Magyar Asztal

 Várhatóan pereket indítanak a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) ellen azok a korábban nyertes fiatal gazdák, akiket az MVH a közelmúltbeli felülvizsgálat nyomán kizárt a támogatásokból adta hírül Weisz Miklós, az Agrya Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetségének társelnöke. (via agromonitor)

Az üggyel kapcsolatban kis kutakodás után találtam információt az MVH oldalán is:

"A 113./2009. (VIII.29) FVM rendelet alapján a fiatal mezőgazdasági termelők indulásához a 2009. évtől nyújtandó támogatás keretében 2009. szeptember 15. és október 31. között benyújtott 6164 db támogatási kérelemből 906 került jóváhagyásra.

A forráshiány miatt elutasított kérelmezők jelentős része a pontozással kapcsolatban tett észrevételt, hiszen a legtöbb esetben ezen múlt a támogatás megítélése. A Hivatalhoz érkezett panaszok minden esetben kivizsgálásra kerültek. E folyamat során, illetve állampolgári bejelentések nyomán került sor a jóváhagyó határozatok felülvizsgálatára is. A felülvizsgálat lezárult, mely alapján 78 ügyfél esetében került sor a támogatási döntés visszavonására, egyben a támogatási kérelem elutasítására. Az ezáltal felszabadult forrás újra felhasználható, amivel további ügyfelek lehetnek jogosultak a támogatásra.

A támogatási összeg 90 százalékának igénylésére a támogatásra jogosult ügyfelek 2010. szeptember 1. és október 31. között nyújthatnak be kifizetési kérelmet az MVH megyei kirendeltségeire." 

Az ügy egészen bonyolult. Először arra gondoltam, hogy az MSZP korszak alatt - esetleg nem tiszta lapokkal játszva - pályázatot nyert gazdák verik a Fideszes vezetésűvé lett MVH-nál a kaput, mert azok most rútul keresztbe tettek nekik.

Gondoltam kicsit utána járok a dolgoknak. Először azzal kezdtem, hogy megnéztem, ki is jelenleg az MVH vezetője, elvégre ilyen tisztséget rendszerint a kormányhoz szorosan kötődő emberek kapnak meg. Nem is olyan régen Fazekas Sándor miniszter nevezte ki az MVH élére Palkovics Pétert. (Az MVH teljes vezetősége megtekinthető ide kattintva.) Érdekesség, hogy az MVH elnöki posztjának várományosa volt a korábbi ÁPV Rt-s - ezáltal egyértelműen fidesz-kötődésű - Dancs Gyula is, aki 2004 decemberében lemaradt a helyettes államtitkári posztról (nem csoda, hiszen MSZP korszak volt). Az ÁPV Zrt-t 2007-ben az MSZP-s Veres Jánosék szüntették meg, s jött létre 2008 január 1-jén a Nemzeti Vagyonkezelő Zrt., melynek vezetői, mint pl. Tátrai Miklós keveredtek nemrég a sukorói telekbotrányba, a Komárom-Esztergom megyei és egyéb földmutyikba. Láthatjuk tehát, hogy az agropolitikai vezetőség mennyire benne van a pénzügyi eseményekben.

Palkovics Péterről annyit érdemes tudni, hogy még az első Orbán-kormány idején vezérigazgatója lett a mára már megszűnt Bábolna Zrt-nek, mely a legnagyobb állami tulajdonú mezőgazdasági vállalat volt. A kinevezéséről akkoriban a Népszabadság kétségbeesetten cikkezett. Figyelemmel kísérve a Bábolna Zrt. életútját, megfigyelhetjük, hogy a rendszerváltás óta minden kormány igyekezett a saját embereit a vezetőségbe juttatni, elvégre a vállalat az éppen aktuális állami privatizációs cég (ÁPV vagy MNV) fennhatósága alá tartozott, így a termőföldi mutyik és csúszópénzek melegágyát jelentette, amelyről egyetlen mélyzsebű politikus sem akart lemaradni.

