Magyar Asztal

Egyesek szerint az idei évben az ipari és a szolgáltatási szektorból az államkasszába befolyó összeg legjobb esetben is stagnálni fog, s az agrárium lehet az idei év megmentője. Persze a gazdálkodók szerint semmiféle időjárás nem kedvez a mezőgazdaságnak, mert ha éppen nem az aszállyal van a baj, akkor olyan mennyiségű csapadék hullik le, amely megakadályozza a földmunkákat, vagy éppen a betakarítást.

A tavalyi extrém aszályos év után nagy reménnyel indult neki a 2013-as évnek talán az egész ország, de a mezőgazdasági szektorban dolgozók mindenképp. Azzal persze nem számolt senki, hogy március végén még bokáig érő hóban fogunk gázolni, s az ország egyes területein talán még a húsvéti nyúl is szánkón fogja húzni a hímes tojásokat.

Annyit már most belát mindenki, hogy a pillangósok (lucerna, vörös és fehér here) ápolása biztosan ki fog tolódni, holott ezen állományok fogasolása szükséges a későbbi gyomosodás elkerüléséhez, illetve a vetett növény intenzív növekedéséhez.

Amennyiben az elolvadt hó, és az április közepéig várható csapadék sokáig a földeken fog állni, úgy akár még a kukorica vetése is várathat magára. Természetesen mindez felületes spekuláció, amellyel csupán annyi a célom, hogy rámutassak: az agráriumra alapozni a költségvetés sikerességét a jelen gazdasági körülmények között igen bátor dolog! Egy felelősen gondolkodó gazda már most azon törheti a fejét, hogy mennyit fizessen be a vis maior alapba, illetve hogy hogyan tudja a belvíznek jobban kitett területeket a lehető leggyorsabban kármentesíteni.

A kormányzat helyében pedig már február óta azon törném a fejem, hogy hova lehetne levezetni, illetve a júliusi és augusztusi hőség idejére raktározni a most lehulló csapadékot. Mert az is biztos, hogy később nagy szükség lesz a most elfolyó, kárba vesző vízre!

"Megszüntetné az élelmiszer-kiskereskedelmi polcpénz „multiadó” jellegét és visszaszorítaná az áruházláncok önköltség alatti értékesítését az Orbán-kabinet – derül ki a megvitatás előtt álló kormányprogram vidékfejlesztési fejezetéből. A koncepció az élelmiszer-ellátást a helyi piacokra építve képzeli el. A tervek szerint csökkennének az agrár-foglalkoztatási és a termelői adminisztrációs terhek. Államosítanák a magántulajdonba került vízközműveket és visszaszereznék a nemzeti szuverenitást az energiaellátó nagyrendszerek felett is. A kabinet fenntartaná az ország gmo-mentességét és fellépne a határokon átnyúló „ökogyarmatosítás” ellen. 

Agrár- és vidékfejlesztési stratégiánkat arra építjük, hogy „tiszta és élő környezetben egészséges és biztonságos élelmiszert” állítunk elő, melynek egyik alapkövetelménye az ország gmo-mentessége, a genetikailag módosított szervezetek és termékeik távoltartása – fogalmaz a dokumentum. A kormány megfordítaná az élelmiszer-előállítás eddigi irányát és azt "belülről kifelé" szervezné meg: az új sorrendben a helyi ellátás foglalná el az első pozíciót, utána a regionális, az országos és az exportkereskedelem következne. Ennek megfelelően a helyi élelmiszertermelés és a helyi piacok fejlesztése kapna hangsúlyt.
A kabinet a jogi keretek szigorításával és a szankciók növelésével visszaszorítaná az áruházláncok önköltség alatti élelmiszerértékesítését és megszüntetné a „polcpénz” „multiadó” jellegét. Ezzel erősítené a hazai vállalkozások helyzetét a tisztességtelen kereskedelmi láncok visszaéléseivel szemben – állapítja meg a vidékfejlesztési fejezet.
Az elképzelések szerint csökkennének az agrárfoglalkoztatási és a termelői adminisztrációs terhek. Az erőforrás-gazdálkodásban egy „nemzeti vízprogram" jönne létre, amely az ivóvízbázisok nemzeti hatáskörben tartására koncentrálna. A kabinet államosítaná a közösségi tulajdonba került vízműveket, illetve  minél nagyobb arányban visszatartaná az ország területére érkező vízkészleteket. Környezetvédelmi stratégiája részeként visszaszerezné a nemzeti szuverenitást az energiaellátó nagyrendszerek felett is. További intézkedésként visszaállítaná a palackok betétdíjas rendszerét, illetve kedvező ár- és díjrendszerrel országos szelektív hulladékgyűjtést vezetne be. A nemzetközi egyezmények betartásával elejét venné a hulladékok beáramlásának, az úgynevezett „ökogyarmatosításnak” is.

