Magyar Asztal

Két hete minden nap úgy ébredhetünk, hogy bármely hírportált is olvassuk, a címoldalon ott fog figyelni egy cikk a földtörvény közelgő tárgyalásáról, elfogadásáról. Ángyán József kilép a Fideszből. Míg van akinek ez elégedettséget okoz, addig a többség bizony kezét tördelve, a vészharangot kongatva kiabálja tele a sajtót, s a magyar vidék végnapjairól beszél.

Több mint egy éve tart már Ángyán József vesszőfutása. Több mint egy esztendeje járja a településeket a helyiek meghívásának eleget téve, hogy elmondja: nem azt teszi a Fidesz-KDNP, mint amit 2010-ben ígért a gazdáknak. Ez a politikai része a dolognak, amellyel nem kívánok most foglalkozni. Nézzük a dolgot pusztán gazdasági szempontból, még akkor is, ha a valódi helyzetet ábrázoló tortának ez a szegmens is pusztán csak egy apró szelete.

A legfontosabb hozománya az új földtörvénynek - a kormányzati kommunikáció tagadása ellenére - az, hogy néhány jogi csavarral külföldi állampolgár is termőföldhöz juthat majd. Legálisan. Úgy tűnik, hogy már a piac megnyílása előtt bekövetkezik az, amire mindenki számított: a felvásárlási verseny következtében a termőföld ára drasztikusan ugrani fog. Erről a jelenségről már a portolio.hu is beszámolt. Ez a jelenség pedig éppen a kis és közepes gazdaságok tulajdonosait tartja távol a földvásárlástól, tehát a kormányzati kommunikációban foglaltakkal ellentétben, homlokegyenest az itthoni agrobiznisz-milliárdosok erszényébe talicskázza a pénzt. Ezt persze mindenki tudja és mindenki belátja, de a parlamenti kétharmad, az parlamenti kétharmad.

Szokás arra hivatkozni, hogy csak a nagy földterületen, több ezer hektáron gazdálkodók lehetnek versenyképesek. Ez is igaz, azonban a Csányi-birodalom már rátette a magyar sertésipar és húsfeldolgozás legjavára. Azt pedig mindenki tudhatja, hogy gazdasági szempontból nem a legelőnyösebb dolog, ha egy-egy szektor néhány résztvevőre szűkül. Az OTP-n keresztül birtokolja Csányi Sándor a Pick Szegedet, s most épít saját vágóhidat Mohácson. Ezt tetézi még az a tény, hogy Orbán Viktor még a látszatra sem ad: először saját maga avatja fel Csányi csípőteleki szarvasmarhatelepét, majd a Bonafarm csoport egy fő emberét engedi az Agrárkamara alelnöki pozíciójába.

Persze, ahogy azt a Vastagbőr blog is megírta; meg lehet védeni a magyar földet a külföldiektől úgy, hogy néhány magyar (?) ember kezébe összpontosítjuk azt. Társadalmi szinten az ilyen mértékű centralizáció biztosan nem fog semmi jót eredményezni.

Azért majd csak jegyezzük meg a földtörvény szavazásánál, hogy melyik képviselő hogyan voksol, és ha eljön az ideje, akkor a tisztelt szavazók nyugodtan tegyenek fel nekik kényelmetlen kérdéseket! Ha máskor nem is, majd a '14-es választás lezárultakor hadd hullajtsanak ők is könnycseppeket a magyar földért!

Akik figyelemmel követik a napi agrárpolitikát, tudhatják, hogy új korszak kezdetét élhetjük meg. Persze nem az Európai Uniós, vagy nemzeti támogatások rendszerének megváltozásáról van szó, hanem egy porszemről, amely még 2005-ben a gépezetbe került.

