facebook


Alapműveltség

2015.11.03. 13:00 Imre Laci

Hajdanán, mikor még javában a középiskola padját koptattam, s talán még pajkos gondolatként sem merült fel bennem az agrár pálya, frusztráltan kérdeztem - szinte mindegyik - tanáromat, hogy ugyan az adott téma miért olyan fontos számunkra, hogy sok-sok órán át kell szapulni vele a kicsit sem lelkes diákságot? A válasz - függetlenül attól, hogy a jambikus lejtésről, a deriválásról, vagy Hamurapi törvényeiről volt szó - mindig az volt, hogy a téma az alapműveltség része.

tanitas.jpg

Logikus-e, hogy felnőtt, büntetőjogi felelősséggel rendelkező emberek kikerülhetnek a középiskolából úgy, hogy mérhetetlen időt töltenek olyan lexikális tudás megszerzésére, amelyet igen nagy eséllyel soha nem fognak tudni kamatoztatni, vagy nemes egyszerűséggel a számonkérést követően azonnal és hiánytalanul elfelejtenek. Ellenben olyan, alapvető tudásnak nincsenek birtokában, mint például, hogy milyen növényből készül a kenyér, hogy az állatok izomzata a hús, amelyet megesznek, vagy hogy milyen állat tojása, amelyből a rántotta készül?

Puzsér Róbert nem is olyan régen megjelent, Gőzmozdony a szupersztrádán című cikke remek látlelete a magyar közoktatás el- és lemaradottságának, elolvasása erősen javallott.

A '80-as években születettek még találkozhattak a mezőgazdaság (magyarul az élelmiszer-termelés) alapjaival a nagymama kertjében, jó eséllyel voltak disznótoron is, illetve gyűjthették a rokonok tyúkudvarában a tojást. De az azóta eltelt évtizedben ezek a lehetőségek szinte nullára redukálódtak. Ha pedig az információ nem jut el más módon a jövő generációjához, úgy szükségszerű lesz az intézményesített rendszeren belül oktatni azt. Persze minden szentnek maga felé hajlik a keze, így az informatikusok a számítástechnika oktatásának reformját sürgetik, a történészek pedig a történelem tananyag átgondolását. De ugye arra nem gondolnak, hogy mind a történész, mind pedig az informatikus növényeket és húst eszik, amik pedig nem a boltok polcain teremnek. Az ilyetén hiányos ismeret pedig oda vezet, hogy könnyen demagóg, illetve sok esetben káros étkezési divat követőjévé válik az ember.

Sürgető lenne tehát valóban a közoktatás át- és újragondolása, mivel az elmúlt húsz évben többet változott a világ, mint előtte több ezer év alatt. Aki pedig nem alkalmazkodik, az elbukik.

37 komment

Címkék: oktatás felsőoktatás reform agrár műveltség mezőgazdaság középiskola alap élelmiszer élelmiszerbiztonság ismeret

Az élelmiszerbotrányok felelőseiről

2010.06.22. 17:00 Imre Laci

 
Manapság már igen ritka eset az, ha valamely balul elsült ügy kapcsán annak okozóját felelősségre vonják. Megannyi eset került az elmúlt pár évben napvilágra – gondolok itt az élelmiszerbiztonsági botrányokra – és azóta sem hallottuk a hírekben, hogy valamelyik külföldről beszállított, szermaradvánnyal teli ételt importáló cég főnökét, vagy az adott ország élelmiszerbiztonságért felelős szervének vezetőjét akármilyen büntetés is érte volna.
Korábban már összefoglaltam egy bejegyzésben, hogy mennyi szeméttel árasztották el hazánkat, s ezen ügyek kapcsán egyetlen felelősségre vonásról sem lehetett hallani.
A média is ludas
Nyilván valamilyen felelősség terheli a sajtót is, hiszen ha valamilyen hasonló eset történik (pl.: a szegedi kislány fuzariotoxikózisa) rögtön címoldalon hozzák le a hírt, napokig lehet hallani a részleteket, keresik a felelősöket, stb… Az évekig elhúzódó per végét persze nem várja ki egyetlen újságíró sem, s mire hivatalos döntés születik, már van új hír amin szörnyülködni lehet, ami sokkal inkább aktuális.
Persze a magyar törvénykezés is hibáztatható, hiszen ha például egy feldolgozó üzem vezetőjét elítéli a bíróság, amiért az valamilyen élelmiszerbiztonsági szabályt nem tartott be, a felelősség terheli ugyan, de a neve nem kerülhet nyilvánosságra. De vajon a pénzbüntetés megváltja-e az emberek egészségében tett kárt? Jobb lesz a fogyasztónak attól, hogy a nyakon csípett gazember befizet párezer forintot az állami kasszába (ahonnan persze elfolyik a pénz)? A legtöbb esetben azonban még a bírságokról sem szólnak a hírek.
Nyomonkövethetőség
A mai kor legnagyobb élelmiszerbiztonsági vívmánya a nyomonkövethetőség. Egy, a boltban megvásárolt sonka vagy tojás egészen a termelőig visszakövethető. A gazda pedig – amennyiben ártatlannak bizonyul – meg tudja mondani, hogy melyik takarmánykeverő üzemtől vásárolta az állatokkal etetett tápot. Amennyiben a keverőüzemben a tápban szermaradványt talál a hatóság, felkeresik a gazdát aki a növényt termesztette és őt vonják felelősségre az élelmezés-egészségügyi várakozási idő be nem tartása végett. Ilyen jól kidolgozott rendszer mellett történnek mégis nap, mint nap az élelmiszerbotrányok, rendszerint felelősök nélkül.
 

  

Szólj hozzá!

Címkék: botrány veszély felelős élelmiszerbiztonság szermaradvány nyomonkövethetőség

süti beállítások módosítása