István véleménye után egy érdekes fordulat következik be, a fideszes képviselők többsége behúzza a féket. Ez persze nem akadályozta meg Feldman Zsolt helyettes államtitkárunkat abban, hogy szorosan beálljon Farkas Sándor mellé a díszpintyek sorába (23. oldal, utolsó előtti bekezdés):

"Több szakmai érv elhangzott, amelyekkel egyet tudok érteni, tehát hozamértékcsökkenést ezeknél a területeknél képtelenség számolni, nincs rá szakmai módszertan, amivelezt meg lehetne oldani, és éppen ezért egyszerűen nem kezelhető biztosítási vagy ilyenkockázatkezelési szempontból."

A következtetéseket vonja le mindenki maga. Szabó Rebeka ötletét egyébként Varga Géza jobbikos képviselő is támogatta (szóval ennyit a notórius nácizókról!).

Ui.: Az idézetekben lévő szóközhibákért felelősséget nem vállalok, Schmitt+C - Schmitt+V technológiával dolgoztam.