Magyarországon - akárcsak Európában bárhol - az a divat, hogy a jogalkotásban direkt hagynak a honatyák egy-egy kiskaput, hogy annak aki ismeri és van lehetősége kihasználni, az nyugodt szívvel használhassa is.
A mindennapi, már-már inkább bulvárpolitikának nevezhető törvényhozásban ilyen kiskapu a mentelmi jog is, vagy szót ejthetnénk egyes cégek immunitásáról, adómentességéről is. Az országot át és átszövik a jogi kiskapuk. Miért ne lenne ilyen a mezőgazdaságban, az élelmiszeriparban is?
Egész Európára jellemző a nemzeti érzelem erősödése, a hazai piacok védelme érdekében történő kampányolás. Nyugati szomszédunk például a Nagy Kacsaúsztatón túlról érkező gyorséttermeket kötelezte arra, hogy osztrák földön született és nevelkedett állatok húsából készítse hamburgerjeit. Ez csak egy példa arra, hogy hogyan lehet a globalizmus nyűgjei ellen védekezni, ugyanakkor a repertoár nem túl tág, hiszen az Európai Unió négy alapvető célja közül az egyik a termékek szabad áramlása. Ezzel ellentétes szabályozást nem hozhatnak a tagállamok. Így tehát marad a lakosság gondolkodásmódjának megváltoztatása: az árcentrikusságot váltsa fel a nemzeti érdekek favorizálása.
No igen ám, de mint ahogy említettem, van az élelmiszeriparban is lehetőség a mutyizásra! Ez pedig nem más, mint az értékhozzáadással történő honosítás.
Példának okáért hozzunk be szlovák UHT tejet és tegyük be valamelyik bolt polcára. Értelemszerűen a terméken azt kell feltüntetni, hogy az áru Szlovákiából származik. Ám ha szlovák tejet hozunk be és ebből Magyarország területén készítünk tejfölt, joghurtot vagy bármi más feldolgozott élelmiszert, annak értékét növeltük, a csomagoláson már a magyar eredet szerepelhet.
Persze "visszafelé" is működhet a dolog, hiszen ugyanígy készülhet a magyar mangalicából a spanyol serrano sonka.
A tanulság tehát: Nem mind magyar, amire az van írva.