Ezt a porszemet Ángyán Józsefnek hívják. Ez a porszem napjainkban az egyetlen, aki nyíltan bírálja a II. Orbán-kormány földhaszonbérleti pályázatainak elbírálását. Ő az egyetlen, aki a kormányzó óriáspártot egyben tartó politikust, Orbán Viktort nevezte meg, mint a földbérleti mutyik egyik haszonélvezőjét. (Még ha csak lányának, Ráhelnek udvarlóján keresztül is.) A frakciófegyelem ilyen mértékű megsértésére az elmúlt évekből biztosan nem tudunk példát mondani. Az ügy valódi mondanivalója mindenkinek egészen más: a kis területen gazdálkodóknak az, hogy van még remény, a baloldali, és a Fidesznél jobboldalibb szavazók számára azt, hogy valaki enzim módjára faragja le a kormányról a szavazókat.

Lehet Ángyánra hősként tekinteni, lehet Gumiszobás Professzornak nevezni, de valamit senki nem vitathat el tőle: hasznos tevékenységet végez. Sok esetben arra kényszeríti a kormányt, hogy egyes kérdésekben magyarázkodjon. Ahol pedig van kérdés, ott bizony jönnie kell válasznak is, ami még abban az esetben is hasznos, ha a 2/3 birtokában a Fidesz-KDNP nem szorul rá, hogy komoly választ adjon. A szavazók pedig peregnek, mint órában a homok...

Bár rövidesen Ángyán Józsefet ki fogják zárni a Fidesz-frakcióból - erre enged következtetni Bayer Zsolt írása -, addig azonban nagyon sok jobbegyenest fognak kapni tőle, ami a ciklus félidejében már befolyásolhatja a '14-es eredményeket is. Az elkövetkezendő 1 év, biztosan az ángyánizmus korszaka lesz.

Ettől a témától hangos a napi sajtó, és néhány szintén aktuális kérdéstől eltekintve lényegében a legnagyobb port is a termőföld tulajdonlását és használatát szabályozó törvény kavarja. Megszólaltak már külhoni és hazai gazdasági elemzők, birtokpolitikai szakértők, valamint a magyar gazdatársadalom is. A kicsik itthon földet (vagy több földet) szeretnének, a nagyok pedig féltik az elmúlt évtizedek alatt megszerzett (vagy összeharácsolt) területeiket. Szigorú törvényt kell alkotnunk, ha valóban meg kívánjuk védeni földjeinket, de meddig szabad elmenni? Néhány gondolatomat szeretném megosztani az alábbiakban.

Lehetünk-e túl szigorúak?

Erre a kérdésre sokan rögtön rá is vágták, vagy az igent, vagy pedig a nemet. A válaszadás előtt szeretném feltenni a kérdést, hogy fordított esetben hogyan vélekednénk. Ha példának okáért Hollandiában vagy Dániában lenne hasonló a birtokpolitikai viszony, őket fenyegetné a veszély, hogy a magyarok vásárolják fel az ottani termőföldeket, ezzel tönkretéve a helyi lakosokat, gazdákat, vajon ők küzdenének a moratórium fenntartásáért, vagy valamilyen törvényi szabályozással ellehetetlenítenék a külhoni tőkések földhöz jutását? Bizonyosan.

Természetesen a külföldi tőkebeáramlás és intenzív térnyerés nem valótlan veszély, nem városi legenda. Az ország nyugati megyéinek többségéből egyre gyakrabban hallani a helyi gazdák és a környéken strómanokon keresztül földet vásárló külföldiek közötti vitákról, peres ügyekről. A veszély tehát valódi, amire a magyar törvénykezésnek reagálnia kell.

Szabad-e nyíltan, vagy burkoltan államosítani?

Érzékeny kérdés, hiszen Magyarországon hozzászoktunk, hogy jog-, és nem igazságszolgáltatás van. Sok esetben a külföldi állampolgárok törvényes úton, a jogrendszerünk kiskapuit kihasználva jutottak termőföldhöz, s ily módon jogosan is használják azt. Ha tehát az állam elvenné tőlük a földet, szerződéseiket semmisnek tekintené, akkor támadható volna a bíróságon. Először tehát a magyar jogrendszert kell módosítani ahhoz, hogy annak a korábbi szerződések ne tudjanak eleget tenni, s így a földeket elveszítené a jelenlegi bérlő vagy tulajdonos. Ezt nevezném burkolt államosításnak. Hogy szabad-e ilyet tenni? Igen. A magyar kormánynak a magyar emberek megélhetéséért kell küzdenie. Ha sérül közben pár külföldi állampolgár érdeke, akkor egyetlen vállvonással el tudnánk intézni a dolgot: a szlovák nyelvtörvény is homlokegyenest megy az EU-s alapelveknek, mégis életben van mindmáig. Akkor pedig nekünk mi félnivalónk van?

