Mint amatőr házitündér kaptam meghívót a blogba. Míg a férfiak dolga már az őskorban is az alapanyagok előtermetése volt, a nők otthon készítgették a finom ételeket. Nincs ez másként most sem. A blog ura továbbra is a nyersanyagokról és hasonló komoly dolgokról fog írni, én pedig arról, ami átalakulva kerülhet az asztalra, itthon, Magyarországon.
Imádom a sült tésztákat szinte minden formában: legyen az édes, sós, krémes, száraz, kicsi, nagy, elkészítésük kikapcsol, elfogyasztásuk pedig örömet okoz az egész családnak. Nem mellékesen pedig tudjuk, mit teszünk bele: biztosan nem ízfokozókat, tartósítószereket habzsol a gyerkőc (már persze amennyire az alapanyagoknál ez kiszűrhető).
Ezentúl néha egy-egy recepttel, kiegészítéssel és saját élménnyel jelentkezem majd. Elsőként álljon itt egy klasszikus, amiből bármikor képes vagyok bármennyit befalni: a tócsi (egyes tájakon tócsni, lapcsánka, cicege vagy berét).
Amit a főzésben legjobban utálok, az a mérés, így aztán pár év gyakorlat után ahol csak lehet, elhagyom, és 'szemre' adagolok mindent. A tócsihoz pl. attól függően, mennyire éhes a família, 1-3 nagyobb krumplit megpucolok, lereszelem (azzal a 'titokzatos' oldallal a reszelőn), kinyomkodom a levét, megsózom, majd felöntöm kis hideg tejjel. Sokan hagyják a saját levében, mi mindig tejet használunk, mert így szép, fehér marad a tészta, a krumpli nem barnul meg.
Ezután annyi lisztet adagolok hozzá, hogy jó sűrű palacsintatészta állaga legyen. Az egészet aztán kevés forró olajban, egy serpenyőben sütöm ki, kisebb vagy nagyobb darabokban, ahogy tetszik. Én reszelt sajttal eszem, de sokan szeretik tejföllel, fokhagymával, vagy bármivel, ami épp kezünk ügyébe akad.
És ha unjuk a tócsit, megbolondíthatjuk fűszerekkel, gombával, sonkával, de egy szelet húst is bundázhatunk tócsitésztába, ha valami igazán laktatóra vágyik a kedves család.
Próbáljátok ki minél többen, ennél egyszerűbb vacsi kevés van! Jó étvágyat hozzá. :)
