Magyar Asztal

A civil lakosság talán nem is tud arról, hogy a tejtermelés egyik legnagyobb rákfenéje a termelő tehenek tőgyének megbetegedése, a tőgygyulladás, szakmai nevén a mastitis. A mastitis a tejtermelő telepek költségeinek jelentős részét is adhatja a tőgygyulladásos egyedek gyógykezelése, még akkor is, ha a jó gazda gondosságával minden lehetséges módon igyekeznek elkerülni a tehenek megbetegedését. Sokan nem is gondolnak arra, hogy a boltokban kapható tej milyen sok minőségi vizsgálaton és ellenőrzésen megy át, mire eljut a fogyasztóig. Néhány sorban leírom, hogy milyen szigorú protokoll szerint megy a professzionális telepeken a tej fejése!

Az első ellenőrzést értelemszerűen a fejést végző személy végzi, amikor is a tehén bekerül a fejőházba, és az állat, valamint annak tőgyének fejésre való előkészítése elkezdődik. Az első lépés a tőgybimbók fertőtlenítő szerrel való fürösztése. Erre a célra vannak speciális vegyszerek, ám a legelterjedtebb és leghatásosabb a klóros víz használata. A tőgybimbók előfürösztésének célja a bimbón lévő szennyeződések feláztatása és a mikroorganizmusok elpusztítása. Ezen felül a bimbók mártása, fizikai inger, amely jelzi a tehénnek, hogy hamarosan fejve lesz, így beindulhat a tej leadását elősegítő és serkentő hormon, az oxitocin véráramba ürítése. A gyakorlatban használt tisztítószerek behatási ideje igen rövid, mindössze néhány másodperc, így öt-hat tehén tőgyének fürösztése után elkezdődhet a következő lépés. Korábban a bimbók tisztítása szivaccsal történt, ám hamar kiderült, hogy ezzel a módszerrel könnyen átvihetők az egyes kórokozók egyik tehénről a másikra. Manapság az alábbi képen is látható eszközt használják szerte a világon.

A következő lépés a felvitt vegyszer által fellazított szennyeződések letörlése. Hajdanán ezt a műveletet törölközővel végezték, amelyet minden fejés végeztével kimostak. Ugyanaz volt ezzel a módszerrel a probléma, mint ami a szivaccsal való bimbótisztítással. Manapság tőgytörlő papírral történik a tisztítás és a bimbó szárazra törlése. Természetesen minden papírt egyszer használnak.

Miután a tőgy tisztává lett varázsolva, egy arra kiképzett személy végzi az első tejsugarak kihúzását. Ennek a munkaműveletnek a végzésére csak teljes mértékben megbízható ember alkalmas, mivel az első tejsugarak kihúzásakor vehető észre, ha a tőgyben gyulladásos folyamatok zajlanak. A tejsugarat egy sötét színű fedővel rendelkező kancsóra emlékeztető tárgyra húzzák ki. Erre azért van szükség, mivel az ilyen felületen jobban látszik, ha az első tejsugarakkal csomós, darabos tej távozik a tőgybimbóból. Amennyiben a fejést végző személy ilyet észlel, az adott tőgybimbóból távozó tejet egy reagenssel vizsgálja meg. A reagens általában igen intenzív színű (lila, kék) anyag, amely a beteg tejjel reakcióba lépve sűrű, nyúlós masszát képez, ezzel jelezve a klinikai tőgygyulladást. Az alábbi képen látszik, hogy az egészséges tőgynegyedből származó tej (felül) nem mutat lényeges elszíneződést, míg a gyulladt negyedből fejt tej erősen elszíneződik, besűrűsödik (alul).

A beteg negyedből származó tej természetesen megsemmisítésre kerül, emberi fogyasztásra alkalmatlan. Ha az első tejsugarak kihúzása megtörtént és a tőgynegyedek egészségesek, akkor felkerül a fejőgép az állatra. Ha a gép érzékeli, hogy csökken a leadott tej mennyisége, egy beállított érték elérése (kb. 300 ml/perc) után a fejés befejeződik. A fejéskor a tőgybimbót lezáró izom kinyílik, kitágul, hogy a tej szabadon és gyorsan távozhasson. Ha a fejőgép nincs megfelelően beállítva és túl nagy a vákuum, akkor ez az izom kifordulhat, s létrejöhet a tőgybimbó hiperkeratózisa.

