Amerika a verseny országa. Márpedig a verseny akkor jó, ha nagy valószínűséggel megnyerjük azt. Vagy ha az esélyek rosszak, hát kis előnyre kell szert tenni. A sportolóknál a dopping, az állattartásban pedig a hozamfokozók jelentik ezt a lépéselőnyt. Persze káros hatása mindkettőnek van. Az egyik egy embert rombol, a másik többezret.
Az Egyesült Államokban a hormonális hozamfokozókat HGP-nek nevezik (Hormonal Growth Promotant) és széles körben alkalmazzák is őket. A hormonokat az állat bal fülébe implantátum formájában injektálják és a jobb fülön apró háromszöggel jelölik a hozamfokozó használatát. (Azért a fülbe helyezik az implantátumot, mert az nem kerül be az emberi élelmiszerekbe). 100, 200 és 400 napos kiszerelésű sűtített, "pelletált" hormon van forgalomban az USA-ban és Ausztráliában. A pelletek valamilyen hordozó anyagból (pl.: szilikon) és az abban lévő hormonból állnak. Egy implantátum több pelletet tartalmaz. (A szilikonos vivőanyagú implantátumban például ösztrodiol-17β hormon található.)
Természetesen az ilyen módon nevelt állatok esetén gyakorta hangoztatják, hogy csak olyan hormonokat használnak amelyek az állat szervezetében természetes módon is termelődnek. Ilyenek a hím ivar androgénjei és a női ivar ösztrogénje. Az ellentétes nem hormonjainak alkalmazása plusz növekedést eredményez, így a tinók (herélt bikaborjak) esetében progeszteront, üszőknél pedig androgéneket használnak.
A hormonok hatására az állatok napi tömeggyarapodása nagyobb, takarmányértékesítésük jobb (kevesebb takarmányból állítanak elő több élőtömeget) és izomzatuk is fejlettebb. Ugyanakkor az ilyen szarvasmarhák agresszívak, idegesek, gyakoribb az ödémás megbetegedés és érzékelhetően rosszabb a hús étkezési minősége, az íze.
Európában mindenhol tilos az állatok hizlalása céljából hozamfokozókat, hormonokat használni. Az eredmény meg is látszik, mint ahogy azt a kép is demonstrálja. :-)
