Igen nagy port kavart a nemrégiben alakult II. Fidesz kormány által előterjesztett, eleddig azonban el nem fogadott ún. ”három csapás” törvénye, amely a harmadjára is visszaeső, erőszakos bűncselekményt elkövetőkre az adott vétségért kiróható büntetés kétszeresét írná elő kötelező penitenciaként.
E törvény beiktatásához azonban a Büntető Törvénykönyv (Btk.) egyes részeiben módosításokat kell végrehajtani, melyhez a szükséges lépéseket a kormány már meg is kezdte.
A ”három csapás” egy bizonyos részét a Magyar Helsinki Bizottság alkotmányellenesnek vélte, s a jogszabály életbe lépésének megvétózására kérték fel Sólyom László köztársasági elnököt. Kifogásolják, hogy a törvény értelmében bizonyos bűncselekmények elkövetőire kötelező érvényű lesz a tényleges életfogytig tartó börtönbüntetés.
Három csapást a mezőgazdaságnak!
Látható, hogy a fenti, igen szigorú szankciók egy olyan helyzetben, mikor a forint napról napra gyengül és a lakosság nagy része elmondhatja, hogy egyik napról a másikra táncol a tű hegyén, nem csupán jogosak, de szükségszerűek is. A mezőgazdaság 100 milliárd forintnál is nagyobb kárt szenvedett el az elmúlt másfél hónapban, így a megmaradt termés védelme érdekében az új törvény az agrárium területén is könnyen életképes lehetne. A ”három csapás” törvény és a mezőgazdaság között roppant egyszerű párhuzamot vonni, hiszen az élelmiszeripar termelői szférája nap mint nap elszenvedője a különböző magántulajdon ellen elkövetett bűncselekményeknek. A terménylopások nagyobb része persze nem esik a 20.000 forintos határon felüli, bűncselekménynek minősülő kategóriába, így az elkövetők ellen csupán szabálysértési eljárás indulhat. Ezen eljárások pedig ritkán végződnek elzárással, börtönbüntetéssel.
Azonban elmondható-e egy olyan emberről, hogy megélhetési bűnöző, aki immáron sokadik alkalommal kísérel meg egy zsák vöröshagymát ellopni valamelyik gazda földjéről? Mivel az ellopott termény jócskán a bűncselekményi értékküszöb alatt van, valójában nem követ el, csupán szabálysértést, ugyanakkor könnyen belátható, hogy a vöröshagyma nem számít elsődleges élelmiszernek, mint mondjuk a búza. Továbbá nem is fogyasztható olyan nagy mennyiségben, hogy indokolt volna egy egész zsákkal ellopni belőle. Ilyenkor a tolvaj célja valószínűleg az ellopott termék értékesítése, amely már egyáltalán nem a megélhetési bűnözés, sokkal inkább az orgazdaság kategóriájába tartozik.
„A lopás az lopás…
… mindegy mennyit vittél el.” – írja Kőházy Ferenc, s úgy vélem e gondolatával még azok is azonosulni tudnak, akik az előadó egyéb munkásságával nem érteken egyet. Lássuk be, a lopást évezredek óta bűncselekményként tartják számon – jogosan – minden kultúrában. Attól még a lopás nem lesz nemesebb cselekedet, hogy nem 1.000.000, csupán 5000 forint értékű az eltulajdonított dolog. Aki pedig sokadszor is képes meglopni valakit, azt jogosan sújtaná a szigorúbb büntetés.
Gondoljunk bele, ha egy gazdától csak tíz tolvaj lop 19.000 forint értékben, az már milyen kárt képes okozni! Az elkövetőket pedig – lévén ”megélhetési” bűnözők – nem kötelezik az okozott kár kifizetésére. Büntetlenül maradhat tehát az, ha egy embernek ilyen mértékű kárt okoznak? Szerintem egy valódi jogállamban nem… Jogosan követelhetjük tehát a visszaeső tolvajok igen erős szankciókkal való honorálását!
