"Viccelsz,a másfeles csak víz!" - szokták mondani az 1,5%-os tejre a vásárlók. Bevallom eleinte én is valamilyen szintetikus löttynek tartottam a 1,5%-os tejet és a számomra nem tetsző ízén túl emiatt sem részesítettem előnyben. Kicsit utána néztem hát, hogy hogyan készülnek a különböző zsírtartalmú tejek.

Először is érdemes tudni, hogy a magyarországi tejtermelés a kanadai eredetű Holstein-fríz fajtára épül és e fajtának teje átlagosan 3,5%-os zsírtartalmú (2006-os HFTE adat). Ennek teljes mennyisége emulgeálva, tehát apró cseppekben eloszlatva található meg a tejben.

A feldolgozás első lépésében a beérkeztt ún. nyerstejet fölözik, ami egy gyorsan forgó dobú gépben, a szeparátorban történik. A folyamat végén tejszín, illetve soványtej keletkezik, valamint az ún. tejiszap, amit rendszeresen eltávolítanak és megsemmisítenek. A soványtej jelenti a későbbi folyadéktej (fogyasztói tej) alapját, melybe a fölözés során kapott tejszínt adagolják úgy, hogy a kívánt zsírmennyiséget kapják a végtermékben. A fölözéssel a tej megtisztul, s a művelet végeztével a soványtejben visszamaradó zsírmennyiség 0,03% lehet maximum. A visszajuttatott tejszín 10-60% zsírtartalmú.

A 1,5%-os tejsbe tehát a tömeg 1,5%-ának megfelelő tejzsírt juttatnak vissza, míg a 3,5%-ösbe pedig 3,5%-nyit. Jómagam inkább a nagyobb zsírtartalmú tejeket kedvelem, mivel táplálóbbak és egyéb tejtermékek készítésére is alkalmasabbak.