 A hiperkeratózis önmagában nem okoz fájdalmat vagy jelentősebb kárt a tehénben, azonban a bimbó lezárásáért felelős szfinkter (izomgyűrű) fejés után nem tud rendesen záródni, így a kórokozók sokkal nagyobb eséllyel jutnak be a bimbócsatornába, illetve a tőgynegyedbe, kialakítva ezzel a tőgygyulladást. Ezen felül az elszarusodott bimbóvég egyenletlen felszínén sokkal nagyobb eséllyel tapadnak meg és szaporodnak fel az egyes kórokozók. Az efféle felfertőződés ellen használnak mindenütt fejés utáni fertőtlenítő szert. Ezeknek a szereknek a feladatuk, hogy megtapadjanak a tőgybimbón, lezárva azt legalább annyi időre, amíg a záróizmok ismét összehúzódnak. Az igazán jó utófertőtlenítő szertől elvárható, hogy több órán át (a következő fejés megkezdéséig) fent maradjanak a bimbó felületén. Ezek a szerek általában a tapadásuk ellenőrizhetősége végett valamilyen rikító színűek.

Természetesen a fejőház és a fejőgépek megválasztásánál, tervezésénél és beállításánál is szerepet játszik, hogy milyen fajtájú szarvasmarhát kívánnak fejni vele, hiszen az egyes fajták között jelentős eltérés lehet. Például a magyartarka fajta bimbója jellemzően hosszabb és vastagabb, mint a holstein frízé, éppen ezért a legeredményesebb fejés az optimális méretű és minőségű fejőgumi használatával lehetséges.

Látható tehát, hogy a fejés nem is olyan egyszerű folyamat. Az egyes lépések szigorú betartása, a lelkiismeretes munkavégzés a tehenészetekben elengedhetetlen. Az év 365 napján.

Úgy tűnik, hogy a választások előtt még annyi lehetőséget megragad a kormánypárt holdudvara, amennyit csak tud. Éppen tegnap jött egy zaftos hír, amely egy hónappal a választások előtt elég érzékenyen érintheti majd a Fideszt. Már amennyiben megfelelő médiahátteret kap majd az ügy. Oknyomozó riporterek minden esetre nyugodtan vérszemet kaphatnak, hiszen egyik kedvenc politika-celebük, Mészáros Lőrinc ismét egy nagy szeletet haraphatott a tortából.

A Székesfehérváron évtizedek óta működő Aranykorona Zrt. az elmúlt pár évben bizony komoly anyagi gondokkal küzdött. Először tejelő szarvasmarha-telepüket kellett bezárniuk a város terjeszkedése miatt (illetve mert igen jó üzlet az építési telek értékesítése), később a húsmarha ágazat rolóját is lehúzták. Információk szerint a vállalat közel 420 millió forintos tartozást halmozott fel, ám 1100 hektár termőterületet művel, illetve becslések szerint 7-800 milliót érő gépparkkal rendelkezik. Nem csoda hát, hogy a becsődölt cégért többen is versenybe szálltak. Állítólag a szolnoki testvérpár is ringbe szállt a cégért, ám a biztos befutó mégis csak a hazai pályán játszó stadion-mágus, Mészáros Lőrinc lett.

Köztudomású, hogy a Dél-Fejér megyében kihirdetett állami földpályázatok jelentős részét a Mészáros érdekeltségébe tartozó cégek nyerték meg, s most úgy tűnik, hogy építőipari mágnásunk úgy gondolja, hogy dél felé érdemes terjeszkedni.

Úgy tűnik, hogy a végsőkig küzdeni fognak a genetikailag módosított gazdasági növények vetőmagjait előállító és forgalmazó cégek, hogy az Európai Unió piacain egyre több és több termékük jelenhessen meg. Most a DuPont Pioneer kopogtat 1507 nevű GM kukoricájával. Döntés egyelőre nem született, a Bizottságnál a labda, adta hírül az MTI.

Mivel a tagállamok szakminisztereiből álló tanács nem hozott döntést, az EFSA pedig nem foglalt egyértelműen állást, így ismét az Európai Bizottságon múlik, hogy végül megkapja-e a forgalomba hozatali engedélyt a Pioneer génmódosított kukoricája, vagy sem. Ez persze némi aggodalommal tölt el, hiszen ha az EU legjobb szakembereit tömörítő EFSA sem tudott (vagy kívánt) egyértelműen állást foglalni a kérdésben, és a szakminiszterek tanácsán is megosztott volt a szavazás, nem volt egyértelmű támogatás vagy elutasítás, vajon mi alapján fog pálcát törni az EB? Hát persze, hogy a lobbi alapján.

