Magyar Asztal

"A legújabb teljesítményvizsgálati eredmények alapján a világ legtöbb országában továbbra is az amerikai tenyésztésű és tulajdonú O-Bee Manfred Justice (közismertebb nevén O-Man) vezeti a holstein-fríz tenyészbikák rangsorát. Emellett az első tízben is többségben vannak az utódai. A fajta tenyésztéstörténetében már most egyedülálló jelentőségű bika ezzel hetedik éve bizonyul fajtája legértékesebb képviselőjének. Bár a teljesen globalizált szarvasmarha-tenyésztésben a legjobb bikák sorrendje a módszerek különbségei miatt is mutat eltéréseket országonként – a kanadai, francia, illetve olasz rangsorban O-Mant másodikként rangsorolták –, jellemző, hogy az egyesült királyságbeli DairyCo breeding+ mesterséges termékenyítő vállalat január elején kiadott listáján csak egyetlen, nem O-Man vérvonalú bika tudott bekerülni az első tízbe."

- mmgonline -

A szarvasmarhatenyésztésen belül is a holstein-fríz fajta nemesítése - ha lehet így fogalmazni - a legglobalizáltabb. Földrészeken és óceánokon át hozzák-viszik a legjobb, vagy legjobbnak vélt örökítőanyagot, ezzel igyekezve az otthoni állomány teljesítményét javítani. A legjobban O-Bee Manfred Justice bizonyul hosszú évek óta, sőt, a rangsorban alatta álló bikák pedig az ő ivadékai. Éppen ezért veszélyt is rejt a dolog, mégpedig aképpen, hogy ha mindenki a favorit bikák spermájával termékenyíti állományát, előbb vagy utóbb világszerte kialakul egy roppant hasonló genetikai állománnyal rendelkező populáció. Amennyiben kialakul egy homogén génállomány, a genetikai leromlás a következő lépcsőfok, hiszen akár Új-Zélandról, akár Kanadából próbál valaki vásárolni génfrissítés céljából tenyészállatot vagy termékenyítő anyagot, az is ugyanazon felmenő leszármazottja.

A O-bee Manfred Justice hegemóniájának bizony megvan a hátulütője is. Ezért nem szabad minden esetben csak a legjobbat választani. Fenn kellene tartani a lehető legváltozatosabb genetikai állományt.

Az amerikai Select Sires holstein tenyészbika rangsora.

Régi kifejezés, hogy valaki a falu bikája. De honnan is ered ez a mondás? A válasz egészen egyszerű...

Már a régi időkben is felismerték, hogy a hím szarvasmarhák, tehát a bikák tartása roppant költséges és mivel tejet nem adnak, így a tartásuk sem túl gazdaságos. Ezért csak azokat az egyedeket tartották meg, amelyekről úgy vélték, hogy érdemes apaállatnak megtartani. A rostán kihullott egyedek pedig mentek szépen a böllérhez, természetesen némi hizlalást követően. Tehát csak a legjobbak maradhattak meg.

Ez így működött hajdanán és hogy megy most? Most is megy az erős szelekció, de nem csupán a látszat a lényeg! Lássuk, milyen próbákon kell helytállnia egy tenyészbika jelöltnek! Ezen kívül ami a partnert illeti, lejebb kellett hogy tegyék a lécet a bikák, mivel ma már (az esetek többségében) nem természetes úton történik a megtermékenyítés, hanem mesterségesen. Itt jönnek képbe az ún. nyakkendős bikák, tehát az inszeminátorok és persze a műhüvely. Így már nem is hangzik olyan jól nem? :P

Az első természetesen a származás, mivel tenyészbikának csak ismert termelésű egyedek utódját választjuk. Például egy kiváló tejtermelő anya és egy hasonló tulajdonságot örökítő apa keresztezéséből születő bikaborjúból lehet tenyészállat jelölt. Amennyiben ez megvan és feltételezhető, hogy a született borjú is jó géneket fog örökíteni, esélye van rá, hogy egy teljesítményvizsgálaton essen át. A teljesítményvizsgálatnak sok-sok különböző módja van, amelyre az olvasók türelmének megőrzése érdekében inkább nem térek ki.

Nem csupán azt figyelik, hogy mekkora a bika hágókedve (libidója) de számít, hogy megfelelő mennyiségű spermát adjon le, azon belül az aktív spermiumok aránya is döntő szerepű, valamint hogy az állat ne örökítsen ismert betegséget.

Mindezeken túl egyes kutatások szerint érdemes vizsgálni a bikák herezacskójának körméretét, mivel abból lehet következtetéseket levonni a termékenyítőképességre is. Itt megdől az a mondás, hogy nem a méret a lényeg. :P

A kis harcosokat először mikroszkóp alatt vizsgálják meg és ha elég nagy arányú a mozgó spermiumok aránya, akkor egy fagyasztási kísérletnek vetik alá őket.

Mindezek után kerülhet sor néhány tehén vemhesítésére, majd azok termeléséből egyenesen következtethetünk a bika további létjogosultságára. Persze egy-egy tenyészbikának heti egyszer kell spermát adnia, de akkor 2-3 alkalommal, tehát azt sem mondhatnánk, hogy túl lennének hajszolva.

Amennyiben a férfi olvasók sikeresen lemérték a herezacskójuk körméretét, feltenném a kérdést, hogy ezen feltételek mellett ki vállalná a falu bikája szerepet? :P