Régi kifejezés, hogy valaki a falu bikája. De honnan is ered ez a mondás? A válasz egészen egyszerű...
Már a régi időkben is felismerték, hogy a hím szarvasmarhák, tehát a bikák tartása roppant költséges és mivel tejet nem adnak, így a tartásuk sem túl gazdaságos. Ezért csak azokat az egyedeket tartották meg, amelyekről úgy vélték, hogy érdemes apaállatnak megtartani. A rostán kihullott egyedek pedig mentek szépen a böllérhez, természetesen némi hizlalást követően. Tehát csak a legjobbak maradhattak meg.
Ez így működött hajdanán és hogy megy most? Most is megy az erős szelekció, de nem csupán a látszat a lényeg! Lássuk, milyen próbákon kell helytállnia egy tenyészbika jelöltnek! Ezen kívül ami a partnert illeti, lejebb kellett hogy tegyék a lécet a bikák, mivel ma már (az esetek többségében) nem természetes úton történik a megtermékenyítés, hanem mesterségesen. Itt jönnek képbe az ún. nyakkendős bikák, tehát az inszeminátorok és persze a műhüvely. Így már nem is hangzik olyan jól nem? :P
Az első természetesen a származás, mivel tenyészbikának csak ismert termelésű egyedek utódját választjuk. Például egy kiváló tejtermelő anya és egy hasonló tulajdonságot örökítő apa keresztezéséből születő bikaborjúból lehet tenyészállat jelölt. Amennyiben ez megvan és feltételezhető, hogy a született borjú is jó géneket fog örökíteni, esélye van rá, hogy egy teljesítményvizsgálaton essen át. A teljesítményvizsgálatnak sok-sok különböző módja van, amelyre az olvasók türelmének megőrzése érdekében inkább nem térek ki.
Nem csupán azt figyelik, hogy mekkora a bika hágókedve (libidója) de számít, hogy megfelelő mennyiségű spermát adjon le, azon belül az aktív spermiumok aránya is döntő szerepű, valamint hogy az állat ne örökítsen ismert betegséget.
Mindezeken túl egyes kutatások szerint érdemes vizsgálni a bikák herezacskójának körméretét, mivel abból lehet következtetéseket levonni a termékenyítőképességre is. Itt megdől az a mondás, hogy nem a méret a lényeg. :P
A kis harcosokat először mikroszkóp alatt vizsgálják meg és ha elég nagy arányú a mozgó spermiumok aránya, akkor egy fagyasztási kísérletnek vetik alá őket.
Mindezek után kerülhet sor néhány tehén vemhesítésére, majd azok termeléséből egyenesen következtethetünk a bika további létjogosultságára. Persze egy-egy tenyészbikának heti egyszer kell spermát adnia, de akkor 2-3 alkalommal, tehát azt sem mondhatnánk, hogy túl lennének hajszolva.
Amennyiben a férfi olvasók sikeresen lemérték a herezacskójuk körméretét, feltenném a kérdést, hogy ezen feltételek mellett ki vállalná a falu bikája szerepet? :P
A géntechnológia egy újabb csodája, amelyet persze nem azért fejlesztettek ki, hogy akkor is megtaláljuk a húst a hűtőben, ha kiégett benne a lámpa.
A kutatók szerint a módszerrel humán betegségek vizsgálatára is lehetőség van. Az embrióba való génbevitel roppant költséges, így a transzgént hordozó egyedekkel kívánnak majd fedeztetni normál sertés kocákat, hogy további transzgénikus generációkat kapjanak.
A fajta egyedeinek szuperizmoltságát nem szteroidok okozzák. A közel száz éves nemesítés során mindig a legnagyobb izomtömeggel rendelkező egyedeket használták továbbtenyésztésre mind a tehenek, mind pedig a bikák részéről. Így az utódok egyre nagyobb és nagyobb izomképzése lett a jellemző. Ehhez a tenyésztési módszerhez persze elengedhetetlen a mesterséges termékenyítés, az inszeminálás.
