Magyar Asztal

Egy érdekes, és igen beszédes cikket hozott le ma a napi.hu, amely ugyanakkor fel is vet pár kérdést. Olyan kérdéseket, amelyekre aligha lehet stabil, gazdasági tényekkel igazolható magyarázatot adni.

A nyers tej árának drasztikus esésére még az előtt került sor, hogy az EU megszüntette a szektor termelését korlátozó kvótát. Már hónapokkal a hivatalos megszűnése (2015. március 31.) előtt az ágazati résztvevők attól tartottak, hogy Olaszország, Lengyelország és Hollandia jelentős tejelőállomány-bővítésbe kezd, és ez a többi EU-s tagország piacára is drasztikus kihatással lesz. Érdekesség, hogy az állománynövelés elmaradt, a nyers tej felvásárlási ára viszont soha nem látott mélységekbe zuhant.

A termelők már akkor jelezték, hogy ha huzamosabb ideig nem stabilizálják a tej felvásárlási árát, nagyon sokan fogják állományukat vágóhídra küldeni, hiszen a 100 forintos kilogrammonkénti önköltség és a 0,2 €-s felvásárlási ár okozta óriási veszteséget szinte senki sem bírja finanszírozni hosszú időn keresztül.

Persze a hazai szakmai szervezetek gyorsan felelőst kerestek, és rá is találtak a tagállamok között fuvaroztatott, ÁFA-csalás útján a boltok polcaira kerülő UHT tejet értékesítő cégekben. Hosszú hónapok küzdelme és demonstrációk tucatjai után sikerült elérni, hogy a Kormány a nyers tej (!) ÁFA-ját 2017 január 1-jétől az eddigi 18%-ról 5%-ra csökkenti.

Ami viszont nem fér a józan paraszti ésszel gondolkodó blogger fejébe: ha Európa lakosságát nagyjából állandónak tekintjük, és nem számolunk drasztikus tejtermék-fogyasztás növekedéssel, úgy a nyers tej iránti keresletet is stabilnak vehetjük. Ha ezt a logikát követjük, eleve nem szabadott volna 60 Ft/kg-ig csökkennie huzamos időre a felvásárlási árnak, s ha valóban az ÁFA-csalók okozzák a problémát, hogy lehet, hogy az azt felszámoló törvények vagy egyéb más intézkedések meghozatala nélkül is az év végére 0,35 €-ig emelkedett a tej ára. A kisebb telepek bezárásával nem magyarázható a tej árának növekedése, hiszen minden felvásárló tudta, hogy mekkora nyersanyag készletre van szüksége ahhoz, hogy saját piacait ellássa feldolgozott termékekkel. (Magyarra lefordítva: "Te Pesta ne zárjá' be, adok kicsit többet a tejé', mer' nekem meg csinálnom köll a joghurtot a pöstieknek!")

Az egészet végig gondolva az emberben megválaszolatlanul maradt a kérdés, hogy ha a tej spot (nemzetközi piaci) árára nincs valódi ráhatással a gazdasági környezet, akkor mégis az mi alapján csökken, vagy növekszik? Netán van pár minden hájjal megkent üzletember, akik egy félhomályos szivarszobában két biliárdmeccs között meghatározzák, hogy hétfőtől az EU-n belül mennyit érjen egy kilogramm tej? Ha így van, kik lehetnek ezek a tejguruk, és ők milyen üzleti érdek alapján hozzák meg döntéseiket?

Jövő januártól a nyers tej ÁFA-ja a jelenlegi 18-ról 5%-ra csökken. A szakmai szervezetek ettől az intézkedéstől várják a gazdaság fehéredését (a tej "áfáztatásának" megszűnését) és a fogyasztás fellendülését. Vajon a fogyasztó is jól fog járni?

Sajnos a magyar média hajlamos arra, hogy bizonyos dolgokat ne bontson szét eléggé, hogy a hétköznapi, a szakmában járatlan embernek is egyértelmű legyen egy-egy változás rá gyakorolt hatása. Így tehát előszeretettel hangoztatták az ágazat szakmai felügyeletét ellátó szakemberek, hogy a tej ÁFA-jának csökkentése a tej felvásárlási árának növekedését fogja eredményezni. A helyzet az, hogy az év végére az ÁFA csökkentés nélkül is el fogja érni a nyers (!) tej ára a 100-110 forintot kilogrammonként. Persze ez nem fogja kárpótolni a termelőket, hiszen év eleje óta folyamatosan óriási mínusszal termeltek meg minden kilogramm tejet. (Az előállítási költség 100 forint körül van, míg 60 forintért tudták értékesíteni a tejet.)

Mivel azonban nem a fogyasztói tej ÁFA tartalma csökken, hanem a nyers tejé, így jó eséllyel a csökkentésből fakadó összes hasznot a felvásárló és a feldolgozó fogja zsebre vágni, és az eddig megszokott áron fogja termékeit piacra dobni.

2017 első negyedévében tehát kiderül, vajon úgy reagál-e a piac, ahogy azt a szakemberek remélik, vagy eltűnik-e a fogyasztóknak szánt kedvezmény.

Több ismerősöm kérdezte tőlem a közelmúltban, hogy az egyre több helyen, kisebb üzletekben és mozgó tejárusoknál gépkocsiból kapható tejet miért kell forralni, vagy legalább is melegítéssel hőkezelni? Jelen bejegyzésemben többek között erre a kérdésre szeretnék válaszolni.

Örvendetesnek tartom, hogy egyre többen keresik az általában a termelőtől származó nyers tejet, mivel így az adott gazdálkodó sokkal nagyobb haszonnal tudja értékesíteni termékét, az extra profit ebben az esetben nem a feldolgozónál és/vagy a hipermarketnél fog lecsapódni. A statisztikák szerint a tavalyi évben a nyers tej átvételi ára 86,3 Ft volt kilogrammonként. Ez azt jelenti, hogy egy termelő ennyi pénzt kapott egy kg tejért. Az átlag fogyasztó pedig ~ 200 forintos áron jut hozzá a dobozos tejhez az üzletekben. A különbség pedig annyi, hogy utóbbiból hiányzik kb. 1-2% tejzsír. Nem kell tehát közgazdásznak lennünk ahhoz, hogy észrevegyük az erős deficitet, amelyet "elszenvedünk" minden egyes bolti vásárlás alkalmával.

Hozzá kell persze tenni, hogy az automatából, mozgó boltból vásárolt tejet legalább minimális hőkezelésben kell részesíteni, a benne lévő csírák (kevesebb, mint 100.000/köbcenti) deaktiválása érdekében. Így növelhető a tej eltarthatósága is. Mivel a tejtermelő telepek számára törvény írja elő, hogy a fejést követő 1 órán belül a tejet 5 °C hőmérséklet alá kell hűteni, így a tej frissessége sem kockázati tényező, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a termelők többsége nem rendelkezik akkora tárolókapacitással, hogy a kifejt tej egy napnál többet álljon a tartályokban. Ugyanakkor abba sem hiszem, hogy egy egészséges ember belehalna, ha nyers tejet inna hőkezelés nélkül, akár nap mint nap. Eddig nekem sem lett tőle semmi bajom. :-)

A vállalkozó szelleműek a nyers tejből készíthetnek maguknak túrót, tejfölt és sajtot is akár. (Utóbbihoz azonban tetemes mennyiségű tejre lesz szükség, hiszen kb. 10 liter tejből készíthető 1 kg sajt.)