Az eredeti témához visszakanyarodva, azt akartam kideríteni, hogy az Agrya kötődik-e valamelyik párthoz. Először az elnökségi tagokat néztem át és vetettem össze a korábban már linkelt MVH-s vezetői listával, de nem találtam egyezést. A felügyelő bizottsági tagok közt azonban ráleltem Simon Attilára, aki az Agrya oldala szerint Heves megyében, Hatvanban él. Az MVH-s listán szereplő Simon Attila pedig a Heves megyei kirendeltség vezetője. Persze ez még bizonyítja, hogy a két név ugyanazt a személyt fedné, de egy kis netbúvárkodás után rátaláltam Simon Attila életrajzára, amelyen feltünteti, hogy '98 és '03 között (I. Orbán-kormány) a Pályakezdő Fiatalgazdák FVM bíráló Bizottság tagja, valamint szeptember 1-jén megjelent egy cikk az agromonitoron, hogy kilenc megyében választottak új vezetőt az MVH-nál, s köztük szerepel Simon Attila is, aki Nagy Sándorné helyét foglalhatja el Hevesben. Ebből már elég egyértelműen kiderül, hogy a jelenlegi politikai tisztogatás következménye a kirendeltségi vezetői poszt.

Innentől már csak az a kérdés, hogy az Agrya miért is támadja azt az MVH-t, ahol saját Felügyelő Bizottsági tagjuk foglal el tekintélyes pozíciót? Várom a Palkovics Pétert és Simon Attilát közös kávézgatás közben megörökítő kémfotókat! :)

 Ma is sikerült kifognom egy cikket ami gondoskodott a napi vérnyomástöbbletről. A szóban forgó cikk az agromonitoron jelent meg, melyben Simicskó István a magyar vadász társadalmat méltatja.

Szeretném kifejteni a véleményemet a magyar vadász társadalomról és a vadgazda képzésről, mert volt már alkalmam a bőrömön tapasztalni mindkét részét a dolognak.

Aki volt már téli vadhajtáson, az már tudhatja, hogy pontosan hogy is zajlik egy ilyen esemény. Azoknak, akik ilyenen még nem vettek részt, kb. leírom, hogy nekem milyen vadhajtásban volt részem, igyekezve elkerülni a túlzásokat.

Egyik ismerősömnél hallottam, hogy lehet jelentkezni hajtónak, kis gázsiért persze. Aztán ugye az ösztöndíj úgyis csak munkára ösztönöz, nem pedig tanulásra, gondoltam jól jön egy kis mellékes forró teára, így télvíz idején. A dolog le lett beszélve, megyünk hajtani. Be is lett készítve a bélelt bakancs, amit általában házi disznóölésekkor szoktam hordani, no meg a melós nadrág, abból rögtön kettő, hiszen odakint legjobb esetben is csak 1-2 fok volt. Felülre dzseki, rá egy vastag, pufi mellény, hogy a testsúlybeli hiányosságokat efféle térfogatnövelőkkel kompenzáljam.

Hajnali 5, rendszám nélküli UAZ, a puttonyban kétoldalt kis kockabálák letéve ülés gyanánt. Úgy nyolcan szálltunk fel az orosz gépcsodára. Odabent rögvest körbe is járt egy laposüveg, afféle kerítésszaggató házival. Az első két ember után már úgy terjengett a szaga, hogy már a belélegzésétől is teljesen bekábult a csapat. A közútra kiérve a sofőr gyorsan elmorgott egy miatyánkot, hogy ne jöjjön rendőr, mert se forgalmi, se zöldkártya, se rendszám, szabálytalanul utazik a megengedettnél négyszer több ember az autóban... Szerencsére problémamentesen bejutottunk az erdőbe, ahol hamar el is akadtunk az óriási sárban, így a ballasztnak - azaz nekünk - távoznia kellett. Gyalog mentünk a közeli vadászházhoz, ahol már pár helybéli lakos ácsorgott foxikkal és egyéb vadászkutyákkal felszerelkezve. Megtudtuk, hogy kutyánként +3000 zsíros magyar forintot fizetnek. Jó tudni. A közeli menhelyről hozhattunk volna párat, darabját 1000-ért oda is adnák.

Itt vártunk vagy fél órát, addig a vadgazda tanoncok (első és másodéves egyetemi hallgatók) a vadászkéseiket nézegették, törölgették, vagy a kalapjukon igazgatták a tollakat. Az persze nem tetszett nekik, hogy láthatósági mellényt kell felvenniük, nehogy valamelyik vadász még a végén süldőnek nézze őket. Aztán a golyós puska nem tréfál. Ahol bemegy, ott csak 2 centis lesz a lyuk. A túloldalt pedig 20-as.