Az ország gmo-mentességének megőrzése, illetve a génmódosított növényfajták vetőmag-forgalmazásának és szabadföldi termesztésének tilalma mellett a kormány újraépítené a hagyományos haszonnövény- és haszonállat-fajták génmegőrzési hálózatát. Ezen kívül felújítaná az 1970-es években már megfogalmazott fehérjeprogramot is, amellyel lehetővé válhat a takarmányozásban és az élelmiszerekben felhasznált, nélkülözhetetlen fehérjehordozók hazai megtermelése – áll a dokumentumban."

- agromonitor -

Kiváncsian várom, hogy ezen törekvések közül mennyit fog véghezvinni a Fidesz.

Elgondolkodtató az a tény, hogy a Római Birodalom fénykora idején kb. 300 millió ember élt a Földön és ma egyes becslések szerint bolygónk lélekszáma meghaladja a 7 milliárdot! Hogy mi a tragikus a két adatban? Csupán az, hogy jelenleg kevesebb ivóvíz áll rendelkezésére a hét milliárd embernek, mint másfél évezrede a 300 milliónak!

Mindenki tudja, hogy a modernkori háborúk már nem a kőolajért fognak folyni, hanem az ivóvízért. Persze, lehet legyinteni, hogy ez úgy hülyeség, ahogy van, de nem véletlenül folyt sok-sok évig háború a Golán-fennsíkért például.

A víz az úr. Lehet az ember alultáplált, lehet híján az informatikai cikkeknek, hordhatja ugyanazt a ruhát akár évtizedekig is, de innia minden nap muszáj. A víz a legdrágább kincs.

Gondoljunk erre minden nap! Az ivóvízzel való takarékoskodás a legöbb esetben nem jelent különösebb fáradalmat, hiszen olyan apróságokon múlik pár liter megspórolása, mint például, hogy nem folyó víz mellett mosunk fogat vagy borotválkozunk. Amikor nincs szükség a vízre, zárjuk el a csapot!

A mocsarak kiszáradnak, a talajvíz szintje egyre mélyebbre szivárog elsivatagosítva ezzel a felszínt. A növények sorban eltünedeznek majd és nem marad más, mint a terméketlen homok. A jövő mindig a mával kezdődik. Vigyázz a vízre, mert hatalmas kincs!

Takarékoskodj a vízzel! Nem holnaptól, mától!

Szolonyec, szoloncsák. Ez a két szó úgy érzem némi magyarázatot érdemel. Az minden bizonnyal feltűnt mindenkinek, hogy bizony orosz eredetű szavak. Egészen pontosan a szocializmusban megalkotott mezőgazdasági szakszavak. Előbbi az olyan talajokat jelöli, melyek sótartalma nagyon magas, de a talajvíz mélyebben található, így a felsőbb rétegekben nincs felhalmozódott só. A szolonyec talajon tehát lehetséges a növénytermesztés. A szoloncsák talajokon a felszínen is történik sókiválás, ezért csak azok a növények képesek itt megélni, amelyek az ilyen körülményeket el tudják viselni.

A szolonyec és szoloncsák talajok döntő része az Alföldön található, a Tisza szabályozását megelőzően kialakult árterületeken.

Az áradó Tisza minden évben elöntötte a területet, lerakva hatalmas mennyiségű hordalékát és kimosva a talajból bizonyos anyagokat. Az árvíz elvonultával hatalmas mocsarak, nádasok maradtak vissza, amelyek sokszáz madárfajnak adtak fészkelési lehetőséget. Sok alsóbb rendű állat, így rovarok, kétéltűek és hüllők is élettérre találtak a lápokban. A Tisza gátakkal történő lezárása azonban mindezt megszűntette és közrejátszott a hajdani termékeny öntéstalajok elszikesedésében.

