Magyar Asztal

Február 17. óta kering a hír, miszerint az agrár tárca tető alá akar hozni egy javaslatot, mely a magyar termékek arányát kívánja növelni az üzletekben. Sőt! Gráf József mezőgazdasági miniszter tovább ment és kijelentette; ha nem lesz eredményes a törekvés, törvényi úton kívánja szabályozni a magyar áruk előtérbe helyezését.

Egy ún. etikai kódex fogja leírni azon pontokat, melynek az üzleteknek meg kell felelni. Ilyen például a kereskedők által a beszállítók felé állított különböző díjak; a polc-díj és a marketing hozzájárulási-díj eltüntetése, mérséklése, a magyar termékek az alsóbb polcokról felkerüljenek a szemmagasságban lévőkre stb...

A termékelőállítókat köteleznék a származás pontos és jól látható helyen való megjelölésére az élelmiszer csomagolásán. Ez lenne valószínűleg az egyik legfontosabb lépés, hiszen jelenleg úgy kell levadászni a magyar betűket: az összetétel leírását és a gyártás helyét. Továbbá létfontosságú lenne, hogy a külföldi alapanyagokból hazánkban előállított élelmiszer ne kaphasa meg a Magyar Termék jelölést.

Mi is jár annak, aki az etikai kódex ellen vét? Hát, ha cinikusak akarnánk lenni azt mondanánk, hogy egy ejnye-bejnye lenne a szankció, hiszen még a politikusok is csak annyit tudnak a kihágók ellen tenni, hogy nyilvánosságra hozzák az üzlet nevét és bojkottra szólítanák fel a népet.

Kívánom, hogy nagyobb sikerrel járjanak el a bojkott terén mint az a rengteg ember, aki már próbálkozott vele és teszi mind a mai napig.

"Viccelsz,a másfeles csak víz!" - szokták mondani az 1,5%-os tejre a vásárlók. Bevallom eleinte én is valamilyen szintetikus löttynek tartottam a 1,5%-os tejet és a számomra nem tetsző ízén túl emiatt sem részesítettem előnyben. Kicsit utána néztem hát, hogy hogyan készülnek a különböző zsírtartalmú tejek.

Először is érdemes tudni, hogy a magyarországi tejtermelés a kanadai eredetű Holstein-fríz fajtára épül és e fajtának teje átlagosan 3,5%-os zsírtartalmú (2006-os HFTE adat). Ennek teljes mennyisége emulgeálva, tehát apró cseppekben eloszlatva található meg a tejben.

A feldolgozás első lépésében a beérkeztt ún. nyerstejet fölözik, ami egy gyorsan forgó dobú gépben, a szeparátorban történik. A folyamat végén tejszín, illetve soványtej keletkezik, valamint az ún. tejiszap, amit rendszeresen eltávolítanak és megsemmisítenek. A soványtej jelenti a későbbi folyadéktej (fogyasztói tej) alapját, melybe a fölözés során kapott tejszínt adagolják úgy, hogy a kívánt zsírmennyiséget kapják a végtermékben. A fölözéssel a tej megtisztul, s a művelet végeztével a soványtejben visszamaradó zsírmennyiség 0,03% lehet maximum. A visszajuttatott tejszín 10-60% zsírtartalmú.

A 1,5%-os tejsbe tehát a tömeg 1,5%-ának megfelelő tejzsírt juttatnak vissza, míg a 3,5%-ösbe pedig 3,5%-nyit. Jómagam inkább a nagyobb zsírtartalmú tejeket kedvelem, mivel táplálóbbak és egyéb tejtermékek készítésére is alkalmasabbak.

Tegnap a Tescoban sétálva megakadt a szemem egy lengyel szépségen. No persze nem a lengyel nők egyikén, hanem északi barátaink egy termékén. A gyönyörűség neve Edel. Akár még női név is lehetne, ha nem éppen egy 1,5%-os UHT tejről lenne szól.

Gondoltam üsse kő, már csak a teszt kedvéért befektetek és veszek egyet kő kemény 107Ft-ért. Rajtam kívül más is filozofált a nagy rakás tej mellett és vad szemöldökhúzogatás közepette méregették a már-már túl olcsó portékát. Valóban túl olcsó volt, mint arra ma reggel rájöttem. Pedig ezen még magyar szót is találni, nem úgy mint a Mlékó névre hallgató - ha jól emlékszem szintén lengyel - UHT tejen.

Azt kell mondjam, Edel nagyon rossz ízű és így, az első randevú után ki merem jelenteni, hogy nem lesz folytatása a kapcsolatnak. :-)