Korábban több bejegyzést is írtam egy-egy, a magyar piacon fellelhető és általam kipróbált termékről. Most ismét találtam egy érdekességet, amelynek alapjairól már szerettem volna billentyűzetet ragadni. Nem másról, mint a Vénusz Vajvarázslat elnevezésű termékéről lesz szó.
Lényegében amióta létezik margarin, azóta okoz instant agyvérzést a hozzáértők számára, mikor lelkesen használják rá a laikusok a vaj megnevezést. Mert a margarin nem vaj. Nem véletlen, hogy 200 gramm (magyar) vaj 200-300 forintot kóstál, míg ugyanennyi pénzből majd' fél kiló margarint kapunk. Érdekes egyébként, hogy talán ez az egyetlen olyan élelmiszer, amelyet a köznyelv használ téves elnevezéssel, és nem a gyártók és forgalmazók igyekeznek fondorlatosan félrevezetni az avatatlan vásárlót. A Magyar Élelmiszerkönyv ugyanis elég egyértelműen fogalmaz a vajjal és a margarinnal kapcsolatban. Ezek szerint a vaj:
A termékek olyan szilárd, képlékeny, többnyire víz a zsírban típusú emulziók, amelyeket kizárólag tejből és/vagy valamilyen tejtermékből állítanak elő, és amelynek meghatározó értéke a zsiradék.
Bár a gyártásukhoz más anyagok adagolása is szükséges lehet, de ezek az anyagok nem szolgálhatnak a tej összetevőinek részben vagy egészben való helyettesítésére.
A lényeg tehát, hogy csak olyan termék nevezhető vajnak, amely kizárólag tejből vagy annak valamely származékából készült. Ellenben a margarin:
A termékek olyan szilárd, képlékeny, többnyire víz a zsírban típusú emulziók, amelyeket szilárd és/vagy folyékony növényi és/vagy állati-, emberi fogyasztásra alkalmas zsiradékokból állítanak elő.
Tejzsírtartalmuk az összes zsírtartalomnak legfeljebb 3%-a lehet.
Azt talán többen is felfedezték, hogy a hazánkban egyre növekvő számban megjelenő tudatos vásárlók végett egyre divatosabb az eredeti termékekhez való visszanyúlás. Persze csak módjával, így jelentek meg először a vajízű margarinok. Mára odáig "súlyosbodott" a helyzet, hogy a Vajvarázslat 47% vajat tartalmaz. Figyelem, vajat, nem pedig tejzsírt! Tehát a Vajvarázslat a fentiek alapján még mindig "csak" margarin. Ellenben ízben már teljes mértékben a vajra emlékeztet. Hogy miért örülök mégis annak, hogy már ilyen terméket is lehet kapni? Mert azoknak az embereknek, akik kisgyerekként az iskolai menzán a láthatatlanul vékonyan kent margarinon szocializálódtak, aligha lehetne eladni a huszárvágással polcra dobott vajat. Kell egy kis átvezetés, és ezt jelentheti a Vajvarázslat. Szóval önmagában a piaci igény megjelenésére való gyors reagálás miatt jár egy mélyen vésett pirospont a Bunge szakembereinek.
Összességében tehát elmondható, hogy a szóban forgó termék megérdemel egy 5/5-ös értékelést. Az áráról azért nem írok, mert hajlamosak vagyunk úgy csinálni, mintha egy evésre megennénk egy csésze margarint (vagy jelen esetben vajgarint). Mivel teljesen változó, hogy ki hány szelet kenyeret, zsemlét, cipót, kiflit, stb. ken meg egy csésze margarinból, így annak gazdaságosságáról is felesleges lenne írni.
