Magyar Asztal

Törökország legnagyobb tejipari vállalata, a Sütas feldolgozó üzemet vásárolt Bukarestben. A gyár korábban egy Tnuva nevű izraeli cég tulajdonában állt, ám annak csődbemenetele óta nem folyt feldolgozás a tejüzemben. Muharrem Yilmaz, a vállalat elnöke egy beszédében elmondta, hogy mostani beruházásukkal az Európai Unió piacai felé szeretnének nyitni.

Törökország évek óta folyamatosan fejleszti mezőgazdaságát, főleg a húsmarha ágazaton belül voltak igen jelentős Európai Unióból történő felvásárlások. Bár jellemzően a húsmarhákra volt jelentős török kereslet, rengeteg tejhasznú állatot, legfőképp holstein-fríz fajtájú üszőket vásároltak. Már akkor biztosan tudható volt, hogy Törökország nem pusztán vágóállatokat vásárol, hanem létre kívánja hozni saját tenyészállományát.

A rohamosan fejlődő török gazdaság immáron eljutott arra a szintre, hogy az Európai Unió országaiban is megvesse lábát, amelyre a szóban forgó gyárvásárlás is remek példa.

Fontos kérdés, hogy képesek lesznek-e alapanyaggal ellátni a romániai tejtermelő telepek az újrainduló üzemet, vagy importra szorulnak majd?

Egy szó mint száz: oda kell figyelnie a magyar agráriumnak a hasonló külföldi eseményekre, hiszen rövid időn belül meghatározó hatásokat eredményezhetnek, amelyek hazánk gazdaságára is befolyással lehetnek.

Erdélyország bizony sok magyar számára valóban a Tündérkertet, a varázslatos tájakat és a természetközeliséget jelenti. Jómagamnak is, - hála Istennek - több alkalommal volt lehetőségem megfordulni Erdélyben, Székelyudvarhelyen át a Fogarasi-havasokig, Torockón át a Békás-szorosig. A legnagyobb csalódás mindig a gyönyörű természeti kincseket körülvevő környezet állapota jelentette.

Mind a Sebes-Körös partján, mind pedig a Szent Anna tónál ugyanaz a látvány fogadott minket: itt is, ott is egy-egy papírzsebkendővel letakart emberi piszok, sörösdobozok halmai, chipses- és nylonzacskók mindenfelé. Számomra vérlázító volt azt tapasztalni, hogy egy olyan természeti kincsre, mint például a Szent Anna tó, egyáltalán nem vigyáz a román hatóság. Megkockáztatom, hogy én még a tóban való fürdőzést is megtiltanám, hiszen ez a tó csupán a lehulló csapadékból nyeri vízutánpótlását, így tehát vizének állapotára, élővilágára sokkal jobban oda kell(ene) figyelni, mint bármely "átlagos" állóvíz esetén. De ez csak a jéghegy csúcsa.

Rengeteg helyen lehet látni, hogy a románok egyszerűen csak legurulnak a vadonatúj dacia-val a folyópartra, kipakolnak a kocsiból, esznek és isznak, majd minden hulladékot a helyszínen hagyva tovább állnak. Önkénytelenül is a Függetlenség napja című film jut eszembe, amelyben is az Egyesült Államok elnöke sáskának titulálja a Föld elfoglalására, annak nyersanyagkészletének felélésére törekvő földönkívülieket. (Itt megjegyzem, hogy az ember is azért kutatja a világűrt, hogy új, élhető bolygóra költözhessen, ilyenformán tehát nem különbözik a filmben bemutatott fajtól!) A hasonlat azt hiszem megállja a helyét.

Örömmel olvastam tehát a hírt, hogy a román kormány a piknikezést szigorító törvényt fogadott el, mely a korlátozza a tűzrakás, a parkolás és sok egyéb szabadidős tevékenység helyét. A törvényt természetesen sokan bírálják, mivel igen magas bírsággal sújthatják az azt megszegőket, illetve mert a társadalom döntő része nem kíván megválni régi, jól bevett szokásától.

Persze jobb későn, mint soha, ugyanakkor furdal a kíváncsiság, hogy mégis hogy válhatott keleti szomszédunk az Európai Unió tagjává addig, amíg ilyen mérhetetlenül alapvető, teljesen általános szabályozás nem volt még megalkotva?! Kapjunk a fejünkhöz emberek, Magyarországon tűztilalom idején egy cigarettacsikk eldobásáért is súlyos büntetések járnak, akárcsak az illegális szemétlerakásért (ami ennek ellenére persze virágzik), és amióta az eszemet tudom, közel sem voltak a magyar pihenőhelyek, erdők és folyópartok olyan szemetesek, mint amilyet tucatszám látni románlakta területeken.

Szeretném hangsúlyozni, hogy nem volt célom e cikkben soviniszta hangnemet megütni, sem burkoltan, sem pedig direkt. Csupán a tapasztalataimra alapozott tényeket közöltem.

Immáron Romániában is megjelent a H1N1 vírus, hallható a híradás kora délelőtt óta. Egy 30 éves nő New Yorkból érkezett haza és az első rosszullétek után a vizsgálatok bebizonyították, hogy sertésinfluenzával fertőzött. 99% bizonyosságú a teszt, de azért még Londonba is küldenek fel mintát vizsgálatra.

Bízom benne, hogy nem fog pánik kitörni az eset miatt, hiszen Bukarest nincs is olyan messze tőlünk, mint mondjuk Szingapúrtól az USA. (Az előbbi államban már több megbetegedést is regisztráltak, mindegyik esetben az Egyesült Államokból hazaérkező emberről van szó.)

Pedig éppen két hete annak, hogy a manna.ro oldalon olvasható cikkben a román egészségügy miniszter, Ion Bazac kijelentette, hogy felkészültek a vírus leküzdésére. Még szimulációs gyakorlatot is szerveztek.

Summa summarum; az A/H1N1 már a spájzban van, kiváncsian várom mikor lesz esedékes az első magyarországi diagnosztizálás.