Piaci stabilitás, termelékenység

Több névtelenségbe burkolózó ( ---> számomra hiteltelen) közgazdász is azt nyilatkozta, hogy a földtulajdonlás szigorú feltételekhez kötése akár 40%-kal is csökkentené hazánk termelését, illetve piaci egyenlőtlenségeket okozna, sérülne a verseny hazánkban.

Melyik az a közgazdász, amely az országunkat jellemző piaci helyzetet bármikor is igazságosnak vélte? Mikor beszélhettünk egyenlő versenyhelyzetről, amikor egyes cégek (éppen a legnagyobb tőkével rendelkezők) adómentességet élveztek és élveznek mindmáig? Ilyen adózási háttérrel úgy vélem nem lehet azt mondani, hogy a jelenlegi földtörvény túlkompenzálja a kis- és közepes gazdaságokat. Természetesen azt sem hiheti senki, aki kicsit is jártas a jogi kérdésekben, hogy majd egyik napról a másikra válnak majd gazdátlanná a földek.

Mi miatt kell tehát félnünk?

Ami miatt komolyabban kell aggódnunk, az a kormánypártok hintapolitikája, azaz hogy a kezdeti határozottságuk a tárgyalások végére majdhogynem teljes önfeladással, "meghunyászkodással" végződik. Míg a szlovák kormány kiállt a nyelvtörvénye mellett és beintett az EU-nak, addig itthoni vezetőink az IMF minden feltételét elfogadták, lényegében feladva álláspontjaikat. Amint tehát Brüsszel bírálni fogja az új földtörvényt, azt kis vitatkozást követően módosítani fogják.

Félnünk kell továbbá attól, hogy a Fidesz-KDNP kormány a termőföldek magyar kézben tartásának lehetőségét abban látja, hogy a lejáró földbérleti pályázatokat rendre a saját holdudvarukban lévők kezére játsszák. Ez az út is járható, hiszen Fejér megyében már bevált, de hosszú távon biztosan nem szolgálja a 2014-es választásokra kitűzött célokat.

Összességében elmondható tehát, hogy még a jelenlegi gazdasági helyzetben is eszközölhető volna egy olyan földtörvény, amely nyíltan előnybe hozza a magyar gazdálkodókat és rossz helyzetet teremt a strómanoknak, spekulánsoknak, ehhez azonban igen erőteljes kiállásra lenne szükség mind itthon, mind pedig az európai politikai csatatéren. Idehaza ehhez megvan a támogatás a lakosság részéről, még azt is figyelembe véve, hogy a korábbi földbérleti pályázatok okozta csalódás igen sokakban hintette el a kételkedés magvait.

Ha az agrárpolitikát úgy képzeljük el, mint egy kártyapartit, akkor kétség kívül a Hajdúböszörményben elhangzott beszéd képviseli a piros hetest. A leghatásosabb dolog, amit a Kormány stabil népszerűsége (látszatának) fenntartása érdekében tehet, ha a fiatalokkal igyekszik elhitetni, hogy biztos jövő, könnyű megélhetés vár rájuk. Két év múlva ők is szavazó állampolgárok lesznek...

Tisztelt Czerván Államtitkár Úr, nem gondolja, hogy roppant elhamarkodott kijelentéseket tett? Gondoljon csak bele, hogy a mai mezőgazdasági berendezkedés mellett az agrárium mennyi mezőgazdasági szakembert tud felvenni? Persze fontos itt leszögezni, hogy nem csak a technikusokra gondolok, akikből jelenleg valóban nagy hiány van, hanem a komolyabb tudással rendelkezőkre, például a diplomásokra.

