Gyakran halljuk az idősebb generációktól, hogy évtizedekkel ezelőtt milyen zimankósak voltak a telek és hogy manapság már csodaszámba megy a mostanihoz hasonló nagyobb havazás. Ki hinné, hogy milyen fontos a hó és a zimankós hideg!

Régi megfigyelés, hogy a nagyon enyhe telet követően rosszabbul fejlődik a búza és hogy nem lesz olyan tömött az állomány. A dolog hátterében egy ma már tudományosan is bizonyított folyamat áll, melyet a szakirodalom vernalizációnak, vagy jarovizációnak nevez. A vernalizáció, vagy ahogy a köznyelv nevezi a hideghatás egy olyan időszakot jelent, amikor a környezet hőmérséklete tartósan -1 és +1°C körülire csökken. Ekkorra már a növény kikelt és az oldalhajtások kialakításán töri magát. Ez a bokrosodás időszaka. Ekkor van szüksége a növénynek a hideghatásra, amely optimális esetben 40-60 napig tart.

Abban az esetben, ha a növény hidegigénye nem elégül ki, a növény ivarszervei nem differenciálódnak, nem alakulnak ki, így a várható termés drasztikusan csökkenhet. Ha tavasszal a meleg idő korán beköszönt, akkor a bokrosodásra és a vernalizációra nem lesz elég ideje a növénynek, tehát kevés oldalhajtást hoz (ugye nem mindegy, hogy egy növényen hány kalász lesz), valamint kevés termést is. Ha mindez még szárazsággal is párosul (nincs hó ami elolvadjon) akkor mindezt még tetézi az is, hogy a növények szára rövid lesz.

Amint az látható, a vernalizáció végéig, a szárbaszökés megkezdéséig a környezet hőmérséklete a meghatározó, tehát a keléstől a szárbaszökésig terjedő időszakot nevezi a szakma hőszakasznak. A gabonanövény további fejlődése már a fény befolyása alatt áll, ezért azt fényszakasznak nevezik.

Summa summarum, az elmúlt héten folytatott koppenhágai bohóckodás nyomán folytatódó globális felmelegedés a mezőgazdaságot nem csupán a nyári aszályok útján érinti! A növénytermesztés egy roppant bonyolult és egymással szoros kapcsolatban álló részekből felépülő rendszer. Ha egy részlet hiányzik, borul a kártyavár.