facebook


A toxinkötés problematikája

2013.03.07. 05:00 Imre Laci

A napokban kicsúcsosodó mikotoxin botrány szinte minden termelőt arra kényszerít, hogy ha eddig nem tette, eztán rendszeresen vizsgáltassa termékét, termékeit ezekre a bizonyos anyagokra. Az első lépés azonban nem az "output" oldal monitorozása, hanem a bemenet, azaz a takarmányozás irányából való megközelítés, a prevenció.

Az állattartó telepek legnagyobb költségét a takarmányozás adja ki. Éppen ezért a tartósított takarmányokat és a saját termesztésű, vagy vásárolt gabonákat sem fogják megsemmisíteni azért, mert határérték feletti mennyiségben tartalmaznak mikotoxint. Egyetlen lehetőség maradt tehát, valamilyen módszerrel a takarmányban található toxinokat meg kell kötni, hogy azok ne kerülhessenek be az állat anyagforgalmi rendszerébe, s ez által a különböző termékekbe.

A legegyszerűbb, úgynevezett első generációs toxinkötők az agyagásványok (pl. zeolit, bentonit). Ezek viszonylag olcsók, ugyanakkor nem lehet tudni biztosan, hogy nagy kötőfelületük révén a takarmánynak milyen más, az állat szempontjából fontos összetevőjét kötik meg. Ezen kívül a kérődzők bendőjében sok-sok millió olyan anyag fordul elő, amelyet abszorbálhatnak az agyagásványok. Használatuk tehát bizonyos kockázatokkal jár, ám ennek ellenére a legtöbb telep előszeretettel alkalmazza.

A legmodernebb, harmadik generációs toxinkötők már enzimatikus úton bontják a toxinokat. Ezek ára azonban horribilis, elérheti a 2000 Ft-ot kilogrammonként, ami nagyobb állomány esetén már vállalhatatlan költséget is jelenthet.

A takarmányozással és takarmánykiegészítők gyártásával, forgalmazásával foglalkozó cégek emberei a napokban biztosan nem alszanak jól. Izzanak a telefonok, kapkodva próbálják menteni a gazdálkodókat, akiket a feldolgozó üzemek fenyegetnek szerződésbontással.

Mindez történik azért, mert a szenzációhajhász média elhitette a lakossággal, hogy óriási veszélyt hordozhat magában minden korty tej.

Szólj hozzá!

Címkék: tej termék gomba prevenció kötés penész toxin mikotoxin

A talaj-előkészítésről

2010.12.12. 17:12 Imre Laci

Sokan úgy gondolhatják, hogy a termény learatása után, legyen az őszi búza vagy kukorica, nincs más dolga a gazdának, mint felszántani a földet és majd ősszel vagy tavasszal elvetni a következő évre tervezett növényt. A valóság természetesen más, ezt szeretném bemutatni a teljesség igénye nélkül, csak a lényegre koncentrálva.

Tarlógondozás

Első és legfontosabb megemlíteni azt, hogy az aratás során nem a teljes növényt távolítják el a talajról. A kombájn a növény szárát a talajtól viszonylag távol, növényfajonként változó magasságban metszi el. Éppen ezért a talajon ott marad a betakarított növényzet szára. Az ilyen területet nevezi a magyar nyelv tarlónak.

Korábban a tarlóval a gazdák nem kezdtek semmit az őszi talajmunkákig. Vizsgálatok során azonban bebizonyosodott, hogy ha a tarlón maradt szárat összezúzzák és egyenletesen elterítik a talajon, azzal jelentősen csökkenthető a Nap által a talajból elpárologtatott víz mennyisége. Manapság, amikor az időjárás igen szélsőséges, gyakoriak a majdhogynem teljesen csapadékmentes augusztusok. Így tehát a talajnedvesség megóvására különösen nagy szükség van, a jövőben pedig egyre hangsúlyosabb szerepet fog kapni.

A szár zúzására és terítésére ma már a kombájnok többsége alkalmas, így már aratás közben is elvégezhető a művelet, a talaj nem marad fedetlen egy napig sem. Az összezúzott, felaprított szármaradvány és a talaj keverékét nevezi a szántóföldi növénytermesztés mulcsnak. A szárzúzás után is maradnak a talajból kiálló szármaradványok, melyek csökkentik a talajközeli légmozgást, ezzel a szél szárító hatását is mérséklik.

A mulcs több kedvező hatással is bír a talajra nézve. A korábban említett takaró hatás révén nem csupán a talaj nedvességét őrzi meg, de a gyomnövények kelésének is gátat szab, hiszen a kikelő csíranövények nem jutnak elegendő fényhez. Ezeken kívül a talaj felszínen és a talajban lebomló szármaradványok később ismét tápanyagot szolgáltatnak a következő évi állománynak.

A mulcsot a kis- és hobbikertészetekben, valamint a kertészeti kultúrákban (zöldségfélék) és gyümölcsösökben is alkalmazzák. Míg a kiskertészetekben általában fakérget használnak mulcs gyanánt, addig a kertészetekben gyakran alkalmaznak levágott füvet.

Tarlóhántás

A tarlóhántás nem jelent mást, mint alacsony mélységben végzett talajmunkát. Leggyakrabban kultivátorral vagy hagyományos tárcsával végzik. A tarlóhántás célja kedvező víz és levegőellátottságú talajállapot előidézése, valamint egy olyan réteg kialakítása, melyben a  gyommagok könnyedén és gyorsan kikelhetnek. A kikelő gyomokat a tarlóápolás alkalmával elpusztítjuk, így ezek a növények nem fognak tudni magot hozni.

Tarlóápolás

A tarlóápolás célja a növényi és állati kártevők elpusztítása, zavarása. Kétféleképpen történhet:

  1. Mechanikai úton: a tarlóhántásnál mélyebb talajmunkát jelenet. Előnye, hogy a szármaradványok egy részét a talajba forgatja, ezzel elősegítve annak biológiai bomlását. Hátránya azonban, hogy életteret adhat az állati kártevőknek.
  2. Vegyszeres úton: a kikelt növényeket (gyomok, árvakelés) elperzseli, így az állati kártevők élelme is elpusztul, valamint a halott növények talajtakaró hatásuk révén további előnyhöz juttatják a gazdát. Többnyire száraz időszakban javasolt.

Folyt. köv. az alapművelésekről.


 

Szólj hozzá!

Címkék: prevenció gyom mulcs tarló kultivátor talaj előkészítés tarlóápolás tarlóhántás tarlógondozás

süti beállítások módosítása