Még 2011 november 9-én volt egy érdekes Mezőgazdasági bizottsági ülés a Képviselői Irodaházban, ahol a vita arról folyt, hogy az elháríthatatlan természeti károk (vis maior) térítésére létrehozott alapba egy bizonyos területnagyság esetén kötelező legyen a befizetés. A vita akkor lett igazán érdekes, amikor Szabó Rebeka, a Lehet Más a Politika (LMP) képviselője (egyébként a bizottság egyetlen női tagja) furcsa ötlettel állt elő. (Az ülésen készült jegyzőkönyv itt érhető el.)
Azt javasolta, hogy a legelő- és rétgazdálkodást folytató gazdaságok számára is legyen nyitott a vis maior alap, tehát önkéntesen ők is fizethessenek be a kasszába és amennyiben káreset éri őket, ők is részesüljenek kártérítésben. Felszólalásának ide tartozó részlete (jegyzőkönyv 10. oldal, 2. bekezdés):
"A másik pedig az, hogy az állattenyésztők tulajdonképpen részben kimaradnak ebből atörvényből, illetve konkrétan azok, akik legeltető állattartással foglalkoznak. Tudjuk, hogyezek az extenzív állattartási formák a környezet szempontjából is sokkal inkábbelőnyösebbek, és a rét, legelő, kaszáló, ezek nincsenek a törvény hatálya alatt. Én nem tudom,hogy miért nem lehet ezeket belevenni, nyilván egy valamiféle differenciált, kisebbkárenyhítési összeggel. Egyébként 2010 május-júniusában tudjuk, hogy mekkora esőzésekvoltak, hogy mennyi belvíz volt, és a Magyar Állattenyésztők Szövetsége szerint nagyon sokhúsmarha-, illetve juhtartó komoly károkat szenvedett, többek, kisebb gazdálkodókgazdálkodása ellehetetlenült. Én azt gondolom, valahogyan át kellene gondolni, hogy őrájukhogyan lehetne kiterjeszteni a kárenyhítést, főleg mert egyébként a kormány azt szoktamondani, hogy az állattenyésztés is fontos, és ezt is támogatja."
A fideszes honatyák persze rögvest támadásba lendültek. Arra kíváncsi lennék, hogy vajon férfiúi önbecsülésüket sértette, hogy egy nő hívta fel a figyelmüket egy ilyen súlyos kérdésre, vagy csak a bizottságban is meglévő 2/3-os többség bátorította őket fel annyira, hogy az ötlet mérlegelése nélkül ellentmondjanak neki, bár Ódor Ferenc még egészen finoman fogalmazott (jegyzőkönyv 10. oldal utolsó bekezdése és 11. oldal első bekezdése):
"Arra, amit Szabó Rebeka képviselő asszony mondott a területekkel, az extenzív állattartásban lévőkkel kapcsolatban, annyit, hogy azok általában azért ilyen értelemben egy kicsit kitettebb területek. Biztos, hogy mindent nem fogunk tudni ebbe behozni, mert akkor ott veszik el, amiresok forrást kell fordítanunk, tehát egy olyan, amihez földműveléssel kell, ahol meg kellszántani a területet, vagy növényvédelemnél sokkal nagyobb gondokat okoz, mint esetlegesenaz a rendkívüli időjárás, ami azért jóval kevesebb alkalommal jelenik meg, mint akár anövényi kultúrákban, a szántóföldi növényi kultúrákban megjelenő vihar vagy felhőszakadás.Értem a jó szándékot, csak azt gondolom, hogy ha mi mindenre mindig mindent kiterjesztünk,akkor pont arra nem jut, ami a legtöbb pénzt fogja felemészteni a termelőknél."
Alapvető probléma az, hogy az extenzív állattartást, a "low input" elv végett rögtön azzal azonosítják, hogy nem keletkezhet a területben nagy értékbeli kár. Pedig még mennyire, hogy keletkezhet! De erről majd kicsit később, inkább nézzük meg, hogyan rúgott óriási öngólt Font Sándor is (13. old. 6. bekezdés)!
"Tisztázzuk! Biztosítást olyan területre érdemes kötni,amelyen nagy a várható veszteségérték. Legelőnél ez nem nagy, de hektármennyiségbenviszont nagy, tehát rosszul járnának, mert a hektármennyiség után egy jelentős összegetfizetnének, miközben a várható veszteséget először is roppant nehéz lenne nevesíteni,valamihez mérni szeretné mindenki, hogy és mennyi a vesztesége önnek, amikor kisül a gyepegy legelőterületen, mihez képest mekkora a veszteség? Ennek nincs hozama,referenciaértéke, tehát amikor a piaci biztosító odamegy, én azt gondolom, fizikai képtelenségértéket és ezáltal veszteséget megállapítani."
