Magyar Asztal

• Állami eszközöket bevetve feltámasztjuk a kivitelre és kiváló minőségű élelmiszerek előállítására képes magyar feldolgozó és élelmiszeripart, az alapanyagot szolgáltató mezőgazdasággal együtt.
• A vidéki munkanélküliség jelentős részére az újraélesztendő feldolgozó- és élelmiszeripar, valamint az alapanyagot nyújtó mezőgazdaság, azon belül is a kiváló minőség és a munkaerőigényes biotermesztés nyújt megoldást.
• Elővásárlási jogot biztosítunk első helyen a Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-n belül kialakított Nemzeti Birtokpolitikai Központ, valamint a fiatal és helyben gazdálkodók számára.
• Kezdeményezzük a hatályos földtörvény olyan irányú módosítását, amely megakadályozza a külföldiek földtulajdonszerzését a moratórium lejárta után is.
• Hosszú távú kedvezményes haszonbérleti szerződéssel földhöz juttatjuk a vidékre költözni szándékozó fiatalokat, kezdeményezve, hogy az önkormányzatok kedvező háztelekhez jutást biztosítsanak számukra.
• A külföldiek és jogi személyek földtulajdonszerzési tilalmát fenntartjuk 2011 után is, akár EU-tagságunk megkérdőjelezése árán is.
• Minden lehető eszközzel védjük élelmiszerpiacainkat, a multiknál a „80% hazai – 20% külföldi” arány biztosítását a versenyjog felülvizsgálatával. (emlékeztek a Gráf által erőltetett kódexre és hogy a Verseny Hivatal keresztülhúzta azt? a szerk.)
• A Vidék Bankján keresztül biztosítjuk az elnyert támogatások előfinanszírozását.
• Üzemi és térségi szinten az ökológiai és gazdasági szempontból vegyes gazdálkodást, a növénytermesztés és állattenyésztés helyes arányának helyreállítását, a tájgazdálkodást támogatjuk.
• Az importtermékekkel szemben a hazaival azonos, emeltszintű minőségi elvárásokat támasztunk.
• A gazdasági haszonállatoknál bevezetjük az „Állatvédelmi szempontból elismert termelési mód” védjegyet, támogatjuk a hagyományos tartási módokat.
• Támogatjuk a hagyományos módon előállított, génmódosítás és adalékmentes helyi alapanyagokból készített élelmiszereket.

A teljesség igénye nélkül. Vastagon kiemeltem a számomra igen fontos pontot, hiszen én is vidéken, földművelésből és állattenyésztésből kívánok a közeljövőben megélni.

Ti csináltátok már szénában? Netán szalmán? Akinek volt alkalma kirpóbálni, az tudja, hogy nem mindegy! Járjuk csak körül a témát, hogy mi is a különbség a széna és a szalma között, mert sem szakmai, sem pedig világi vagy bohém értelemben nem mindegy, hogy melyikről is esik szó. Szóval ami most jön, az nem csupán az agrárbetyárság iránt érdeklődök látókörét tágítja. Általános műveltségi lecke következik!

Először vegyük górcső alá a szalmát! A szalma nem más, mint learatott gazdasági növények szára. Általában a gabonafélék és a kukorica szárát értjük ezalatt. Persze a szalmához hozzátartozik a növény kalásza is, melyből előzőleg kicsépelték a szemeket. A gabonák kalászán pedig ott vannak azok az átkozott toklászok, melyek azon túl hogy hegyesek, még az állatok emésztőszerveit is képesek kikezdeni. Ezen kívül a ruhába is beleragad. Elég dühítő...

A szalmát a jószágok alá használják alomnak. Az alom és az állatok trágyája alkotja az istállótrágyát, melyet visszaszórva a földekre pótolható a talajból a növényekkel kivett tápanyagok döntő többsége. A szalma tehát a beérett, elsárgult növények szára. Kemény, száraz, könnyen törik. Takarmányozási szempontból nem megfelelő, mivel nyersrost tartalma nagyon magas, ezen belül magas az állat számára emészthetetlen ADL (acid detergent lignin) tartalma. Kevés fehérjét és kevés energiát tartalmaz. Szóval nem érdemes az állatok táplálását a szalmára alapozni.

A széna nem mellékterméke a növénytermesztésnek. A széna előállításához direkt a megfelelő növényeket kell kiválasztani. Ilyenek általában a lucerna, vöröshere, olaszperje, stb... Ami a legfontosabb, az a betakarítási idő. Míg a szalma a teljesen beért, elfásodott szárú növények kaszálásakor keletkezik, addig a szénát akkor kaszálják, mikor a növény éppen elkezd bimbózni. Ebben az időszakban a legoptimálisabb a növény fehérje-, rost- és energiaaránya. Ezt követően a lekaszált növényt sorokba rendezik (rendsodróval) és pár napig hagyják száradni. Eközben érdemes párszor átforgatni a rendeket, hogy az alsóbb rétegek ne fülledjenek be, ne kezdjenek el penészesedni.