Már maga Széchenyi is megfogalmazta, hogy az árvizet "pótolni" kell öntözéssel. Ez azonban máig nem valósult meg.

Igen ám, de az öntözéses gazdálkodás újabb problémákat vet fel! A fúrt kutakból kiemelt tetemes mennyiségű víz hatására a felsőbb rétegekben tárolt vízmennyiség mélyebbre szivárog, ezzel is hozzájárulva a talaj elporosodásához, elsivatagosodásához. Márpedig ez a folyamat roppant gyorsan megy végbe! Napjainkban is rengeteg alföldi gazda öntöz illegálisan fúrt kutakból, s az idei évben minél nagyobb termés reményében tönkreteszik azt, amire az utókornak is ugyanakkora szüksége volna. Egy roppant aggasztó adat:

"Kecskeméten például évente 8,2 millió köbméter vizet vesznek ki az alsóbb rétegekből a város ellátására, ebből 6 millió köbméternyi mennyiséget szennyvízként elvezetnek a Tiszába."

- parameter.sk -

Sokan hangoztatják, hogy a következő világháború a vízért fog folyni. Ez valószínűleg így is van. Pl. Izrael számára roppant sürgető a probléma, hiszen az eleve száraz klímájú területen elterülő államot további aszállyal gyötri a klímaváltozás.

"Az édesvízkészlet a következő évtizedekben a világon és Európában is különleges stratégiai szerepet nyer. A nemzetközi konfliktusok eddig is elsősorban a több országhoz tartozó vízgyűjtőkhöz kapcsolódtak. A Föld népességének a fele él ilyen területeken, és az elmúlt években egyre több ilyen konfliktus robbant ki. A Golán-fennsík körüli izraeli-szír területi vitákban is nagy szerepe van a víznek, mivel a fennsíkkal szomszédos Genezáreti-tó Izrael legfontosabb édesvíztartaléka."

- origo.hu -

A jelek tehát arra mutatnak, hogy sokkal jobban kellene gazdálkodnunk a meglévő vízkinccsel. Sem elherdálnunk, sem pedig kihasználatlanul hagyni nem volna szabad. Érdemes fontolóra venni azokat a gondolatokat, melyek szerint nem véletlenül akarták és akarják talán még most is oly sokan megszerezni a Kárpát-medencét.

"Szóla Hunor: itt maradjunk!
Tanyát verjünk; itthon vagyunk:
Selyem a fű, édes a víz,
Fa-odúból csöpög a méz.

Kék folyam ad fényes halat,
Vörhenyő vad ízes falat,
Feszes az íj, sebes a nyíl,
Harckalandon zsákmány a díj."

- Arany János -

Május 7-én, csütörtökön A víz minden cseppje érték címmel tartottak konferenciát az illetékesek Budapesten. A konferencián a két nagypárt felszólalt, s szokatlanul nagy egyetértés született abban, hogy az ország vízkészletének privatizációját bármi áron, de el kell kerülni.

Szabó Imre környezetvédelmi és vízügyi miniszter (a kormánypárti koalíció felbomlása után került az SZDSZ-es Fodor Gábor helyére) leszögezte, hogy amíg hatalmon van, nem fog elkezdődni a magyar vízkészlet magánkézbe juttatása. Szavaiból érezhető volt, hogy valószínűleg sor fog kerülni a tőkebevonásos "partnerszerzésre", s így valamilyen szinten mégis megtörténik majd a közvagyon elkótyavetyélése.

Ezen kijelentéshez fűzte hozzá az ex miniszter Fónagy János, hogy a vízkészlet privatizációján túl nem szabad hagyni a vízhasználat és vízhasznosítás jogának magánkézbe kerülését.

Magyarország egyik legnagyobb természeti kincse bő vízkészlete. Mindazonáltal az 1920-as határátrendezés óta az ország vízkészletének döntő része külföldről folyik be, s ennek veszélyét a 2000 februárjában bekövetkező tiszai ciánszennyezés prezentálja.