Télen egy vagyonért lehet hozzájutni az éppen nem szezonális zöldségekhez, de ezek össze se hasonlíthatóak a nyáron vásárolt vagy éppen a kiskertben szedettekhez. A télen vett paradicsom például vastag húsú ugyan, de a héja is vastag, ezáltal nehezen vágható, ami pedig az ízét illeti... Pocsék.
Az a paradicsom amit nyáron vesz az ember a piacon, az is nagy valószínűséggel intenzív technológiával lett termesztve, mégis finom. Mi akkor a különbség?
A télen termesztett paradicsom palántája nem a szabad földbe kerül, hanem edélybe, amely a fóliaház vagy üvegház hőmérsékletét veszi át. A megvilágítás izzókkal vagy fénycsövekkel történik, melyek ki- és bekapcsolásáról természetesen számítógép gondoskodik, akárcsak a szellőztetésről és a páratartalomról is.
A legmodernebb zöldséghajtatás (hajtatás = gyors, intenzív termesztés) esetén már nem is földbe ültetik a palántát. Ezt a módszert nevezik talaj nélküli zöldséghajtatásnak. Ilyenkor valamilyen háncsanyagba (pl. kókuszdió héja) vagy vízbe rögzítik a palántát és tápoldatot adagolnak, akár óránként is ha szükséges. Ezzel a módszerrel el lehet érni egy szezon alatt az 50kg/m² termésátlagot is.
Az ilyen technológiával termesztett zöldség nem egészségtelen, csupán íztelenebb a hagyományos, szántóföldekről származóknál. No meg persze drágább is.