A jó széna puha szálú, kevésbé törékeny és illatos. Roppant fontos takarmánya a kérődzőknek és a lovaknak. Manapság 350kg körüli bálák formájában tárolják. Ekkor már nem alkalmas a benne/rajta való hempergésre a nagy tömörsége miatt. Szóval a humán élvezeti értéke nem túl nagy. Ami a népnek kell az a ma még Erdélyben megtalálható szokás; keretekre rakják a szénát, hogy belül is érje levegő, vagy nagy asztagokba halmozzák. Ezek elég könnyű szerkezetűek ahhoz, hogy az ember valami úton-módon bejusson a rakásba, valamint a felületük is puha.

Azt hiszem a kérdésre megkaptátok a választ! Aki pedig megmondja, hogy melyik filmből vannak a screenshot-ok, az kap egy virtuális vállonveregetést! ;)

"Megfelelő képesítéssel és öt év szakmai gyakorlattal 22 szakterületre regisztráltathatják magukat az agrárgazdasági és az agrár-vidékfejlesztési szakértők, az alap regisztrációs díj 5 ezer forint - az erről szóló és pénteken hatályba lépő földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszteri rendelet a legutóbbi Magyar Közlönyben jelent meg.

A rendelet melléklete sorolja fel a 22 fő szakterületet, valamint az ezek alá tartozó részterületeket. Például a borászat mint fő szakterület szőlőbor és gyümölcsbor részterületekre oszlik. Fő szakterület még - egyebek mellett - a szántóföldi növénytermesztés, az állattenyésztés, a termésbecslés és a vállalati gazdálkodás is. A bioenergia fő szakterület - részterületként - magába foglalja a az energianövények termesztését, feldolgozását, a biogáz előállítását és a biomassza feldolgozását is.

A rendelet másik melléklete a szükséges szakképesítéseket határozza meg. Például a bioenergiai szakértő okleveles mezőgazdasági vagy agrármérnök lehet.

A szakképesítéssel és 5 év gyakorlattal rendelkező jelöltnek a szakértői tevékenység megkezdését a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterhez kell bejelentenie. Ha megfelel a feltételeknek, akkor felkerül a minisztérium honlapján megtekinthető szakértői névjegyzékbe.

A bejelentés díja 5 ezer forint. Ezért egy fő- és egy részterületet lehet bejelenteni. Aki több részterületet is regisztráltatni akar, annak további 2-2 ezer forintot kell fizetnie. A több fő szakterületnél az 5 ezer forint többszöröződik.

Aki már rendelkezik érvényes szakértői engedéllyel, azt a miniszter nyilvántartásba veszi, és szakértői tevékenységét időkorlát nélkül folytathatja."

- MTI -

Engedjétek meg hogy lefordítsam a felül írottakat: pénzért kikerülhet az ember az FVM egyik linkje alatt található oldalra, a májerlistára. Ha nagyon májer vagy, akkor több dellát kell csengetni. Nyilván ez nagyon nagy biznisz valakinek. Menten rá is csaptam a listára, gondoltam lecsekkolom az ex egyetemi tanáraimat. A többtucat közül egy sem volt fenn a listán. Ők bizonyára nem tartják magukat elég májernak. Pedig aki a mezőgazdasági témakörben MTA tagságig viszi nyilván nem hülye. Ha valaki, akkor egy doktorátussal rendelkező jóember felkerülhetne arra a Schindler-féle szösszenetre. Ha gondoljátok keresgéljetek ti is. Tiszta iwiw. Már csak a képek hiányoznak...

Az egész növénytermesztés alapja a jó vetés. A szó eredeti jelentése a dobást, a magok elszórását jelenti, s kezdetben valóban így történt a növényi magok talajra juttatása. A vetés precíz kivitelezésének fontosságát mi sem példázza jobban, mint régi közmondásunk;

"Ki mint vet, úgy arat."

A vetés tehát alapjaiban meghatározza, hogy mekkora termést várhatunk betakarításkor. De ha ma már nem csupán a talajra való rendszertelen kiszórást jelenti a vetés, akkor mégis mik azok a tényezők amikre oda kell figyelni?

Az első megfigyelések egyike volt, hogy a vetést végzők nyomában rögtön megjelentek a magokat felszedő madarak. A vetési varjú ezen rossz szokásáról kapta a nevét is. Ezt követően feltűnt a gazdáknak, hogy a csomóba szórt magokból kikelő növények idővel elmaradnak a fejlődés ütemét illetően a szellősebben vetett helyeken élőkkel szemben.