Ma Magyarországon a koncentrált birtokviszonyok miatt csak igen kevés diplomás agronómusra van szükség, ahol pedig szakembert keresnek, ott öt év szakmai tapasztalat alatt nem is állnak szóba egy aspiránssal. Államtitkár Úr, Önök tényleg azzal a vidékfejlesztési programmal kívánják összehangolni a szakképzést, amelynek világra jövetelét követően egy államtitkár lemondott, ezzel képletesen értve koszorút akasztva annak bölcsőjére? Most, hogy a felnőttképzés támogatása igen erősen háttérbe lett szorítva, most kívánják a szakképesítésben látni a jövőt?

Államtitkár Úr, Önnek teljes mértékben igaza van, szükség lesz az öregedő generáció leváltására, valamint az országnak valóban az az érdeke, hogy a lehető legjobban felkészített emberek vegyék át a stafétát, de nem gondja, hogy erre lehetőséget is kellene adni? Nagyon sok ifjú várja a fiatal gazdák induló támogatásának kiírását, ám erre mindmáig nem került sor! Úgy vélem, nem csupán a gazdaság átadását kell elősegíteni (az illetéket eltörölték, respekt érte), hanem az új gazdálkodók megjelenését kellene protezsálni! Persze tudom én, és valószínűleg mindenki más is ebben az országban, hogy a Fazekas miniszter úrnál kilincselő cégvezérek érdekével ellentétes, hogy noname srácok és hölgyek kapják a földeket vidéken, csak mert éppen most jöttek ki az egyetemről... De ha már egy középiskolában kampányol és hitegeti a fiatalokat a pozitív jövőképpel, akkor mondja majd el annak a bizonyos szolnoki testvérpárnak, hogy nem az ő kapujuk felé rugdossa a pöttyöst!

Czerván Államtitkár Úr! Az Önt államtitkári pozícióba delegáló pártnak meg volt a lehetősége arra, hogy a földvagyont alkotmányos védelem alá helyezze, de nem így tettek! Amennyiben 2014-ben lejár a föld moratóriuma, hogy fog a fiatalok szemébe nézni? Hogy fogja elmondani nekik, hogy az Önök hibája, hogy a világ minden részéről jött dúsgazdag üzletemberek művelik a földet a falujukban? Ezen gondolatokkal térjen nyugovóra minden este, miután egy magyar fiatallal találkozik!

 Éljen, éljen! Változott a földügyi törvény! Az első és legfontosabb - szerintem -, hogy mostantól csak közeli hozzátartozónak, az önkormányzatnak, egyháznak vagy magának az államnak lehet ajándékozni földet. Ez azért fontos, mert eddig az ajándékozás révén ki lehetett játszani az elővásárlási rendszert, hiszen ha valaki értékesíteni kívánta a földjét, de nem annak a személynek, akinek egyébként elővásárlási joga volt, akkor egyszerűen csak elajándékozta a föld egy részét a célszemélynek, s onnantól már, mint résztulajdonos első helyre került az elővásárlási sorrendben. Ez eddig rendben, pirospont jár érte!

Azonban amikor megkaptam a törvénytervezetekről szóló irományt, melyet a Fidesz nyújtott be, szemet szúrt valami. Ez a 13.§ (3a) bekezdése, amely így szól: 

"Nyilvános pályáztatás vagy árverés mellőzésével köthető adás-vételi szerződés olyan földrészletre, amely

a) a kisajátításról szóló törvényben meghatározott közérdekű célok, vagy - amennyiben a közérdekű célt az érintett földrészlet vonatkozásában a nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházássá nyilvánító kormányrendelet megjelöli - nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházás megvalósításához szükséges."

Tetszenek emlékezni a sukorói King's City projektre, mely szintén nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházásnak indult? Ugye igen? Nos, ezek után már törvény menti fel a Nemzeti Földalapkezelő Szervezetet (NFA) a versenyeztetés alól, hiszen ha a szervezet úgy dönt, hogy egy cég beruházása nemzetgazdasági szempontból kiemelkedően fontos, úgy mindenféle pályáztatás nélkül eladhatja a földet. Látják, kedves MSzP-s kollégák, így kell ezt csinálni! Először 53%-ból csinálni kell egy 2/3-os többséget, majd törvényt hozni annak érdekében, hogy teljesen legálisan lehessen majd mutyizni!