Természetesen az Európai Bizottság esetleges pozitív, azaz támogató döntése esetén nem fog az új GM kukorica minden tagállamban automatikusan köztermesztésbe kerülni, hiszen az efféle engedélyezési jog minden állam szuverén döntésén múlik. Pusztán egyfajta erőfelmérés lesz az EB döntése. Azt természetesen már láthatjuk, hogy a GMO kérdés nem a Dudits professzorék által képviselt tudományos vonalon, pro és kontra érvek alapján fog eldőlni.

Illúzióink ne legyenek, hiszen volt már arra példa, hogy a Bizottság az EFSA véleményével ellentétes döntést hozott. Ez történt akkor, amikor a szakemberekből, professzorokból álló csoport egyértelműen kijelentette, hogy az állati eredetű fehérjék - szabályos felhasználás esetén történő - etetése a gazdasági haszonállatainkkal nem jelent humán egészségügyi kockázatot. Ez a kérdés azért égető mind a mai napig, mert az állattenyésztés szójaéhségét, Dél-amerikai importtól való függőségét csökkentené, ha a vágóhídi melléktermékek felhasználhatók volnának például a monogasztrikus (sertés, baromfi) állatok hizlalásakor. Az úgynevezett szója lobbi kerekedett felül, a tiltás továbbra is életben van, a Bizottság döntése alapján.

A kérdés tehát, hogy a Pioneer, a Monstanto nagy riválisa is megjelenik-e az európai piacon, egyelőre még nem dőlt el. A magyar piacra jelentős befolyással sem az elfogadó, sem pedig az elutasító döntés nem lesz, hiszen hazánk alaptörvénye (alkotmánya) tiltja a genetikailag módosított élőlények köztermesztésben és -tenyésztésben való alkalmazását.

Az elmúlt napokban bombaként robbant a hír, mely szerint az Európai Unió ki szeretné irtani Magyarországról a fehér akácot (Robinia pseudoacacia), mondván, egy, a Kárpát-medencében nem őshonos gyomnövény. Természetesen a hír villám sebességgel terjedt a világhálón, a közösségi portálokon, és a magyar emberek egyként mordultak fel a témával kapcsolatban.

Tény, hogy a fehér akác az egyik legjelentősebb méhlegelő hazánkban, és valljuk be, kiirtásával a magyar méhész társadalom roppant nehéz helyzetbe kerülne, illetve a magyar méz exportjából származó jövedelm is jelentősen megcsappanna. Úgy gondolom, hogy ez a téma mind a vidéki (ön)foglalkoztatás, mind pedig az ország gazdasága szempontjából kiemelten fontos.

Eleve logikátlannak tűnik, hogy éppen most próbál tenni valamit Brüsszel az akác ellen, amikor több évszázada él hazánkban, és bátran kijelenthető, hogy nem ez a növény jelenti a legnagyobb veszélyt természetvédelmi területeinkre. Sokkal nagyobb problémát jelent a szintén behurcolt kanadai aranyvessző, vagy az bálványfa.

A fehér akácból előállított igen értékes élelmiszer, a méz nagyon sok embernek nyújt segítséget a megélhetéshez, vagy a jövedelmeinek kiegészítéséhez. Európán belül kis hazánkban található az adott területre eső legtöbb méhész, és igen jól működő, szigorú szabályok közt működő csoport a méhészeké. Magyarország egyik legkeresettebb exportcikke éppen a méz. Való igaz, hogy csupán a fehér akácból gyűjtenek mézet a méhek, sok más növény is szerepel a palettán. Jelentős méhlegelőt biztosít a nagy területen termesztett repce és napraforgó is. A fehér akác jelentősége abban rejlik, hogy a szezon lényegében ennek a növénynek a virágzásával indul. Az akácvirágzás megalapozza a szezont a méhészek számára.

Amennyiben az EU valóban lépéseket fog tenni a fehér akác Kárpát-medencéből való kiirtására, úgy erősen javallott elgondolkodni azon, hogy pontosan kik és milyen pénzből fogják végezni a fák vágását, illetve hová fog kerülni az így felhalmozott biomassza? Ezen felül akkor csattanjon el az első fejszecsapás az akácon, ha már egyetlen bálványfa sem fog nőni a vasúti sínek mentén, és a réteket sem növi be az aranyvessző és a parlagfű.

