Magyar Asztal

Néhány éve, mikor a madárinfluenza felütötte a fejét, egy székesfehérvári bevásárlóközpontban hallottam, amint egy idős bácsi a padon üldögélve magyarázta komájának, hogy ők azért fognak sertést enni, mert mindenhol fertőz (!) a csirkenátha.

Remélem, hogy az idős úr felhagyott a baromfihús mellőzésével, hiszen elég hosszú volna évekig diétáznia, no meg a látszat ellenére nincs is ok a pánikra. Még akkor sem, ha bizony Magyarországon ismét felütötte a fejét a madárinfluenza. A hírről a nemzetközi szakmai média is beszámolt.

A laikusok azt gondolhatják, hogy a drasztikus intézkedésekre (az állomány elpusztítására) azért van szükség, mert a vírus olyan fertőző, és hogy a lakosság el ne kaphassa a betegséget. Holott mindössze arról van szó, hogy a kórokozót akarják lokálisan rögzíteni, hogy más állományok (akár vadmadarak útján) el ne kaphassák. Minél kisebb a fertőzési zóna, annál kisebb az esélye annak, hogy a betegség tovább terjed.

Sajnos az efféle hírek azt jelentik, hogy a hazánkkal kereskedelmi kapcsolatban lévő országok gyorsan leállítják a tőlünk érkező import szállítmányokat. Ez persze nem gazdasági intézkedés, hanem egészségügyi. Így igyekeznek megakadályozni, hogy bármiféle állati betegség bekerüljön az országukba. A betegség nem csak a Kárpát-medencében, hanem szerte Európában, valamint Indiában is felütötte a fejét.

Még valami! Mielőtt a vegán olvasóközönség elégedetten csapna az asztalra: a növényeknél szintén vannak zárlati kórokozók, vírusok, amelyek detektálása után a teljes termésmennyiséget meg kell semmisíteni!

Hosszú ideig tartó hallgatás után egy kis gyomorforgatással kezdődhet a blogolás. Mert bizony a mezőgazdaság nem csak a szélben ringatózó, aranyba borul búzamezőkről szól.

Így néz ki egy tőgy, amelynek mirigyes állománya egy kórokozó végett kiszakadt, s a bomló szövetek előestek. A tőgynegyedek elkülönülését bizonyítja, hogy a másik három tőgynegyed teljesen egészséges, fejhető. (A beteg tőgynegyed meggyógyult, bár inaktív marad, nem fejhető.)

Mivel minden esztendőben kell valami, amit harsoghat a média, s amire hivatkozhatnak a vegetáriánusok, így ismét eljött az ideje annak, hogy felüsse fejét egy betegség hazánkban. Idén - a schmallenberg mellett - a kék nyelv került terítékre.

A kéknyelv betegséget (bluetongue disease, BDV) egy vírus okozza. A vírus terjesztői, vektorai pedig a szúnyogok. Mivel lényegében minden kontinensen, ahol számottevő állattartás folyik, megtalálhatók a szúnyogok, így tehát a kór globális elterjedése is borítékolható volt. Megnyugtató a tény, hogy a vírus az embereket nem képes megfertőzni. (A mellékelt kép tehát illusztráció csupán.)

Magyarországon az elmúlt hetekben több helyről is jelezték, hogy BDV pozitív jószágokat találtak. Ennek megfelelően a szóban forgó telepeket lezárták, ötven, száz, illetve százötven kilométeres megfigyelési körzeteket hoztak létre. Így történhetett tehát, hogy bár Bács és Csongrád megyében jelent meg a betegség, de még Fejérben sem lehet, csak a megyei főállatorvos engedélyével állatot eladni. Igaz ez a birkákra, a szarvasmarhákra és a kecskékre is. A karanténnak nem az a célja, hogy az állati termékek ne kerülhessenek forgalomba, hiszen a produktumok által nem terjed a vírus. A megfigyelési körnek, illetve a szigorított adásvételnek az elsődleges funkciója, hogy az élő állatok szállításával ne terjedhessen tovább a betegség.

A kór felismerése nem a névadó tünetről, a nyelv kékes árnyalatú elszíneződéséről a legkönnyebben, hanem annak duzzanatáról. Ilyenkor az állat nyelve kilóg, liheg, illetve csökken a takarmányfelvétele. A kór okozhatja az állat elhullását, ha annak kondíciója rövid idő alatt erősen leromlik. A gyógyulás hosszú időt, hónapokat vehet igénybe. (Ezt nem várják meg, hiszen a beteg állat vektora lehet a betegségnek, így az ilyen állatokat leölik és megsemmisítik.)

Itt a térkép, amely a magyarországi előfordulást, illetve a védőzónákat jelzi.

Az Escherichia coli lényegében mindenhol jelen van a Földön, és bizony óriási gazdasági károkat okoz. Fertőz embert és állatot egyaránt.  Míg a humán kockázat viszonylag könnyedén kivédhető, addig a gazdasági haszonállataink védelme már sokkal problémásabb. Álljon itt egy fotó E. coli által fertőzött tejelő holstein-fríz, illetve egészséges tehéntejről. A különbség még a laikusok számára is egyértelmű, úgy gondolom.

Ami az igazán nagy problémát okozza az E. coli esetén, az az, hogy az elmúlt évtizedek során a tőgygyulladások gyógyítására rutinszerűen használt antibiotikumok jelentős részével szemben ellenálló, rezisztens. Ez a baktérium nagyon rövid idő alatt olyan mértékű gyulladást képes generálni még egy szarvasmarha szervezetében is, hogy az állat akár egy nap alatt is elhullhat miatta. A legfontosabb tehát a prevenció, ami kimerül a megfelelő tőgyegészségügyben (fejés előtti és utáni fertőtlenítő szerek) és a maximális istálló higiéniában (rendszeres almolás, itatók környékének tisztán tartása, fertőtlenítése).

A napokban sikerült fényképet készítenem egy - feltételezhetően - Clostridium chauvoei fertőzésben szenvedő szarvasmarháról. Az angol nyelvben csak fekete láb betegségnek (blackleg disease) nevezett kór legjellegzetesebb tünete a szövetek elhalása következtében keletkező fekete seb.

A bal oldali képen jól látható, hogy az állat fertőzött végtagja jóval vastagabb, mint az egészséges. A Clostridium fajokra is jellemző, hogy anyagcseréjük közben gázokat termelnek, amely a szövetek duzzadását eredményezi. Jelenlétük a tej feldolgozásánál is problémát okoz, figyelembe véve, hogy ezen fajok a talajban mindenhol megtalálhatók, a takarmányok készítésekor megfelelő agrotechnikai módszerek alkalmazásával kell megelőzni a nagymértékű szennyezést. Természetesen a kórokozók képesek apróbb sérüléseken keresztül is megfertőzni az állatot.