Megjött a hajtósor főnöke, a Jenő bá' tekintélyes és főtisztelendő vadász úr. Legalábbis puska az volt nála, de mint később kiderült nem kap bele töltényt, mert 1. nincs rá engedélye, 2. egyszer már volt belőle balhé, 3. a véralkoholszintje konstans az ittasság és a részegség vidám mezsgyéjén bóklászik. Szóval Jenő bácsi elvitt minket egy nyiladékhoz, ránk parancsolt, hogy álljunk fel egymás mellé úgy, hogy 3-5 méternél nagyobb rés ne legyen köztünk. A létszámbeli erőtlenség végett ez alapból nem volt kivitelezhető. Aztán megkaptuk a parancsot, hogy lehet előre menni, de úgy ám, hogy ne hagyja le egyik a másikat. Ez is eléggé furcsa parancs volt, mivel én kapásból egy jó 3-4 méter mély gödörbe sétáltam bele. Közben kiabálni kellett, hogy "Héj, hopp!". A végére már olyan profin nyomtuk mint a kecskeméti legények a csárdást. Közben a Jenő bá' tolta az okosságot jobbról.

"Ne féljetek, a szarvas nem megy neked. Átugrik. Csak arra vigyázz, hogy közbe ne rúgjon fejbe, mer' a Ferit is fejberúgta aztán azóta csövön kaptya ja bundáskenyeret! Ja, a disznónak ne á'já' elé, mer' az biza neked megy. Ha tudsz, á'já' be egy fa mögé. Ha nem tudsz, akkó meg kiabájjá meg kapálózz, hogy nagyobbnak tűnnyé."

A bíztató szavak annyira megihlettek egy tőlem balra álló srácot, hogy rögtön rá is kérdezett - egyébként jogosan - arra az aprócska dologra, hogy a vadászok (svédek voltak) egyébként felénk lőnek, és hogy ez jelent-e bárminemű kockázatot az általános egészségügyi állapotunkra.

"Há' édes gyermekem, feléd lőnek, de nem köll fé'ni, mer' mink lefelé megyünk a vőgybe, osztán a vadászok oda lefelé lőnek. Nem ide fe'felé ahó mink is vagyunk most."

Nem volt több kérdés. A puskák persze fél perccel az indulásunk után elkezdtek durrogni szorgalmasan. A kutyákat is elengedték. Az egyik foxi szerintem horribilis, indokolatlan mennyiségű (via Babi néni) energiaitalt ihatott meg, mert egyetlen másodperc alatt olyan messzire futott, hogy csak a nap végére láttuk ismét. Közben úgy futkostak a szarvasok el köztünk, mintha íjból lőtték volna ki őket. Itt jön rá az ember igazán arra, hogy az efféle (pár száz kilós) állatoknak nem olyan nagy kihívás a bozótban való haladás. Egy szarvasbika például úgy ugrott elém, hogy azt sem tudtam melyik irányból jött. Még a dobogását se lehetett hallani.

Közben sikerült a vadászoknak pár süldőt meglőniük. Az egyik teteméről úgy kellett levágni egy foxit, mert az azért morgott még rá, szájában a disznó fülét morzsolgatva. Néhány jeles vadászunk még bíztatta is. Amikor lenézően csóváltuk a fejünket, akkor pedig keményen le lettünk szólva, hogy mit képzelünk magunkról, ők jobban tudják, stb...

A svéd vendégvadászok persze élvezték a vadászatot. Főleg mivel nekünk kellett kicibálnunk a süldőket a bozótból. Egyébként sem könnyű jószágok, úgy pedig pláne nem azok, ha a kilógó belsőségek beleakadnak mindenbe. Ezután kis pihenőt tarthattunk, amikor is a helyi fővadász elmagyarázta a vadgazdáknak, hogy a késeket szépen a tokjukban lehet hagyni, mert egy ember már súlyosan megsérült, amikor egy meglőtt, kimúlófélben lévő disznónak akarta megadni a kegyelemdöfést. Az állat más véleményen volt. Szóval hiába a csontnyelű tőr, hiába a szép kalap, amit amúgy is megtépáztak már a bozótos ágai. Közben a fővadász be is dobott egy stampedlit a nagy izgalmakra, meg a nulla fok ellen...