Én személy szerint üdvözlöm az Akác-koalíció létrehozását is. Remélem, hogy ezen a fronton hazánk sokkal eredményesebben fogja tudni képviselni érdekeinket, mint ahogy azt eddig megszokhattuk. Azzal viszont nem értek egyet, hogy az akácot, mint növényt nyilvánítsák hungarikummá, hiszen a húskészítmények, kolbászok esetén sem a sertés fajtát vagy hibridet illeti ez a megkülönböztetés, hanem a belőlük készített élelmiszert. Éppen ezért a valóban kiváló minőségű, Magyarországon előállított mézet védje a hungarikumokra jellemző szabályozás!

Kering a közösségi portálokon és különböző fórumokon egy videó, amelyen a brojlercsirkék feldolgozásának menete látható hat percbe sűrítve. A videó nyilván nem azzal a célzattal készült, hogy így kívánják "taglózni" a társadalmat, s hogy lerántsák a leplet az élelmiszeripar álságos működéséről. Ez a videó azért születhetett meg, hogy bemutassák, milyen precízen, tervezetten és ellenőrzött körülmények között folyik is az élelmiszer előállítása. Mert ez a társadalom elvárása.

A videóval kapcsolatban először arra szeretném felhívni a tisztelt publikum figyelmét, hogy a képsorok Ázsiában készültek, ahol - mint tudjuk - sokkal kevésbé szigorúak az állatvédelmi és az élelmiszer-biztonsági előírások, mint nálunk Európában. Arról például nem tudok, hogy hazánkban használnak-e olyan baromfifelszedő gépet, mint ami a film elején látható. Némi aggályaim is vannak a géppel kapcsolatban, mivel a brojlerek különösen érzékenyek a külső ingerekre, ha zaj éri őket, hajlamosak az istálló egy sarkába összefutni, s több száz jószág pusztulhat el így, illetve fulladhat meg a rakás alján. Szóval egy ilyen gép bizonyos "veszélyt" is hordozhat magában. Az ezt követő képsorok lényegében nem szólnak másról, mint az élelmiszer-biztonságról: a feldolgozásban részt vevő emberek mindegyike a megfelelő öltözéket viseli, így biztosítható az élelmiszer tisztasága. Az pedig, hogy ennyi ember dolgozik egy-egy feldolgozó soron, Ázsiában egyáltalán nem meglepő, hiszen ha valamiből bőven van pl. Kínában, az a humán erőforrás.

A film második percétől látható egy hétköznapi fejőkarusszel. Ennek lényege, hogy a fejés folyamatosan történjen, így biztosítható, hogy az állomány a lehető legrövidebb idő alatt ki legyen fejve, és a tehenek mehessenek is vissza az istállóba enni és pihenni. Ebben a technológiában semmi ördögtől való nincs.

2:48-tól újszülött malacokat láthatunk a kocák mellett. Ami itt a laikusok ingerküszöbét elérheti, az az, hogy a malacok le vannak rekesztve az anyjuktól. Erre azért van szükség, hogy a koca elfekvéskor ne nyomhassa agyon saját malacait. A korszerű fajtáknak és hibrideknek egyébként tizenkét csecsbimbójuk van, így akár ilyen számú malacot is fel tudnak nevelni. Több malacot nem hagynak a szakemberek a koca alatt, mivel azzal nőne az elhullási arány, ami ugye gazdasági veszteséget okoz. Ha egy koca több malacot ellik, mint amit fel tud nevelni, akkor azokat a malacokat dajkásítják, áthelyezik olyan kocához, amely kevesebb utódot hozott a világra. A sertések feldolgozásáról csak annyit tudok elmondani, mint amit a csirkéknél már leírtam: precíz. Ami különbség a videón látotthoz képest az EU-s szabályozásban eltér, hogy az ellető kutricában a kocák felállhatnak.

Ami a videó végén látható, az már tömény demagógia. Az, hogy egyesek a vásárlásnak élnek, és hogy nem képesek mértéket tartani a táplálkozás terén, nem az élelmiszer-termelők hibája. Meg ugye ismét egy Egyesült Államokbeli elhízásos példával jönnek, amiről ugye leírtam már párszor, hogy mi is áll a háttérben.

Azok, akik komolyan érdeklődnek aziránt, hogy hogyan állítják elő az általa fogyasztott élelmiszert, ne ragadjanak le egy-egy hatásvadász videónál! Egy kis kutatómunkával hiteles, szakmailag alátámasztott leírásokat lehet találni a weben is.