Hogy mi is a hiba? Font Sándornak talán nincs állattartásból semmilyen ismerete? Hogy mondhat ilyet egy ilyen régi motoros? A gazdálkodó az előző években felhizlalt állatok alapján tudja bizonyítani, hogy mekkora volt a tavalyi hozam, illetve az elkészített bálák száma alapján is! A szénabáláknak és a felhizlalt jószágoknak is konkrét áruk van a piacon, így tehát könnyen meg lehet mondani, hogy mekkora kár is történt például egy belvíz alkalmával. Szabó Rebeka persze gyorsan fel is hívja a figyelmet a hibára:
"A Magyar Állattenyésztők Szövetsége jelezte egyébként, hogy a gyepterületek kieső hozamának meghatározásához is léteznek egzakt módszerek - nem tudom, hogy erről egyébként mi a minisztérium véleménye -, tehát hogy ez azért nem elvi lehetetlenség."
Hopsz.. Farkas Sándor (Fidesz) is gyorsan csatlakozott a vitához (15. oldal első bekezdése):
"Tudomásul kell venni, hogy a rég-, legelőgazdálkodás egy speciális területe amezőgazdasági tevékenységnek, mert ugyanúgy, ahogy itt elhangzott, hogy vannak bizonyosbelvizes évek vagy jó időjárású évek, van, amikor nem tudja lelegeltetni, vagy többszörikaszálással sem képes olyan jó minőségű terméket, szénát vagy akármilyen más egyébterméket betakarítani ezekről a területekről, és ez komoly gondot okoz." ... "Éppen ezért én azt szeretném mondani, hogy szerintem nem kellene ezzel, ennek a rét-, legelőgazdálkodásnak vagy ezeknek a területeknek az ebbe a törvénybe való beemelésévelennyit foglalkozni, mert az előtt már pont ennek az ellenkezője is elhangzott, hogy akkorművelésiág-változást kell végrehajtani."
A legelő- és rétgazdálkodás a mezőgazdaság egy speciális területe? A mezőgazdasági biotechnológia talán az, de a legeltetés biztos nem. Már csak azért sem, mert ez a legősibb állattartási forma. A kaszálások számától függ a termény minősége? (Persze az idősödő növényi állomány már eltérő minőséget ad, de ha májusban nem lesz jó minőségű a lucernaszénánk, akkor a következő kaszálástól nem fog javulni.) Ha egy legeltetéses állattartót természeti káreset ér, az rögtön váltson művelési ágat? Kicsit diszkriminatív kijelentés, nem?
Jakab István (Fidesz) már sokkal bölcsebben közelít a kérdés felé (16. oldal):
"Nagyon őszintén: ezt nem vitattuk ki, és ezért aztgondolom, egy egészséges párbeszéd ebben az ügyben a bizottság előtt is lefolytatható.Természetes, hogy az ártéri gazdálkodás egy külön kategória, az ártéren a gazdálkodó vállalta,az az ő ügye. Találkozunk azonban olyan esetekkel, amelyeket az élet produkál, amikor egyrendkívüli természeti katasztrófa kapcsán a legelőterületeket - ami nem ártéri - elönti a víz, éskell valami biztosítás. Én mint lehetőség mérlegelését vetem ezt fel; nagyon megfontolandó,hogy mint ahogy a kisebb gazdaságoknak lehetőséget adunk arra, hogy részt vegyenek aprogramban, ugyanúgy a rét-, legelőgazdálkodók számára lehetőséget kellene biztosítani,hogy amennyiben be kívánnak szállni a programba, akkor ez számukra lehetővé váljon. Aztgondolom, hogy ezzel senkinek a jogait nem korlátozzuk, sőt esélyt, lehetőséget adunk aválasztásra az összes szakmai szempont mérlegelése és figyelembevétele mellett. Eztállattenyésztőként nagyon jó szívvel ajánlom megfontolásra, szerintem biztos, hogy ebbenkialakítható egy jó szakmai kompromisszum."
Jakab István véleménye után egy érdekes fordulat következik be, a fideszes képviselők többsége behúzza a féket. Ez persze nem akadályozta meg Feldman Zsolt helyettes államtitkárunkat abban, hogy szorosan beálljon Farkas Sándor mellé a díszpintyek sorába (23. oldal, utolsó előtti bekezdés):
"Több szakmai érv elhangzott, amelyekkel egyet tudok érteni, tehát hozamértékcsökkenést ezeknél a területeknél képtelenség számolni, nincs rá szakmai módszertan, amivelezt meg lehetne oldani, és éppen ezért egyszerűen nem kezelhető biztosítási vagy ilyenkockázatkezelési szempontból."
A következtetéseket vonja le mindenki maga. Szabó Rebeka ötletét egyébként Varga Géza jobbikos képviselő is támogatta (szóval ennyit a notórius nácizókról!).
Ui.: Az idézetekben lévő szóközhibákért felelősséget nem vállalok, Schmitt+C - Schmitt+V technológiával dolgoztam.
.jpg)
.jpg)
