Magyar Asztal

A KSH adata szerint 2007-ben a magyar lakosság egy-egy tagja mindössze 1,1kg szarvasmarhahúst fogyasztott el. Ez az érték összehasonlítva a baromfihús fogyasztással (17,7kg) meglehetősen silánynak mondható. Pedig rengeteg finom étel készíthető marhahúsból és van az országnak egy olyan kincse, amely külföldön már évszázadok óta befutott termék és biztos piacot jelent a magyar gazdáknak. Ez nem más, mint a magyar szürke szarvasmarha.

Sajnos azonban az áruházak polcain lévő szarvasmarháról aligha mondhatnánk el, hogy csúcsminőségű volna. Ennek pedig az az oka, hogy többnyire a tejhasznú egyedek bikaborjai kerülnek hizlalásra. Ezek a fajtákra azonban a gyors faggyúsodás jellemző és húsok sem olyan márványozott, mint a direkt hústermelésre nemesített fajták. (Színhústermelésben a szuperizmolt francia Fehér-Kék Belga viszi a prímet.)

Persze hiába is kérdeznénk meg a pult mögött álló eladót, hogy mégis milyen fajta szarvasmarhát árusít, szinte biztos hogy nem tudná megmondani. Ránézésre pedig legfeljebb a szakemberek tudnák megtippelni az állat fajtáját. (Erre alapozva ad sok étterem a fácánlevesbe fácán helyett gyöngytyúkhúst).

A laikusok számára tehát a legegyszerűbb az, ha csomagolt, védjeggyel ellátott húst vesz. Így garantáltan minőségi terméket vásárol és még egy gazda munkahelyét is megmenti. S hogy miért is garantált a minőség? A válasz egyszerű. A magyar szürke szarvasmarha rideg, ún. extenzív tartáshoz szokott. Ez az a fajta, amely egész éven át a legelőket járja és lassan, több év alatt építi fel izomzatát. Ez adja különleges ízét. Mivel a legtöbb helyen növényvédőszerrel nem kezelt gyepeken legeltetik, e fajta a legalkalmasabb a biohús előállításra a szarvasmarha ágazatban.

Évszázadok óta lábon hajtották ezt a fajtát a Nyugat-európai piacokra, s az országban mindenhol elterjedt volt. Több ezer példány   szelte át az országot, s a gulyások terelte jószág dacolva az összes időjárási viszontagsággal, vágásra alkalmas állapotban érkezett meg az igényes nyugati vágóhidakig. A dunai hajózás elterjedésével, valamint a késztermék szállítás térnyerésével azonban a hangsúly az intenzíven hizlalható fajtákra terelte a világ figyelmét, s az '50 évek végére csaknem eltűnt a magyar szürke. Hála azonban Bodó Imre professzor fáradalmainak, a fajta megmenekült és immáron egyre növekvő állománnyal büszkélkedhet. Sok helyen nem árutermelési céllal tartják ugyan, hanem géntartaléknak, hiszen páratlan ellenállóképessége révén több modern fajta keresztezési parnereként jöhet számításba a jövőben.

Érdemes tehát kicsit többet költeni a finomabb, minőségibb termékre, segítve ezzel egy magyar gazda fennmaradását, valamint ennek az egyszer már majdnem eltűnt fajtának, az ország egy jelképének az újbóli elterjedését.

Február 17. óta kering a hír, miszerint az agrár tárca tető alá akar hozni egy javaslatot, mely a magyar termékek arányát kívánja növelni az üzletekben. Sőt! Gráf József mezőgazdasági miniszter tovább ment és kijelentette; ha nem lesz eredményes a törekvés, törvényi úton kívánja szabályozni a magyar áruk előtérbe helyezését.

Egy ún. etikai kódex fogja leírni azon pontokat, melynek az üzleteknek meg kell felelni. Ilyen például a kereskedők által a beszállítók felé állított különböző díjak; a polc-díj és a marketing hozzájárulási-díj eltüntetése, mérséklése, a magyar termékek az alsóbb polcokról felkerüljenek a szemmagasságban lévőkre stb...

A termékelőállítókat köteleznék a származás pontos és jól látható helyen való megjelölésére az élelmiszer csomagolásán. Ez lenne valószínűleg az egyik legfontosabb lépés, hiszen jelenleg úgy kell levadászni a magyar betűket: az összetétel leírását és a gyártás helyét. Továbbá létfontosságú lenne, hogy a külföldi alapanyagokból hazánkban előállított élelmiszer ne kaphasa meg a Magyar Termék jelölést.

Mi is jár annak, aki az etikai kódex ellen vét? Hát, ha cinikusak akarnánk lenni azt mondanánk, hogy egy ejnye-bejnye lenne a szankció, hiszen még a politikusok is csak annyit tudnak a kihágók ellen tenni, hogy nyilvánosságra hozzák az üzlet nevét és bojkottra szólítanák fel a népet.

Kívánom, hogy nagyobb sikerrel járjanak el a bojkott terén mint az a rengteg ember, aki már próbálkozott vele és teszi mind a mai napig.