Már Vergilius is rájött, hogy ha egyre nagyobb termést akar learatni, akkor vetőmagnak a jó minőségű, egészséges és nagy szemeket kell kiválogatni. Ezzel elkezdődött a növények szelekciója, nemesítése is, valamint felértékelődött a vetőmag. Ebből következtetve a vetőmagok minél jobb kihasználása fontos kritérium kellett volna hogy legyen. Csak a középkorban váltotta fel a szórva vetést a sorokba történő magkiszórás. Ekkorra már elterjedt volt hogy a magot az előzőleg felszántott talajra vetették ki. (Korábban a műveletlen tarlóra vetettek és ezt szántották be.)

A sorbavetés lényege a kiszámítható vetőmagszükséglet, azaz a pazarlás elkerülése. A rendezett sorokba vetett növények nagyobb termést hoztak, hiszen egymással nem versengtek a vízért és a tápanyagokért, valamint aratásuk is könnyebb volt.

Mindez persze nem ment olyan precízen mint manapság, hiszen a barázdába iránya függött az ekét vontató állatoktól, az eke szarvát igazító gazdától, a keletkező rögöktől és még sok egyébtől. Az elgondolás tehát már megvolt, de a technikai háttér már nem volt képes kiszolgálni az igényeket.

Erőteljes terméscsökkentő hatása volt még annak is, hogy a kezdetleges földművelési technikával nem megfelelő mélységbe juttatták a magokat. Emiatt a túl mélyre szórt szemek nem tudtak kicsírázni. Ezen hatás kiküszöbölésére már akkor is voltak törekvések, így pl. az összekovácsolt láncok vontatása, mely a felszántott talajt egyenletesebbé tette.

A problémák tehát adottak: megfelelő mélységre, megfelelő távolságra és lehetőleg egyenes sorokba kijuttatni a magot. A feladatra csak a traktorok és az összetettebb vetőgépek voltak képesek. Az első próbálkozások meglehetősen nyögvenyelősre sikerültek, hiszen a gépóriások nem bizonyultak alkalmasnak a felszántott talajon való közlekedésre, mivel letaposták azt, vagy egyszerűen beragadtak a puha földbe.

 Mára már olyan vetőgépek vannak forgalomba, amelyek pontos információval látják el rendszeresen a traktort vezető gazdát a kijuttatott vetőmagok mennyiségéről, valamint képesek a szemenkénti vetésre. Ily módon ki lehetett kísérletezni, hogy melyik növénynek mekkora területre van szüksége az opimális fejlődéshez. Megjelent a sortávolás fogalma. A kalászosok optimális sortáva általában azonos, 12cm körüli, ezért ezt gabonasortávnak nevezi a szakmai. A kukorica ún. kapás növény, tehát a sorok között egy kapálást végző embernek el kell férnie. A törökbúzát tehát 75cm-es sortávra vetik.

A legmodernebb gépeken állítható a vetési sortáv, ahogy az a fenti képen látszik. Látható tehát, hogy nem is olyan egyszerű dolog a mindennapi kenyerünk megsütéséhez szükséges búza előteremtése! Komoly gépekkel és komoly szaktudással kell rendelkezni ha valaki igazán sikeresen és gazdaságosan akar gazdálkodni. A technológia hátulütője persze az ára. Nem olcsó egy ilyen eszköz! Egy komoly vetőgép ára jócskán hatszámjegy felett van. Mindezt persze még ember irányítja, holott a legmodernebb helyeken már műholdas jel alapján koordinál a traktor, így valóban vízmértéket megszégyenítő katonás sorok kaphatók.

A sertések folytonosan jeleket adnak egészségi állapotukról, jólétükről és teljesítményükről. Ezen jelek megértése művészet, akárcsak felhasználásuk a takarmányozás megfigyeléséhez és javításához, állatvédelemhez és istállózáshoz.

Az állatorvos és sertésrajongó Jan Hulsen és Kees Scheepens által írt Sertések jelei saját szakvéleményükön, valamint saját és más gazdák gyakorlati tapasztalatain alapszik. Megalkották ezt a gazdagon illusztrált könyvet, mely ideális gyakorlati útmutató és jelentős ismeretterjesztő könyv is. Fontos, hogy ne vonjunk le elhamarkodott következtetéseket, inkább tegyük fel a három kérdést: Mit láttam? Miért történt? Mit jelent?

- ThePigSite -

Sajnos a könyv csak holland, német és francia fordításban jelent meg. A magyar szaksajtó meglehetősen szegényes és nem utolsósorban roppant drága is. A Sertések jelei internetes ára 28.5£, kb. 8500 forint.