Egyik legszorgalmasabb olvasóm írta egy korábbi bejegyzésemhez, hogy manapság a tehenek a nagy mennyiségű tej megtermelése közben túlhevülnek és ezt elkerülendő, "locsolják" az állatokat.
Az első és legfontosabb tudni, hogy a szarvasmarhák 10-15 °C-on érzik megukat jól, tehát például a hazánkban jellemző nyári kánikula már komoly szenvedést okozhat, sőt, akár az állat elhullását is eredményezheti (ld.: respirációs alkalózis). A gazdák tehát kénytelenek voltak valami megoldást találni az állatok környezetének hűtésére.
Az első és legkézenfekvőbb megoldás természetesen a szellőztetés. Egy kis légmozgás az embert is felélénkíti egy nyári forró napon, akárcsak az állatokat. Az új istállók ezért épülnek felül nyitottra, hogy a meleg levegő itt kiáramolhasson, míg a légtérben működő ventillátorok mozgatják a levegőt az épületen belül. Azonban van ahol ez sem segít. Ezért terjedt el a légtérbe történő vízpermetezés. Az elsődleges cél nem az állatok bőrének nedvesítése, hanem a levegő hűtése a vízpermet párolgása révén. Egyes helyeken szereltek fel ún. tehénzuhanyt is, amely alatt az állat kedvére fürdőzhet. (Fontos megjegyezni, hogy itt sem folyik a víz folyamatosan az állatokra!)
A vízpermetezés tehát nem azért szükséges, mert a tehenek olyan sok tejet adnának, hogy az számukra extra hőtermelést jelentene. Egy tejelő tehén ha nem érzi jól magát, először a tejtermelése esik vissza. Ezt pedig egy gazda, aki az eladott tejből él, nem engedheti meg ugyebár...