Inkább lenne kétszer több honvéd! Nagyobb biztonságban érezném magam.

 Szeretek kampányidőszak alatt híreket olvasni, mert bizony ilyenkor még a legártalmatlanabb cikkecskék sorai közé is besuvasztanak valami okosságot, amivel igyekeznek a közvélemény lyukasfenekű gályáját valamelyik irányba eltaszigálni.

Este van, esik az eső, olvassunk hát agrár híreket! Itt is egy finomság egyből! Hamarosan lejár a földmoratórium, a kormánynak pedig alig háromnegyed éve van az EU-nál kilobbizni, hogy továbbra se vehessék meg külföldi állampolgárok a magyar termőföldeket. A hosszabbítási kérelem szakmai anyaga pedig még mindig nincs Brüsszelben. Ja és különben is, a hosszabbítást már az előző kabinet is kérvényezte, a mostanit csak megkérték, hogy bólintson rá. Az egészben pedig az a tréfás, hogy mindezt a Népszabadság veti a kormány szemére.

Hogy is van ez? A szocialisták féltik a magyar földeket? Ez aztán az abszolút identitászavar! A következő húzás szerintem az lesz, hogy Bajnai Gordon fodrostollú lúdtenyésztő Kht-t fog génmegőrzési és munkahelyteremtési céllal indítani, természetesen a saját vagyonának felajánlásával!

Még egy hét van a kopogtatócédulák gyűjtésére, október harmadika pedig nagyon a jövő zenéje, de már megy a szerepjáték. Nevetséges.

Augusztus első hetét Erdélyben töltöttem. Utazásaink alkalmával volt lehetőségem megtapasztalni azt, hogy égtelen nagy baromság az anyaországban terjengő hír, mely szerint Románia hamarosan beéri Magyarországot gazdaság és fejlettség tekintetében.

Az infrastruktúra cirka fél évszázadnyival van elmaradva az itthoniétól, a mezőgazdaság pedig... Nos... Arról beszéljenek helyettem a képek!

A minimális gépesítés azért megtalálható. A képen látható fülke nélküli McCormick traktor a környéken látott gépcsodák legfiatalabbjai közé tartozott.

A legáltalánosabb szénaszállítási mód; megrakott szekeret húznak az éhhalál közeli állapotú lovak. A háttérben Sonkolyos postahivatala látható. A Volkswagen sajnos eltakarja a postához tartozó sertés- és tyúkólakat.

A kézi anyagmozgatás is meglehetősen elterjedt. Jelen esetben egy 60 év feletti nénike cipeli a vellára tűzött szénát.

Így készül az Erdélyben elterjedt szénarakás. Munkavédelem a köbön.

Összességében elmodható, hogy az Erdélyben tapasztaltak egy része akár példa értékű is lehetne Magyarországra nézve (pl. a legeltetéses állattartás) sok tekintetben azonban a keleti régió olyan elmaradottságot mutat, amilyenről álmodni se tudnánk! Figyelembe véve Erdély éghajlatát és a mostanában jellemző igen csapadékos időjárást, nem csoda, hogy augusztusban több helyen is még lábon állt a búza.

Az állattállományt többnyire a réteken termett szénából tudják takarmányozni. Szinte sehol nem láttam telepített gyepet, a legtöbb kaszálón a vadon termett növényeket kaszálták le.

Nekem úgy tűnt, hogy Erdélyben még egyáltalán nem terjedt el a tudományos szemléletű állattartás és növénytermesztés.

Kecskenyájat terelnek a Torockó (Fehér megye) melletti Székelykő gerincén, 1170 méteres magasságban. Gyönyörű és szívet melengető látvány! Lelki szemeim előtt megjelenik a Wass Albert gróf által leírt táj, a Komandó, és persze Táncos Csuda Mózsi, ahogy székely virtusával sikerül eladnia a fináncnak a pojnyikból házilag főzött pálinkát. Ez a látvány az, amivel rengeteg túristát lehetne a környékre csábítani.

A szalmonella ellen küzdenek ők is. Úgy tűnik szintúgy csak több-kevesebb sikerrel.